December 12-16 közt zajlott a Temesvár 30 emlékhét elnevezésű programsorozat, amely az 1989-es eseményeknek állított emléket. A rendezvény első napján egyházi szimpózium, a 89-es eseményekről szóló visszaemlékezés és Újvárossy Ernő emléktáblájának felavatási ünnepsége zajlott.
December 12-én délután 16 órakor vette kezdetét a Temesvár 30 emlékhét, melynek ünnepélyes megnyitóját a temesvári-belvárosi református templomban tartották. Az egyházi szimpózium keretében Tőkés László egykori temesvári református lelkipásztor, az EMNT elnöke, Toró T. Tibor főszervező, Hermán János lelkipásztor, teológiai professzor, Juhász Tamás emeritus professzor, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, Békefy Lajos lelkipásztor, szociáletikus, közíró szólalt fel. Az előadás moderátora Nemes Csaba lelkipásztor, miniszteri főtanácsos volt.
Fazakas Csaba, belvárosi parókia lelkipásztora a nyitóbeszédében elmondta, harminc esztendő az a távlat, amiben újra kell alkotni a tényekre alapozott tudást, hogy legyen mit tovább adjunk a fiainknak, lányainknak és unokáinknak. “Európának újra a tudtára kell adni, hogy keleten kél a fény. Mi azt üzenjük Európának, hogy nem rombolunk. Ne csak szem és fül, hanem szív és lélek is lehessünk.” – fogalmazott a lelkipásztor.
Toró T. Tibor a szervezőbizottság elnöke beszédében köszöntötte a jelenlévőket, és üdvözölte azokat is, akik akik 30 évvel ezelőtt 89-ben is itt voltak. Toró T. Tibor úgy fogalmazott, örömteli, hogy ezek közül az emberek közül sokan akkor is itt voltak, “amikor egy ember – Tőkés László – aki történetesen magyar volt, lelkipásztor, és a körülötte szerveződött ellenállás lehetővé tette, hogy megbukjon Kelet-Európa egyik legsötétebb diktatúrája. Ahogyan 30 évvel ezelőtt a szabad világtól elválasztó berlini fal leomlott, 30 év telt el a Hallgatás fala című interjú elkészítése óta.”
Toró T. Tibor beszédében úgy fogalmazott, az emlékhétnek hármas célja van: “Kötelesek vagyunk méltó emléket állítani azoknak, akik 30 évvel ezelőtt az életüket áldozták. Kötelességünk megnyerni azt az emlékezetpolitikai harcot, amely Bukaresttel szemben folyik. Olyan világot szeretnénk, amelyben a románok és magyarok összefognak a közös ügyért. Kötelességünk azt a szellemiséget, amelyet akkor átéltünk, és azt a hitet, hogy van jövő a Bánságban, Temesváron és Erdélyben, átadni azoknak akik 3 évtizeddel ezelőtt még nem éltek.”
Tőkés László előadásában a status confessionis fontosságát hangsúlyozta, melynek mentén elmondta: “Temesváron ezelőtt 30 évvel megvallottuk a hitünket és hitünk szerint cselekedtünk. Olyan helyzetben voltunk akkor, amely megkívánta, hogy hitünkről vallomást tegyünk. Tőkés László arról beszélt, hogy a status confessionis a hitvallási helyzet bibliai megfogalmazásban olyan állapot, amelyben “ha a tanítványok hallgatnak, akkor a kövek fognak megszólalni.” Úgy fogalmazott, vannak helyzetek, idők, alkalmak, pillanatok, amikor nem lehet, nem szabad hallgatni. Ilyen helyzet alakult ki az ateista- kommunista diktatúra idején a 80-as években, Ceausescu-diktatúra betetőzésének idején. Tőkés László a 89 előtti rendszer kapcsán kitért az olyan cinikus módszerekre is, hogy annak idején bezúztak 10 ezer, nyugatról Romániába behozott bibliát, hogy vécépapírt készíthessenek belőle, de beszélt a falurombolásról is.
A püspök kitért arra is, hogy milyen lépéseket tett a diktatórikus rendszer elnyomásával szemben a gyülekezet, amely hite szerint támogatta az ellenállás irányvonalát. Az előadások során Juhász Tamás arról beszélt, hogy 1934-ben, a hitleri Németország helyzete is rámutat arra, hogy ahol mindent elnyomó diktatúra van, ott az egyház nem maradhat tétlenül és szótlanul, mert ez Isten dolgába való beavatkozást jelent. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat 6 tétele kapcsán példaként említette a hitleri Németország egyházzal szembeni elnyomását, párhuzamba állítva a román totalitarista, kommunista rendszerrel. Kiemelte, hogy a közösség megtartó ereje az Isten és az egyház jóvoltából valósulhat meg.
Dr. Békefy Lajos Proffeszor a Szolid Temesvári Hitvallás című kiadvány kapcsán elmondta, mindaz ami itt és Magyarországon történt, az NDK-s menekültek támogatásával, a Berlini fal ledöntésével olyan váratlan időszaka zajlott Kelet-Európánk, amelynek az 1989 és Tőkés László ellenállása is része, és amihez eddig nem volt fogható. „Látta a szemünk, és hallotta a fülünk az élő Isten jelenlétét” – fogalmazott Dr. Békefy Lajos. Hermann János professzor előadásában azt hangsúlyozta, hogy bármilyen helyzetben ki kell fejeznünk a gyülekezet, a közösség iránti szeretetünket. Az előadások után a jelenlévők megtekinthették az Itt állok, másként nem tehetek! – Péterfy Lajos és Gáll Annamária előadását, majd Ledönteni a hallgatás falát! A temesvári gyülekezet ellenállása című beszélgetés zajlott.
Ledönteni a hallgatás falát! A temesvári gyülekezet ellenállása – élő történelem
A temesvári református gyülekezett ellenállása kapcsán zajló beszélgetést Tolnay István és Balaton Zoltán moderálta. Ezen azok a jelenlévők is felszólalhattak, akik személyesen részt vállaltak a Temesváron kirobban decemberi forradalomban.
Ennek keretében Tőkés László elmondta, senki nem árulta el az ügyet a presbitériumon. Megemlítette azokat az áldozatokat, akik 89-ben a presbitérium épületében tartózkodtak, és akikre a hatalmat kiszolgáló emberek rátörték az épület ajtaját, majd a börtönben megkínozták őket. A beszélgetésen elhangzott, hogy a magyaroknak nem lett volna ennyire sikeres a 89-es ellenállásuk, ha például a baptista és az egyes román ellenálló körök nem csatlakoztak volna a Temesváron kirobbant 89-es eseményekhez. Harminc éves távlatból visszatekintve Tőkés László úgy fogalmazott: “Sokan elveszítették az illúziójukat, akik csalódtak azok nem jönnek ide. Sokan közömbössé váltak. Kell éltetni ezt az örökséget és meg kell találni a tovább vezető utat.”
