A Hajdú-Bihar megyei Földes nagyközség immár tizedik alkalommal adott otthont október 28–30. között a Kárpát-medencei vőfélytalálkozónak, amelyen több mint száz vőfély mintegy száz régi magyar településről érkezve idézte fel a magyarság lakodalmi szokásait. Az érdeklődők részt vehettek bivalytinósütésen, hagyományos lakodalmi sütemények és kellékek vásárán, de voltak kézműves-foglalkozások gyermekeknek, előadások, énektanítás és filmvetítés is. Az esemény egyik különleges momentuma a kemenceavatás volt.
A Debrecenben szerkesztett Hajdú-Bihar megyei hírportál, a Haon.hu tudósításában olvashattuk, hogy a földesi önkormányzat, a Szélrózsa Hagyományőrző Egyesület, a helyi civilszervezetek, a közösségi ház, számos közreműködő közösség és zenekar, valamint Gyönyörű Zsigmond főszervező és társainak összefogásával a Karácsony Sándor Közösségi Házban gazdag programkavalkáddal ismét méltó lehetőséget adtak a magyarság lakodalmi szokásainak felelevenítésére a kétnapos rendezvény keretein belül.
A X. Kárpát-medencei Vőfélytalálkozóra öt év után száztizenegy, a történelmi Magyarország tájegységeinek alkalmi rigmusfaragója: kis és nagy vőfélye, gazdája, hívogatója, szószólója érkezett a Sárrétre, a háborús helyzet miatt azonban idén nem volt kárpátaljai részvevője a találkozónak.
Tudnivaló, hogy a násznagy, a vőlegény, a vőfély volt egykor a rangsor a lakodalmakban. A vőfélynek a szakmai céhe előírta, hogy gyorsnak és józannak kellett lennie, tálalómesterként, pohártöltögetőként, mulattatóként kellett szolgálnia a lakodalmakban.
A Felvidékről, Erdélyből és a csonka-magyarországi településekről Földesre érkezett vőfélyek, gazdák, nagy keresztapák áttekintették azokat a népművészeti értékeket, amelyek az emberi élet fontos állomásához, a házasságkötéshez kapcsolódnak. A péntek esti megnyitón Jeneiné dr. Egri Izabella polgármester (független) és Bodó Sándor, a térség országgyűlési képviselője (Fidesz) megfogalmazta: a magyar nyelvterület vidékeiről érkezett vőfélyek és zenekarok találkozója a személyes kapcsolatok, barátságok megerősítés mellett arra is alkalmas, hogy bemutatókkal és köszöntőkkel életre keltsék a ma már feledésbe merülő lakodalmi hagyományokat.
Mára csökkent az esküvők száma, egyre kevésbe lett családalapítási ünnep a lakodalom. A magyarság lakodalmi szokásainak átmentésével újra ünneppé kell tenni a házasságkötéseket. E gondolatokat a találkozó legidősebb vőfélye, a háromszéki Sepsiszentgyörgyről érkezett 87 éves Balázs Antal tanító is megfogalmazta, aki a több mint félévszádos vőfélyszolgálata alatt ezerötszáz lakodalomban szolgált az ifjú pároknak. „Közös feladat a régi lakodalmas hagyományokat őrizni, és megújítva azokat átadni a fiataloknak” – hangsúlyozta a találkozó péntek esti szakmai fórumán Gyönyörű Zsigmond főszervező.
Szombaton kellő tisztelettel köszöntötték Tőkés László volt királyhágómelléki református püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, aki a Kállay Tájház udvarán igét hirdetve és áldást mondva – Kovács András földesi és Tőkés-Bencze Zsuzsanna homoródszentpáli unitárius erdélyi lelkipásztorokkal egyetemben – felavatta az Oláh Ignác gyergyószárhegyi vőfély, kemenceépítő mester és Kémenes Sándor segédmester által készített kemencét.
Szép hagyományként megemlékeztek arról a 34 vőfélytársról, akik már az égi lakodalmakban szolgálnak. A tájház udvarán a vőfélyek emlékfáját Balázs Antal ültette el. A legidősebb vőfélynek még arra is volt ereje, hogy pénteken újrafesse az előző években állított vőfélyek kopjafáját és a székelykaput. Az esti Trianon-emlékműsor alkalmából Földesnek ajándékozta az általa diófából faragott, Trianonra emlékeztető kopjafát.
„Jó érzéssel tölt el ez a különleges alkalom. Az emberi élet legfontosabb eseménye a családalapítás, életbevágó eseményeket vezényelnek le a vőfélyek. Csak elismeréssel adózhatok a szervezőknek” – válaszolta a tudósító kérdésére Tőkés László, majd hozzátette: „Nagy örömömre szolgált, hogy erdélyiekkel is találkozhattam, ami azt tanúsítja, életképesek a kapcsolatok, a határ fölötti nemzetegyesítés. A székelység a magyarság azon ága, amely a legnagyobb nyomásnak van kitéve. Isten mindenhez ad erőt, nagy erőt a megmaradáshoz. Méltó, hogy Karácsony Sándor szülőhelye adott helyet és alkalmat, mert egybecseng az Ő krédójával. Fogalom az Ő neve a református egyháznak és a hazának. Földes az a mag, amelyből termés fakad, a most átadott kemence bár házi tűzhely, de a láng őrzését jelenti az igaz hit követői számára” – zárta gondolatait a püspök, aki szavaiban a Földesen született és innen indult Karácsony Sándor (1891–1952) pedagógiai, filozófiai írót, egyetemi tanárt, a magyar filozófiai gondolkodás egyik legeredetibb alakját, a református pedagógiára meghatározó hatást gyakorló neveléstudóst is méltatta.
