Komlóssy Józsefet a Kárpát-medencei magyar vezetők, politikusok, mint a magyar ügy és a kisebbségbe szorult magyar közösségek pártolóját, nemzetközi lobbistáját ismerik. Személye és munkássága jó példája és példázata annak, hogy az elszármazott székelyek és erdélyi magyarok mindig tehetnek valami hasznosat nemzetükért, szülőföldjükért, bárhol is élnek a világban.
Dr. Komlóssy György és Ditrói Puskás Margit elsőszülött fiaként Budapesten, 1936. március 9-én született. Elemi iskoláit a Szilágyságban kezdte, de családi indíttatásához hűen mindig székelynek vallotta magát. A világháború Budapestre vitte, az erdészeti kollégiumot Debrecenben végezte, majd Sopronba került az erdőmérnöki főiskolára. Az 1956-os forradalom itt éri, szinte az egész évfolyam Kanadába kerül és ott szerzett mérnöki oklevelet 1960-ban. Később Svájcban, Zürichben tanul a további munkájához szükséges tárgyakat. Svájcban út- és alagút építéssel foglalkozott, 250 km út és két alagút építési terveit készítette elő, majd építőmesterként mintegy 40 km út építésében vett részt Jura kantonban. Az itt szerzett birtokrendezési, tagosítási tapasztalatokat később székelyföldi helyszíneken is kamatoztatta európai projektekben. A nemzetközi lobbimunkát, már a nyolcvanas években elkezdte, amikor az amerikai magyarok országos rendezvényére utazva, az ott élő magyarok közvetítésével a Fehér Ház elemzőit tájékoztatta az erdélyi magyarok helyzetéről. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésénél 1992 óta tevékenykedett, mint lobbista. Két és fél évtizeden keresztül minden parlamenti közgyűlésen részt vett. Itt szoros kapcsolatban dolgozott Magyarország Európa Tanácsi delegációjával. Minthogy a nemzetközi politika színtere nem csak egy szervezet, az EBESZ-nél a történelmi egyházak érdekében szólalt fel, az ENSZ parlamenti közgyűlésein pedig 13-szor sikerült felszólalnia. A délszláv válság idején elmondott felszólalását a Frankfurter Allgemeine Zeitung igen nagy terjedelemben mutatta be.
A nemzetközi lobbimunka egyik kiemelt színtere a nyomtatott és elektronikus sajtó, ezt egy európai lobbista jól tudja. Az európai sajtó több vezető munkatársával Jóska bácsi azóta is közeli viszonyt ápol. Az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójával, a FUEN-nel 1992-ben került kapcsolatba és rövidesen annak alelnökévé is választották. Tíz évig volt FUEN alelnök. Olyan nemzetközi tekintélyekkel dolgozhatott, mint a dél-tiroli autonómia teoretikusa, Christoph Pann, illetve olyan nemzetközi jogászokkal, mint például Felix Ermacora vagy Otto Kimminich. 1995-ben New Yorkban kollégáival együtt kiharcolta a konzultatív státust a FUEN számára az ENSZ-nél. A FUEN több tényfeltáró küldöttségét kezdeményezte a határon túli magyarok által lakott régiókba. Egyik legnagyobb megvalósítása, hogy munkája eredményeként megnyílt a Szlovákiába került Nagyszelmenc és az Ukrajnában rekedt Kisszelmenc közötti határátkelő, aminek eredményeként a helyiek utcát neveztek el róla. Az Európa Tanácsban való működésének kiemelkedő sikere minden bizonnyal az egykori finn kulturális miniszter asszony, Tytti Isohookana-Asunmaa által összeállított és elfogadtatott csángó-jelentés, amely áttörést jelentett a moldvai csángó-magyarok romániai és európai megítélésében. Nemzetközi integrációs intézmény ugyanis még nem foglalkozott ilyen részletességgel és legfőképpen ajánlásokat megfogalmazva az évszázadok óta etnikai-, nyelvi- és vallási, asszimilációs elnyomásban élő csángó-magyarokkal.
Jóska bátyánk meggyőző munkáját dicséri, hogy 1999-ben Tytti asszony eljött a Gyimesbe és Bákó megyébe egy többnapos tényfeltáró útra, majd következő évben, 2000-ben az Európa Tanács kulturális bizottságának főtitkára, a portugál Joao Ary is a helyszínen találkozott a csángó emberekkel és állami intézmények vezetőivel, majd ennek nyomán megszületett az ET 9078/2001 „Csango minority culture in Romania” című dokumentuma, valamint az 1521/2001 azonos című ajánlása. A jelentés nyomán, lassan, de érezhetően megváltozott és valamelyest felpuhult a csángók állami elnyomása, most már pedig a helyi szervek eltűrik a magyar nyelv oktatását és a tanügyi törvény korrektebb alkalmazását is. Azok az emberi és kulturális kapcsolatok, amelyek akkor épültek, azóta is élőek és a Tytti asszonyt azóta a moldvai magyarok „tiszteletbeli csángónak” is avatták.
A székelyföldi és erdélyi autonómia-követeléseket segítendő, és felismerve azt, hogy II. Endre királyunk 1224-ben az erdélyi szászoknak adományozott kiváltságlevele nem csak a magyar történelem, hanem az európai állam-és jogtörténet egyetemes értéke is, Komlóssy József többnyelvű (magyar, angol, francia, német) kiadványt készített az Andreanumról és a kódex faximile másolatát 2004-ben az Európa Tanács akkori főtitkárának Walter Schwimmernek adományozta, azóta is ott van az éppen funkcióban lévő főtitkár irodájának bejáratánál.
2016-ban Gyergyóditró község díszpolgárrá avatta, amit ő nagyapjára utalva úgy köszönt meg, hogy: Puskás Kálmán elment innen, de íme, unokája visszatért. Hetvenedik születésnapja alkalmából a Duna Televízió életrajzi filmet készített róla, a nyolcvanadik születésnapján szintúgy. Ez utóbbi film címe „A hazát nem elég szeretni, a hazát szolgálni kell!” A székelyekkel és az erdélyi magyarok többségével együtt vallja, hogy az önrendelkezés, az autonómia a megoldás.
Élete, munkássága jó bizonyítéka annak, hogy a gyökerekhez való kötődés, a haza és a nemzet szeretete akár egy egész életet vezérlő erő is lehet, ha van erre felismerés, elköteleződés és erő. A megszerzett tudás és tapasztalat átadásához egészséget és további kitartást kívánunk! Közelgő, kilencvenedik születésnapja alkalmából azt kívánjuk: velünk együtt tudjon örülni az eddigi évtizedek eredményeinek és legyen még erősebb a meggyőződés benne és bennünk, hogy az autonómia a megoldás!