Szilágyi Zsolt azt mondta, “joggal vártuk volna el, hogy a január 13-át, a tordai vallási törvény dátumát nyilvánítsák az európai vallási tolerancia napjává. December 15. és 16 is legalább ilyen fontos, mert felemelte a roman és magyar nemzetet is. Ez olyan transzilvanikum, amelyen együtt lehet haladni a kölcsönös tisztelet útján.”
Felavatták Újvárossy Ernő, az 1989-es ellenállás első mártírjának emléktábláját.
Az emléktábla leleplezése alkalmából Balaton Zoltán elmondta, Újvárossy Ernő a temesvári református gyülekezet oszlopos tagja volt. “Ujvárossy halála összekovácsolt bennünket. Tiszta, zsarolhatatlan volt, ezert vált ellenséggé. Büszkék vagyunk rád, hogy együtt veled a jó oldalon álltunk. Vállalnunk kell az áldozatot, ha tudjuk, hogy másként nem tehetünk. Emlékezni fogunk rád!” – hangzott el az avatóünnepség beszédében. Tőkés László arra emlékezett, hogy az 55. zsoltár szavával temették el Újvárossy-t. “ Titkolni kellett a temetés dátumát, néma tüntetés lett belőle.” – mondta Tőkés László, majd idézett az 55. zsoltárból. Beszédében kitért arra is, hogy nem szabad sajnálnunk Újvárossy Ernőt, mert magától vállalta amit vállalt. “Nagy dolog, hogy nem hiába hallt meg, és legyünk azon, hogy ezentúl se legyen ez hiábavaló.” – mondta Tőkés, majd Balaton Zoltánnal közösen leleplezték az emléktáblát. Ezt követően az egybegyűltek koszorúkat helyeztek el az emléktábla alatt. Az 1989-es események első mártírjának emléket állító táblán a következő felirat szerepel: Újvárossy Ernő, építész, az 1989-es ellenállás első mártírja.
A TEMESVÁR 30 EMLÉKHÉT MÁSODIK NAPJA
Nemzetközi konferencia keretében folytatódott a Temesvár 30 emlékhét, amely újabb dimenzióba helyezte a 89-es eseményeket
„Az út a szabadság felé” – nemzetközi tudományos konferencián Tőkés László egykori temesvári református lelkipásztor, az EMNT elnöke, Łukasz Kamiński elnök, Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform, Nicolae Robu, Temesvár polgármestere, Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke, Nicolae Robu, Temesvár polgármestere beszélt.
Temesvár polgármestere Nicolae Robu visszaemlékezéseiben azt mondta el, hogy a Temesvári műépítészeti egyetem diákjaként élte meg a 89-es eseményeket. „Örültünk mindannyian, hogy történik valami, tiszta volt számunkra a kommunizmus bukása, és azt akartuk, hogy ne maradjunk sziget a többi országhoz viszonyítva. December 16-án mindez felerősödött, majd az utcára vonultunk az egyetemista társakkal.”- mondta a polgármester hozzátéve, hogy „előbb vagy utóbb a dolgok mindig visszarendeződnek a saját medrükbe, de ehhez szolidaritásra és összetartásra van szükség. Temesvár sokszínűséget az adja, hogy a több nemzet lakosai egymás mellett élnek békében. 89-ben sem kérdezte senki, hogy kinek mi a hitvallása, ki milyen nyelven beszél, mert a cél közös volt, hogy a rendszerrel szemben visszanyerjük a szabadságunkat.” – fejtette ki Nicolae Robu.
Tőkés László köszöntötte a társszervezőket, az 1989-es Temesvári Emlékbizottságot. Ennek tagságát olyan személyek alkotják, akik 89-ben kivették részüket az egyház körüli küzdelemben, ők voltak az egyház körüli szerveződő ellenállók. Ennek része volt a Presbitérium és a temesvári gyülekezet is. Tőkés arról beszélt, hogy a temesvári egyházmegye 1988 szeptemberében fellépett és memorandumot fogadott el a Ceaușescu-féle falurombolás ellen, amit megszavazott az egész papság. „Addig senki nem mert Ceaușescuval szemben intézményes módon felszólalni.” – mondta Tőkés, hozzátéve, hogy ezekben a nehéz időkben sokat jelentett a lengyel katolikus egyház ellenállása. A püspök hozzátette, fontos nem csak a Csehország határán átmenekülök sorsának és igazságának ügye, hanem a román-magyar határon átszökni próbáló menekültek ügye is, amit meg kell tárgyalni. „Ezrével szenvedtek halált a menekültek az ország határain. Ez pont olyan drámai volt, mint a berlini falon való menekülés.” – mondta Tőkés László, hangsúlyozva, hogy szükség van egy a Nürnbergi Bírósághoz hasonló, a kommunista bűnöket vizsgáló bíróság felállítására.
A panelbeszélgetés keretében Łukasz Kamiński elmondta, különböző fórumokon megpróbálnak a kommunista rendszerek áldozatainak igazságot szolgáltatni. „Elég jogi eszköz áll rendelkezésünkre, különösen a nemzetközi jog és az emberiség ellen elkövetett bűnök keretében. Ez a konferencia egy hosszú esemény végére tesz pontot. Beszélnünk kell minden egyes személy bátorságáról, akik ellen mertek állni, és ez a temesvári lakosok bátorsága vitathatatlan. Emlékezni kell az áldozatokra, és köszönettel tartozunk Tőkés Lászlónak, Temesvár polgárainak.”-mondta Kamiński.
Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke kiemelte annak a fontosságát, hogy létre kellene hozni egy Nünbergihez hasonló bíróságot, amely kivizsgálhatná a kommunizmussal kapcsolatos bűntetteket. A multikulturalizmus kapcsán elmondta, az elmúlt 30 évben megváltozott Temesvár is. 89 előtt 3-4 nyelvet beszéltek az utcán, és a temesváriak könnyen váltottak a nyelvek közt. Jelenleg Temesvár lakossága 85%-ban román, de ennek a városnak is mint bármelyik másnak van egy olyan demográfiai határa, ami fölött már nem tudja kulturálisan integrálni a máshonnan érkezőket, ezért a lakosság kulturális miliője megváltozott.
Soha nem felejtünk! Olvasókönyv a fiataloknak a totalitarizmusokról
Szilágyi Zsolt a rendezvény védnökeként megnyitotta a Soha nem felejtünk című olvasókönyv bemutatóját. A kiadvány eddig 8 nyelven jelent meg. Szilágyi Zsolt úgy fogalmazott: “A múltról beszélünk de a jövőt tervezzük.” Ennek kapcsán elhangzott, szimbolikus hely Temesvár, ahol románok szerbek, magyarok németek együtt harcoltak az elnyomás és a totalitarista rendszerekkel szemben.
