Vasárnap este immár hetedik alkalommal vette kezdetét a Brassói Magyar Napok. Az ünnepi gálát Toró Tamás főszervező nyitotta meg, aki felelevenítette, hogyan született meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács brassói szervezete körében a rendezvény gondolata. A megnyitón jelen volt, és beszédet mondott Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is, aki kiemelte: Magyarország kormánya az elmúlt években jelentős támogatást nyújtott a határon kívüli magyaroknak, a szórványvidéket is beleértve, ahol új magyar óvodák és szórványkollégiumok létesítésére fektettek hangsúlyt, beleértve Brassót és környékét is. Beszédében felhívta ugyanakkor a figyelmet a jövő évi országgyűlési választások fontosságára, valamint az ezt lehetővé tevő regisztrációra, melyet Erdélyben az EMNT Demokrácia-központok és a politikai pártok is segítik. Kalmár Ferenc szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztos Brassó szülöttjeként vett részt az eseményen, és többek közt kiemelte az európai kisebbségvédelem terén elindított Minority SafePack kezdeményezés jelentőségét.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke immár harmadik alkalommal vett részt a Brassói Magyar Napok megnyitóján. Beszédében két gondolatra fektette a hangsúlyt: az első a dicséreté volt, mellyel elismerését és köszönetét fejezte ki annak a csapatnak, amelyik hetedik éve változó lendülettel, de konok kitartással szervezi meg a rendezvényt, mely évente felmutatja nemcsak Brassó város, hanem Erdély számára is a magyar közösség helybeli és regionális értékeit.
Második gondolatával az elmúlt hetekben lezajlott magyar–román diplomáciai és közéleti konfliktusaira tért ki, feltéve a kérdést, hogy vajon mit szól egy brassói magyar az udvarhelyi miccsbotrányhoz, a marosvásárhelyi katolikus iskola ellehetetlenítési kísérletéhez, avagy ahhoz, hogy ma, 2017-ben, van olyan országos román politikus, aki Székelyföld turisztikai térképét hadi térképnek tekinti? Szerinte mindezekre a brassói magyar legyint – nem közömbösen, hanem tapasztalatból. Mert jól tudja, hogy a hétköznapi életben az, akivel üzlettársként, partnerként, szomszédként, netán családtagként együtt él abban a városban, az mindezt nem így gondolja. Legalábbis a többségük bizonyára nem, sőt: a hasonló, időről időre felerősödő magyarellenes diskurzusokat egyszerűen a nagypolitika térfelén hagyja, s talán még azt is hozzá teszi, hogy mindez jól meghatározott érdekből történik. Másfelől: amíg a tömbmagyarságban élők természetesen nagyobb felháborodással követik e történéseket, addig a szórványban élő magyar ezt tapasztalatból tompítja, lekerekíti. Ilyen értelemben véve is fontos, hogy a Brassóban, Déván, Temesváron, Aradon, Nagybányán élő magyar közösség fejlődjön, erősödjön, hisz velük és a tömbben élőkkel együtt nyer értelmet mindaz, amit általánosan az erdélyi magyar közösség céljaiként szoktunk emlegetni.
A köszöntéseket követően fellépett a kolozsvári Operettissimo együttes, amely népszerű és közismert operett-részletekkel szórakoztatta késő estig a közönséget.