Prohászka-Rád Boróka, a könyv fordítója elmondta, ezt a könyvet 8 nyelven jelentették meg. A projektpartnerek célja olyan olvasókönyv létrehozása volt, ami felkelti a fiatalok érdeklődést Európa történelme iránt. Ebben a partnerek 20 élettörténetet válogattak össze 16 országból, amelyek a totalitarizmus által sújtott személyek élettörténetei. “Olyan emberek történetei ezek, akik egyben elég szerencsések voltak ahhoz, hogy túléljék a totalitarista rendszereket. A könyvben mindenik szomorú történet arról a szenvedésről, amit a totalitarista rendszerek vezetői, segítői és támogatói építettek. Minden szöveg más író tollából származik, műfajilag is sokszínű műről van szó – magyarázta Prohászka-Rád Boróka.
Ellenállás a kommunizmusban című panelbeszélgetést Szilágyi Zsolt, a PEMC vezetőségi tagja moderálta. Ebben M. Kiss Sándor történész, a magyarországi Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese, Greta Paskočiumaitė történész, a litvániai Népirtás és Ellenállás Kutatási Központ munkatársa, Filip Musiał a lengyelországi IPN Krakkói Irodájának igazgatója beszélt.
Kiss Sándor elmondta, az 1920-as évek elején fókuszba került személyeket egészen a 70-es évekig megfigyelték. “Ha a mi generációnk nem éled, nincs 1985-ben Monor, nincs Lakitelek, és nem rendszerváltás következik be, hanem maximálisan módszerváltás.”- magyarázta a történész.
Greata Paskočiumaitė arra tért ki, hogy 1945 számára a Balti országok számára csak 1945-ben kezdődött a háború és hogy a litván szabadságharcosok hogyan csatlakoztak az ellenálláshoz. A litván partizánok 1944-ben kezdtek aktivizálódni. 44 nyarán általános mozgósítás történt, a fegyveres ellenállás 1953-ban véget ért a partizán mozgalom vezetőit letartóztatták. Az ellenállásban 50 ezer fegyveres harcos vet részt de ennél sokkal többen segítették a mozgalmat. Ennek során 20 ezer partizán harcos vesztette életét akik a harcokba, a gulágon és más gyűjtőhelyeken haltak meg. “Hazafiak tízezreit semmisítették meg, sokakat lelkileg törtek meg, ami nagy károkat okozott a litván társadalomban. Legtöbben nagy családokból származtak, de voltak olyanok, akik falusi környezetből csatlakoztak az ellenálláshoz. Fontos, hogy ezek a partizáncsoportok különböző hadászati tudással rendelkeztek, különböző családi háttérrel, kollektív emlékezettel, de ennek ellenére közös nemzeti célokat is tudtak követni. Fontos megosztani az erre vonatkozó tapasztalatokat, hogy jobban megértsük a múltunkat” – mondta Greata Paskočiumaitė
Filip Musial a lengyel kommunista ellenállásról, földalatti mozgalmakról beszélt. 1939 szeptemberében rohanták le Lengyelországot a szomszédos haderők. A lengyelek tovább harcoltak felszabadulásuk érdekében, majd ideiglenes kormány alakult Franciaországban, amely később Nagy-Britanniába költözött. Földalatti struktúrák alakultak Lengyelországban, a különböző régiókban a spontán folyamatokat a földalatti lengyel állam összeesküvői szervezték meg. A lengyel haderők a száműzetésben létező lengyel kormánynak rendelték alá magukat. 1944-ben amikor a vörös hadsereg átlépte Lengyelország határait, a vezető struktúrákat leutánozó, de a Kremltől függő rendszereket hoztak létre. Ezekből alakult ki a háború utáni Lengyelország. 1943-tól a nemzeti felkelés azt tervezte, hogy a szovjetekkel együttműködve a németeket támadják. Később a szovjetek civileket tartóztattak le, a katonákat börtönbe zárják, hogy felszámolják a földalatti mozgalmat. Az ellenállás második pillére a nemzeti földalatti mozgalom volt, amely két összetevőből állt: nemzeti fegyveres erők és nemzeti katonai egyesület. Ezek alakulatai az 50-es évekig fennmaradtak. Több százezer ember harcolt együtt a második világháború után Lengyelországban, ahol a lakosság masszívan visszautasította a kommunista rendszert.
A kommunista rendszer válsága panel második részében előadást tartott Brîndușa Armanca író, szerkesztő, Temesvár Társaság tagja, Csóti György, az MDF alapító tagja, volt országgyűlési képviselő, a Kisebbségi Jogvédő Intézet elnöke és Deutsch Tamás, a Fidesz alapító tagja, európai parlamenti képviselő beszélgetett.
Brîndușa Armanca szerint kizárólag az újságírók érdeklődtek az iránt hogy mi történt azokkal a személyekkel és családjaikkal akik megpróbáltak átszökni a határon, illetve, hogy milyen sors várt rájuk azokban az országokban ahová menekültek. “Újságíróként megrendítőnek találtam azokat a drámákat, amelyeket a meghurcolt személyek történeteiből ismertem meg.” Brîndușa Armanca előadásában részletesen beszélt arról, hogy a Securitate és a romániai katonai levéltárban részletes dokumentumok vannak arról, hogy kik próbálták átszökni a határon, illetve mi történt azokkal akiket elkaptak. Ezekhez a dokumentumokhoz viszont az áldozatok családjai nehezen férnek hozzá. Példaként említette Nadia Comaneci nevét, aki november 27/28-án szökött át a határon 1989-ben. Ebben az időszakban a határőrök különböző módon jártak el, így a magyar határőrök egy határozat révén ha visszatoloncoltak valakit aki szökni próbált, akkor feljegyezést készítettek az adott személy egészségi állapotáról és jegyzőkönyvbe vették, hogy nincsenek ütésnyomok a testén. “Tudták, hogy a román Securitate emberei veréssel és kínzással torolják meg a szökési kísérletet.” – mondta a Temesvár Társaság tagja.
Csóti Györgya a Magyarországon zajló átmenet kapcsán elmondta, a gulyáskommunizmuson belül jól éltek az emberek, de 1990 tavaszán Magyarország adóssága 21 milliárd dollar volt. Romániában Lengyelországban korábban indult a változás mint Magyarországon. Ott először olyan választást tartottak, ami cask részben volt szabad, mivel a kommunisták ellenőrizték a szabad választásokat. Végül 90-ben sikerült megdönteni a rendszert politikai téren Magyarországon, ahol békés átmenet zajlott. A 89-es emlékeket felidézve azt mondta, “Euforikus állapotba kerültünk, azt hittük, hogy minden megváltozik. Aztán jött a Marosvásárhelyi pogrom és a román sovinizmus kimutatta a foga fehérjét.”- mesélte Csóti György.
Hozzátette, Romániában Tőkés László püspök volt aki ezt a folyamatot elindította. Míg Magyarországon békés átmenet volt és az Antall-kormány idején sikerült megteremteni a jogállamot, december végén a kommunisták puccsba vitték át a temesvári forradalmat és Iliescu vette át a hatalmat. Csóti szerint Magyarországon a kommunisták nem a politikai hatalomba akartak bekerülni, hanem a gazdasági fölényre törekedtek elsősorban. 89-ben már beindult a privatizáció, külföldi kézre kerültek több vállalat is. “A mi feladatunk az volt, hogy az akváriumból főzött halászléből kellett visszaalakítani az akváriumba a halakat.” – mondta Csóti György. Hozzátette, hogy a tudati rendszerváltozás még nem mindenhol és nem teljesen történt meg, sokakban él a nosztalgia a Kádár-rendszer iránt.
Deutsch Tamás: “Emlékezni gyűltünk össze, emlékezni és ünnepelni.
“Három évtized elteltével elérkezett az ideje annak, hogy szakítsunk a Nyugat öndicsérő és önfelmentő hazugságával. A közép Európai nemzetek állampolgárainak millió üldözték el a diktatórikus rendszert, így 30 éve legyőztük a világtörténelem legaljasabb totális diktatúráját, kivívtuk a személyes és a közösségi szabadságunkat is. Európa a szabadság igazi kontinense. A szabadság szele valójában Közép-Európa felől fúj, és ezen világos elvek mentén lett Európa a legdemokratikusabb és legszebb kontinensévé. Európa még mindig ebből az aranytartalékból él. Európa újraegyesítése nem a Nyugatnak, hanem a közép-európai országoknak köszönhető. Európa vagy közép-európai lesz, vagy sikertelen lesz. Mi bizonyultunk képesnek arra, hogy az öreg kontinens bajait orvosoljuk. Mondjuk ki: úgy alakult, hogy Európában mi, közép-európaiak értjük, hogy mi az európaiság. Harminc esztendeje nem másoktól kaptuk ajándékba a szabadságunkat, hanem magunk vívtuk ki azt. A győztes forradalmaink láncolata teremtette meg Európa újraegységesítését. Nincs közös Európai szabadság Tőkés László nélkül, aki a romániai forradalom hőse. Fejet kell hajtanunk az erdélyi, magyarországi, csehországi egyházak küzdelme előtt, ami nélkül nem lehetett volna megbuktatni a kommunizmust.” – mondta Deutsch Tamás.
Az Ellenzék a kommunizmusban panelben Máthé Áron történész, igazgatóhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja, Petr Blažek, a prágai Diktatórikus Rendszerek Kutatóintézete és Dokumentációs Központjának munkatársa, Marius Oprea, történész, politológus beszélt.
Marius Oprea a román kommunizmusban kibontakozó terroról értekezett. Az áldozatok nagy része 1965 előtt hunyt el, 4842 személyt börtönöztek be, sokakat úgy küldtek el koncentrációs táborba, hogy nem hoztak előzőleg ítéletet. 1965 után a Securitate munkamódszert váltott, melynek a kedvenc módszere a kivégzés volt, így egyes adatok szerint 8000 embert végeztek ki előzetes jogi eljárás nélkül. Részletesen beszélt azoknak a síroknak a feltárásáról, amelyekbe a Securitate emberei által meggyilkolt emberek holtesteit temették.
Pavel Zacek elmondta, a rendszer maga 88 után már félt a tüntetésektől Csehországban. A rendszerváltás hevében a protestálók olyan eszközökhöz nyúltak, amihez az előtt nem mertek. Az egyetemeken sztrájkbizottságokat szerveztek, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy később a politikai nomenklatúra nem tudja alkalmazni az addigi titkosszolgálati módszereket. A bársonyos forradalom után egy posztkommunista állam jött létre, melynek elnöke Vaclav Havel lett. Csehországba múlt évben szerepeltek leggyengébben a kommunisták, de még mindig jelentős politikai erővel bírtak.
Máthé Áron a kommunistaellenes magyar ellenálló csoportokról beszélt. Elmondta, Magyarországon kiterjedt gerilla vagy partizán tevékenység nem folyt, ugyanis ott ehhez nem megfelelőek a terep és lélektani viszonyok, ugyanakkor az 1970-es évektől kezdve volt nyílt szini ellenzék is.
A kisebbségek és az egyházak elnyomása panelbeszélgetésben Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának igazgatója, Gabriel Andreescu egyetemi oktató, emberjogi aktivista, Molnár János egyháztörténész, Yordan Baev történész, a Szófiai Egyetem oktatója, Yana Hrynko történész, az ukrajnai Holodomor-genocídium Múzeum munkatársa, Jaroslav Daniška szlovákiai újságíró, a Nemzeti Emlékezet Egyesület tagja tartottak előadást.
Földváryné Kiss Réka elmondta, az egyház üldözése magába foglalja a kultúr és a médiapolitikát is, ugyanakkor szükség volt az egyházakra eszközként a hatalom legitimizálása végett. 1948-ig megtörténik a besúgóhálózatok kiépítése, az iskolák államosítása is lezajlik Magyarországon. Az 1956 utáni politikát az határozta meg, hogy a rendszer keretei között miként lehet az ellenségként tekintett intézmények ellen fellépni. Adott az erőszak eszköze, de ezt követően a kulcsfogalom a bomlasztás lesz. “Általában politikai ellenállásról beszélnek, ami konspiratív formában ölt testet. Vannak olyan hétköznapi magatartásformák, amelyek egy demokratikus rendszerben nem bírnak jelentőséggel, ilyen az álcázás és a hatalom kijátszása.” – mondta Kiss Réka.
Gabriel Andreescu a kommunista rendszer kulturális intézményein keresztül történő befolyásolásáról beszélt, amelynek része volt a románosítási kampány is. Ennek keretében zajlott a magyar osztályok létszámának csökkentése, valamint azok román vidékre való telepítése, akik nem akartak líceumban tanulni. A nyolcvanas években lecsökkentették a magyar újságok példányszámát és csökkentették a színházak magyar nyelvű előadásait is.
Yana Hrynko az ukrajnai Holodomor-genocídiumról beszélt. Kifejtette, hogy az Oroszország területén zajló éheztetés tömeggyilkosságának módszerét átszármaztatták Ukrajna területére is. Ezt a témát továbbra sem lehet kutatni, mert az ezzel kapcsolatos levéltári anyagok továbbra is zárolva vannak.
Jaroslav Daniska arról beszélt, hogy Szlovákiában nem volt külföldi media és nem voltak nagykövetségek, ezért az ellenállási mozgalom teljesen más format öltött, mint Csehországban. “Szlovákiában is elkezdtünk beszélni a kollaborációról, de erről beszélni kell a szomszédos országokban is. A zsarnokságot nem győzik le a külső beavatkozások, ezt csak a saját nemzetünk képes legyőzni, azok az emberek akiket a zsarnokság ural.”
Yordan Baev arról beszélt, hogy miért döntött úgy a bolgár kommunista vezetés, hogy megváltoztassa a területén élő törökök nevét. Ennek köze volt a ciprusi válsághoz, ami megijesztette a bolgár vezetést, de mindezt több külföldi esemény is befolyásolta.
A TEMESVÁR 30 EMLÉKHÉT HARMADIK NAPJA
December 14-én, a Temesvár 30 Emlékhét harmadik napja „Az út a szabadság felé” – nemzetközi tudományos konferenciával kezdődött, amelyen olyan témák mentén vitattak az előadok, mint a születő demokrácia és a sajtó szerepe, illetve a rendszerváltás hatása a médiára.
A média szerepe a rendszerváltásban panelbeszélgetésen Balogh László magyarországi médiaszakember, a Közszolgálati Alapítvány elnöke, David Campanale brit újságíró, Gazda Árpád az MTI szerkesztője, Alexandra Răzvan Mihalcea ügyvéd, a Temesvár Társaság tagja, valamint Boros Zoltán szerkesztő, a bukaresti Magyar Adás volt főszerkesztője beszélt.
Alexandra Răzvan Mihalcea ügyvéd a romániai kiadású, megyei lapokról értekezett. A pártlapokat illető statisztikákról elhangzott, a több mint 495 újság és folyóirat jelent meg, amelyekre kötelező volt előfizetni, de ezek a kiadványok nem örvendtek túl nagy népszerűségnek.
A TVR1 és a TVR2 műsorain kívül nem volt más műsorkínálat a televíziózás terén, a napi két óra műsoridő jelentős része a párt megvalósításairól szólt. A határ menti városok és települések azzal az előnnyel bírtak, hogy hozzáfértek a szomszédos országok bolgár vagy magyar műsoraihoz. December 20-21-ig a sajtónak nem volt fontos szerepe a közvélemény pozitív befolyásolására, ugyanakkor 1989 és a forradalom volt az ami, beléptette a romániai sajtót az emberek életébe. December 17. után a román televíziónézők élőben követhették a romániai eseményeket, ez pedig meghatározta a jövőre nézve a TVR nézettségét. 1990 elején 1450 kiadvány jelent meg Romániában, amihez az is hozzájárult, hogy a szabad sajtó a legfőbb romániai követelései közé tartozott. Az utóbbi három évtizedben a média nem csak információs hanem manipulációs eszközzé vált. – mondta Alexandra Răzvan Mihalcea
Balogh László olyan felvételeket mutatott be, amelyet 1989 december 22-én készültek Romániában, és amelyeket eddig egyetlen magyarországi televíziócsatorna sem mutatott be. A felvételen a temesvári, aradi és nagylaki tüntetők láthatók.
David Campanela brit újságírója elmondta, ma Hongkongban a tüntetőket vezető személyek komoly veszélyt vállalnak, a media szerepe pedig az ilyen események során az, hogy felerősítse a tüntetések, tiltakozások hangját. A média hangját és erejét a hatalom is felhasználja, az elnyomó rezsimek első lépése az, hogy leállítsák az internetet, majd második lépésben hamis hírekkel árasztják el az internetes felületeket. – mondta David Campanela Irán és Hongkong példájára hivatkozva. Az újságíró a magyarországi médiahálózatot ért kritikák kapcsán azt mondta, ha a közép-európai országokban változtatásokat eszközölnek a media területén, akkor annak átláthatónak kell lenniük, ellenkező esetben elveszhet a médiafogyasztók bizalma a sajtóorgánumok iránt.
Gazda Árpád, az MTI szerkesztője saját élményeiből merítkezve azt mondta: “Attól lettem újságíró amit 89-ben Temesváron megélhettem.” Az MTI tudósítója elmondta, új arcok, emberek kellettek 89-ben a sajtóba. 89-ben a nyilvánosságnak volt fontos szerepe, amely a sajtónyilvánosság mellett az egyházi nyilvánosságban is megmutatkozott. Ez a nyilvánosság teremtette meg a szolidaritást és sok embert ez a nyilvánosság vonzott be a templomba is. “Tőkés László istentiszteletén részt venni az ellenállás egyik formáját jelentette”- mondta Gazda Árpád, aki hozzátette, az egyházi nyilvánosság megteremtette a médianyilvánosságot is, amelynek része volt a Panoráma-interjú, és a külföldi rádiókba kiszivárogtatott temesvári információk is.
Boros Zoltán, a bukaresti Magyar Adás volt főszerkesztője a múlt rendszerben működött média védelmező szerepéről beszélt. Elmondta, azok akiknek a neve bekerült a külföldi médiába és ezt követően bármilyen módon megnyilvánultak a sajtóban, nem esett bántódásuk. Boros szerint hiányzott 1989-ben a román sajtó narratívájából, hogy a magyarok is támogatják a 89-es forradalmat. “A televízióadásból az derült ki, hogy a forradalom Bukarestben zajlott.” – mondta a volt főszerkesztő.
Temesvár 89 – Nemzetközi összefüggések című panelbeszélgetésen Rejan Roy kanadai újságíró, Kincses Előd ügyvéd, Tőkés László egykori védője, Filep Mária, a Páneurópai Piknik szervezője beszélt.
Rejan Roy arra tért ki, hogy milyen érzések és körülmények közepette készítették el az interjút Tőkés Lászlóval a nyugati média támogatása mellett, a kommunista rendszer összeomlása előtt. A beszélgetésen arról is szó volt, hogy a totaliter és autoriter rezsimekkel szemben a legfontosabb a civil emberek bátorsága, szolidaritása és a nyilvánosság.
Filep Mária elmondta, hogy nincsenek elérhető dokumentációk nemzetközi szinten a szocialista rendszer tetteiről, amely mentén felelősségre lehetne vonni a büntettek elkövetőit.
Kincses Előd úgy fogalmazott, Klaus Jonnais, Románia elnöke Traian Băsescuhoz hasonló játékossá változott át, majd kitért arra, hogy Tőkés László román állami kitüntetését annak ellenére vonták vissza, hogy bár az ebben kompetens bizottság a visszavonás mellett döntött, az államelnök hatásköréből adódóan megvétózhatta volna azt. Kincses elmondta, 1989-ben-ben Tőkés a Páneurópai Piknikhez is kiáltványt fogalmazott meg és juttatott külföldre. Ezt a szöveget nem közölte a romániai sajtó, sem 89-ben, sem pedig a forradalom után.
1989 – Nemzetközi összefüggések panelbeszélgetésen Paweł Kowal országgyűlési képviselő, a Lengyel Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének oktatója, és Paweł Ukielski politológus, a Lengyel Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének kutatója szólaltak fel. Az 1989 – es Nemzetközi összefüggések tekintetében a történészek arról vitattak, hogy volt-e egységes ideológia a kommunista rendszerek bukásának?
Pawel Kowal az átmeneti időszakról beszélt, amit egyesek forradalomként szeretnének látni, de véleménye szerint ez egy átmeneti folyamat volt a legtöbb európai szocialista ország esetében.
Pawel Ukielski úgy véli, hogy Közép-Európában ellenforradalom volt, bár ezt a kifejezést a kommunisták kiüresítették. Az ellenforradalom fogalmának nincs megfelelő meghatározása, ennek elemei közt van a politikai intézmények átalakítása, mély társadalmi változások eredményezése. Ezzel a korszakkal kapcsolatban elmondták, a kommunizmus bukását nem ideológia táplálta, és a politikai elitek nem cserélődtek le teljesen. “Ezek a forradalmak nem forgatták fel a világot, csak egy új utat nyitottak. 1989 mögött nem volt holisztikus elképzelés, több ország esetében nem voltak erőszakos cselekmények.” – mondta Pawel Ukielski. Hozzátette, hogy a 80-as évek végén a változást akaró tömegek legfőbb közös kapcsolódási eleme az volt, hogy Európa ezen a részén is úgy akartak élni az emberek, mint Nyugaton. Egy másik közös elem ezekben a rendszerváltásokban a kommunista ideológiától való megszabadulás volt. A történészek elmondták, a 89-es átalakulások az elején gyorsak voltak, de rövid időn belül az egész átalakulási folyamat lelassult.
Szilágyi Zsolt nyitotta meg a 30 éve szabadon című rendszerváltók fórumát. Ezen részt vett Tőkés László, a temesvári forradalom szikraembere, Lord David Alton, a Felsőház tagja, Nagy-Britanniaiából, Janez Jansa volt szlován miniszterelnök, Németh Zsolt, a FIDESZ alapító tagja, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Łukasz Kamiński a lengyelországi PEMC elnöke.
Tőkés László arról beszélt, hogy harminc év elteltével is tovább él és virágzik a kommunizmus a világ többi országában, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy ölbe tett kézzel üljünk. Az 1989-es helyzetről nemzetközi megközelítésben azt mondta, ennek része volt a nemzeti önállósodás. A proletár internacionalizmus jegyében az egyes nemzeti közösségek nemzeti érzéseit elnyomták, amelyek a rendszerváltáskor a felszínre törtek. Tőkés egy visszatekintő írásra hivatkozva beszélt erről, amely egy történelmi folyóirat novemberi számában jelent meg, és amely a nacionalizmus előretöréséről értekezik a kommunista tábor országaiban a nyolcvanas évek végét, 89-et véve alapul.
Tőkés László elmondta, a cikk tíz szovjet köztársaságot említ, illetve ezeknek a kiválási szándékait, szuverenitás törekvéseit, különösen kiemelve a kaukázusi országokat, Örményország, Azerbajdzsán esetét és az ezekben végbemenő erőszakos cselekményeket. Tőkés kiemelte ezek közül Koszovó példáját, amely ellen a nacionalista-szeparatista tendenciái miatt a Jugoszláv állam sanyargató rendfenetartó erőit is bevetették. Ugyan csak példa ként szolgálnak a Balti államok, amelynek lakói a nemzeti, nyelvi jogaik érvényesítésére törekszenek, és ahol a világ leghosszabb emberi élőláncát alkották meg. A cikk amelyről Tőkés beszélt, azt a konklúziót vonja le, hogy Moszkva és Belgrád nem tud mit kezdeni a feltámadó nacionalizmussal. “Megítélésem szerint ezeket a nemzeti törekvéseket nem feltétlenül kell negatív prizmán keresztül nézni. Gondoljunk a proletár internacionalizmusra, amelynek a jegyében az egyes nemzetek és közösségek nemzeti érzéseit durván elnyomták, amelyek a felszínre törtek. Mi sem természetesebb tehát, mint a nemzeti öntudat ébredése, amelyet a volt Szovjetunió és Jugoszlávia az elmúlt évtizedekben tilalom alá vetett. Valóságos nemzeti ébredésről beszélhetünk, a leigázott népek, nemzetek egészséges életösztönének a megnyilvánulásáról. Természetesen ezzel együtt nem dicsérem az erőszakot, vagy a vérontást amely szükségszerűen ezzel az ébredéssel együtt jár.” – mondta Tőkés László
Ugyan erre a jelenségre mutatott rá Tőkés a beszédében, a romániai rendszerváltozás viszonylatában. “Kétségtelen, hogy a temesvári magyar református gyülekezet lázadásában, kiállásában döntő szerepet játszott a hívek vallási, nemzeti hovatartozása. Kettős elnyomásuk, etnikai és felekezeti identitásuk, fokozott mértékben motiválta őket a román többségi elnyomó hatalommal való szembeszállásukban. Nem nézhették tovább tétlenül a puszta létünket fenyegető elnyomást. Úgy éreztük, nem hallgathatunk és nem tűrhetünk tovább. Nem véletlen, hogy a felkelés éppen Erdélyben, Temesváron és a többi erdélyi városban tört ki, Aradon, Lugoson. Nagyszebenben, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. A forradalom Erdély földjéről indult” – mondta beszédében Tőkés László.
Az erőteljes regionális, transzilván tudattal rendelkező erdélyi románok lázadása is megelőzte a kárpátokon túli románság, illetve a főváros, Bukarest megmozdulását a romániai forradalom kezdeti fázisában, a nemzeti, kisebbségi viszonyok miatt pedig a forradalom nemzeti, regionális karaktert is nyert.
Tőkés szerint a magyar nemzet krimianalizálása is hangsúlyos gyakorlati szerepet kapott a rendszerváltáskor, 1989 decemberében is magyar veszéllyel riogatott Ceausescu. Ennek egyik célja az volt, hogy az ország mélyülő gazdasági válságával eltereljék a lakosság figyelmét a magyar veszéllyel.
Mindezekkel szemben 1989 forró karácsonyán csoda történt Temesváron. A megosztó politika ellenére a református templomnál összesereglett románok, magyarok, baptisták, katolikusok és ortodoxok. A városban élő mintegy 10 nemzeti közösség és a vallási felekezetek tagjai a közös ellenséggel szemben egymásra találtak. Tőkés visszaemlékezett arra is, hogy a határok megnyitásával nagy mennyiségű segélyszállítmány érkezett Magyarországról Romániába. “Röviddel a biztató kezdetek után a forradalmat eltérítő Iliescu-féle államcsínynek tulajdoníthatóan, a román – magyar kapcsolatok újból megromlottak.” – fogalmazott Tőkés, hozzátéve, hogy az Iliescu-féle államcsínynek köszönhetően a forradalmat eltérítették, aminek része volt a fekete március. Előkerült a magyar kártya, és a magyarellenesség diskurzusát a román hírszerzés tovább folytatta, a magyar kérdés pedig azóta is megoldatlan. “A kelet-közép-európai rendszerváltozás csak akkor válhat teljessé, ha Európa nemzetei és, kisebbségi nemzeti közösségeink elnyerik méltó helyüket az Európai Unióban. Romániában is rendezni kell a magyarság helyzetét.” – zárta a beszédét Tőkés.
David Alton egyetemi tanár, több jótékonysági mozgalom kezdeményezője Tőkés Lászlót inspirálónak nevezte, majd Tőkés beszédére reagálva úgy fogalmazott, rossz lenne elfelejteni a múltat. “A közmondás úgy tartja, hogy bocsáss meg és felejts. Én inkább azt mondanám, ne felejtsünk, de bocsássunk meg.” – mondta David Alton. Úgy fogalmazott, tanulnunk kell a múltból, hogy megértsük a jelent és előre vetítsük a jövőt. Az apró cselekedeteinknek jelentős következményei lehetnek, mindenkinek van szerepe, feladata és kötelezettsége a társadalomban.
“Mások szenvedésén keresztül kell megértenünk, hogy mit tehetünk embertársainkért.”- mondta David Alton, aki azzal folytatta előadását, hogy az 1948-as emberi jogok nyilatkozata kimondja, hogy mindenkinek joga van hinni vagy nem hinni, vagy áttérni más hitre. Negatív példaként említette a jelenkori keresztényüldözést, amely során 200 ezer keresztényt hurcolnak meg a világban. A hongkongi tüntetéseket említve elmondta, a jelenleg zajló megmozdulások 1989-re emlékeztetnek.” Ezek az emberek olyan értékek miatt harcolnak, amelyeket Tőkés László is képvisel.” – hangoztatta David Alton.
Janez Jansa volt szlovén hadügyminiszter, a szlovén SDS vezetője a Jugoszláviában, ezen belül pedig a Szlovéniában zajló rendszerváltozásról beszélt. Elmondta, a romániai események a Ceausescu házaspár kivégzése hatással volt a szlovén 89-es átmenetre is.
“A változások bekövetkeztek, 1989 volt a változások éve, a berlini fal leomlásának ideje volt ez.. Ennek mentén találták ki az emberarcú szocializmus fogalmát. A szlovén kommunista párt utolsó kongresszusa 89 karácsonyának környékén volt, amikor a román forradalom is elkezdődött. A Kommunista Párt kongresszusának közepén egyes osztrák és jugioszláv csatornákon közvetítették a romániai eseményeket. Láttuk a Ceașuescu házaspár kivégzéséről készült videót, majd egy nap alatt minden megváltozott Szlovéniában. A kommunista párt a demokratikus megújulás pártjává alakult át.”- mondta Janez Jansa. A politikus kifejtatta, 89 után az új szlogen Európa lett. Bizottságokat hoztak létre, ahová az embereiket próbálták átmenteni. Létrejött a Demos, demokratikus ellenzék, akik nehézség ellenére mégis többséget szereztek. Aztán Szlovénia elnyerte a függetlenségét. “Később a szlovén politikusok rájöttek, hogy az EU lehetővé teszi a kétarcú politikát, egy dolgot mondanak Európában és másat otthon. A politikai elit többsége régi ideológiákat kezdett visszahozni, ők birtokolják a médiát” – mondta Janez Jansa, aki a sajtó jelenlegi helyzetéről elmondta, jelenleg Szlovéniában van a legközpontosítottabb sajtó az Európai Unión belül.
Emil Constantinescu személyesen nem volt jelen a rendezvényen, de videóüzenetben köszöntötte az Emlékhéten résztvevőket. Ebben többek közt azt mondta el, hogy Temesvár az első város volt, ami megszabadult a kommunizmustól.
Németh Zsolt a rendszerváltás kapcsán arról beszélt, hogy december 22-én az 1985-ben az útlevélbe beütött pecsét, amellyel 5 évre kitiltották Romániából, hatálytalanná vált. Arra is kitért, hogy 1989-ig szerveződött meg az az egyetemi szakkollégium, aminek a kiteljesülése volt a Fidesz megalapítása. “ December 22-én minden demokratikus part székházában intenzív élet zajlott.” Németh Zsolt elmesélte a Romániába szervezett, segélyt szállító konvojok történetét, és a temesvári találkozásokat. “A román és a magyar nemzet egymásra találásának katarzisa volt ez a találkozás.”- fogalmazott a politikus. Németh Zsolt arról is beszélt, hogy 1956-ban, akár csak 1989-ben, kivágták a kommunista címert a román nemzeti zászlóból: “Én is örzök egy lyukas zászlót a privát gyűjteményemben.” – mondta Németh Zsolt, aki azzal a gondolattal zárta előadását, hogy a szolidaritás indította el Romániát a demokrácia útján. “Kudarcot vallottak azok az évtizedes erőfeszítések, amelyek egymásnak uszították a két népet.”- mondta a Fidesz alapító tagja, majd felolvasta a magyar országgyűlés a népfelkelésről való megemlékezéséről szóló törvényt, amely december 12-én lépett hatályba. “Temesvár nem a múlt, hanem a jövő, a szabadsághoz az út Temesváron át vezet.” – mondta Németh Zsolt.
Łukasz Kamiński úgy emlékezett vissza a Lengyelországban lezajló rendszerváltásra, aminek egyik fő jellemzője az emberekben élő reménység volt. Mindenki konkrét elvárásokat fűzött a változáshoz, aminek fő eleme a gazdasági változások mellett egy job élet és világ reménye volt. A 89-es eseményekre visszatekintve azon kell elgondolkodnunk, hogy mit tehetünk annak érdekében hogy a rendelkezésre álló de korlátozott eszközeinkkel a világot jobbá tegyük.
Az emlékezés es a múlt rendszer feltárására vonatkozó munka Európa jövőjét is befolyásolja. “Európából nem tűnt el a kommunizmus szelleme. 1989 Európában egy elmulasztott lehetőségként is értelmezhető.” – mondta Kamiński. Szerinte a rendszerváltás a legnagyobb Európáért mozgalom volt a történelmünkben. “Ez egy óriási lehetőségként is értelmezhető, amely során sok minden beteljesületlen maradt. Európának nem csak legitimációra van szüksége, hanem olyan értékekre is, amit az emberek a rendszerváltáskor követeltek, ilyenek az alapvető emberi jogok betartása.
A TEMESVÁR 30 EMLÉKHÉT ZÁRÓESEMÉNYEI
A Temesvár 30 emlékhét vasárnapi rendezvényei istentisztelettel kezdődtek abban a belvárosi református templomban, ahonnan három évtizeddel ezelőtt, 1989. december 15-én elindult a diktatúraellenes népfelkelés.
Az egyházközségbeli bibliaórás gyermekek adventi gyertyagyújtását követően Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, volt királyhágómelléki püspök olvasta fel az aznapra rendelt lekciót, majd pedig Erdélyi Géza ny. felvidéki református püspök hirdetett igét a Szentírás következő részei alapján: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Jn 15,13); „Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim 1,7); „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben” (Ef 6,11). Az istentisztelet keretében két díj és több emlékplakett kiosztására is sort kerítettek. Előbb az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által megítélt két rendkívüli és egyszeri díját nyújtották át az 1989-es Temesvári Emlékbizottságnak – laudációt Bodó Barna címzetes egyetemi tanár mondott –, valamint a Tőkés családnak – Sándor Krisztina ügyvezető elnök méltatása mellett – az elmúlt évtizedekben tanúsított helytállásukért, áldozatvállalásukért. A temesvár-belvárosi egyházközség emlékplakettjei Fazakas Csaba parókus lelkész osztotta ki több jelenlévő jeles személyiségnek, közülük többen szerepet játszottak a harminc évvel ezelőtti eseményekben, a rendszerváltásban. Végül az egybegyűltek megkoszorúzták az 1989-es forradalom utcai emléktábláit.
A továbbiakban szintén a templomban tartottak egy beszélgetést A Tőkés család szerepe a 89-es ellenállásban címmel, amelynek keretében a neves família több tagja elevenített föl a korabeli szorongattatással és üldöztetéssel kapcsolatos, korántsem kellemes emlékeit. Délután Anyaöl címmel tartottak ősbemutatót Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház stúdiótermében a Petőfi Irodalmi Múzeum és a debreceni Csokonai Színház közös produkciójaként. A Dancs Rózsa Pokoljárás című műve alapján készült monodrámát Szabó K. István rendezte és Újhelyi Kinga színművész adta elő.
Este avatták fel a Makovecz Imre által tervezett Új Ezredév Református Központ templomát a Gyárvárosban. Az ünnepi istentiszteleten Tőkés László hirdetett igét. Prédikációjában kifejtette: „Ahol csak emberek laktak, házak épültek, azzal egy időben templomot is emeltek az Isten nevében. Településeink lelke a templom volt mindenkor, ezért olyan könnyű eligazodni Erdélyországban, hogy merre van Isten, és milyen nép él ezen a földön.” Rámutatott: a csoda valóban megtörtént, három évtizeddel szabadító karácsonyunk megélése után megépült az új templom, és jó úton haladunk afelé, hogy a sok rendeltetésű egyházi központunk is felépüljön történelmünk e jeles helyszínén. E sikernek mindenekelőtt Isten szabadító kegyelmét kell hirdetnie az 1989-ben kezdődött új ezredévünk reményében. „Nem leszünk többé bozgorok, kisemmizett hajléktalanok” – jelentette ki a püspök.
Tőkés László köszönetet mondott az összes támogatónak, adományozónak, köztük a magyar kormánynak, amely szívügyének tekinti a szórványmagyarság támogatását. A püspök ugyanakkor nemcsak a Romániában élő magyarokhoz, hanem mindenkihez címezte figyelmeztetésként Ady Endre közismert mondatát: „Elveszünk, mert elvesztettük magunkat.” Hozzátette:„Egész Európának szól ez a költői intés, ez a féltés, amely óvni akarja népünket, Európa nemzeteit az önfeladástól, az önveszejtő identitásvesztéstől.”
A templomépítő parókus lelkipásztor, Gazda István a maga során elmondta: 1990-től tervezgették egy református templom megépítését a Gyárvárosban, végül 1998–2004 közt zajlott az egyházi központ építésének első szakasza, az épület alapkövét 1998. december 15-én helyezték el szabadtéri istentisztelet keretében.
Németh Zsolt, a Fidesz alapító tagja az avatóünnepségen elmondta, hogy az építész nemcsak a gyülekezetnek építi a templomot, hanem az Istennek is. „Van olyan építész, aki azt a csendet keresi, ami a teremtés folyamatában is jelen van. Ez a Makovecz-mű a kommunista világ utáni helyreállítás is. Ezeket a tájsebeket, amiket a térben ejtettek a kommunizmus idején, be kell gyógyítani. Ennek az új ezredévi templom felépítésének a történetében benne van a román–magyar viszony és a temesvári gyülekezet is” – mondta áthallásosan az országgyűlési képviselő.
Potápi Árpád János, a Magyar Kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára felszólalása után a testvéregyházak képviselői is elmondták köszöntéseiket, áldásaikat, az avatóünnepség a Muzsikás együttes előadásával, táncházzal és szeretetvendégséggel zárult.
December 16-án a fiatalokhoz hozta közelebb az 1989-es eseményeket az a program, amelyet Temesvár reprezentatív magyar tanintézetében, a Bartók Béla Gimnáziumban tartottak „élő könyvtár, rendkívüli osztályfőnöki órák és egyéb emlékező rendezvények kicsiknek és nagyoknak” jelmondattal. Az ezen részt vevő, a korabeli eseményeket megélt személyek arról meséltek, hogy min mentek át a diktatúra bukásának napjaiban, illetve hogy miként látják a rendszerváltást harminc év távlatából. Az érdeklődő diákok aznap délben megnézhették a pénteken már bemutatott Temetetlenek című független színházi produkciót.
A Temesvár 30 emlékhét zárómozzanataként a temesvár-belvárosi református templomban erdélyi egyházi kórusok mutatkoztak be egy ökumenikus est keretében. Fellépett a helybéli ifjúsági minikórus, a zsidó hitközség énekkara, a Carmina Dacica női kar, az Exultate római katolikus ifjúsági kórus, a Coram Deo román vegyes kar, a kovásznai reformtus dalárda, valamint a házigazda Szabolcska Mihály vegyes kar. A szünetben az érdeklődők a Mária térről tekinthették meg a Bordos Artworks jóvoltából azt a fényfestést a református palota falán, mely méltó emléket állított a forradalom hőseinek. A történelmi helyszínen Tőkés László, a forradalom „szikraembere” szólt magyarul és románul egy földszinti ablakból az egybegyűltekhez – akárcsak 30 évvel korábban.
