A harminc évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat nemcsak elsőként fogalmazta meg erdélyi magyar közösségünk önrendelkezési igényét, de rávilágított arra a mindmáig érvényes tényre is, hogy megmaradásunk és fejlődésünk egyetlen és biztos záloga a belső önrendelkezés elvén alapuló autonómia megteremtése.
Az elmúlt három évtized során bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyarságot érő folyamatos támadásokra, valamint az állampolitikai rangra emelt magyarellenességre egyetlen érvényes válasz adható: közösségünk önszerveződésének és autonómiatörekvésének sikerre vitele, ezáltal pedig nemzeti önvédelmünk és megmaradásunk hosszútávú biztosítása.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács továbbra is következetesen kiáll a Kolozsvári Nyilatkozatban foglaltak mellett, az EMNT Országos Elnöksége pedig ezennel kinyilvánítja:
1.) A közösségünk és kultúránk végleges felszámolását céljának tekintő kommunista diktatúra bukása után elsöprő erővel jelentkezett az erdélyi magyarság autonómiaigénye, s ennek értelemszerűen lett egyenes következménye a Kolozsvári Nyilatkozat – az abban megfogalmazott elvi imperatívuszokkal együtt. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy az erdélyi magyarság bukaresti politikai képviseletét hosszú időn keresztül egyedüliként megjelenítő politikai szerveződés az elmúlt három évtizedben az elveket javarészt alkukra és magánzsebes üzletekre cserélte fel. Éppen ezért a leghatározottabban elítélünk minden olyan törekvést, mely az önrendelkezési küzdelmünk következetes képviselete helyett a párt- és üzleti érdekek szövevényes hálózatát tartja előrébb valónak. Aki így tesz, az nemcsak a Kolozsvári Nyilatkozatban foglaltakat tagadja meg, hanem közösségünk és önrendelkezésért vívott harcunk kiárusítója is egyben.
2.) A Kolozsvári Nyilatkozatban foglaltakat magunkra nézve mindmáig kötelező érvényűnek tekintjük, munkánk során szövetségeseinkkel – az Erdélyi Magyar Néppárttal, az Erdélyi Magyar Szövetséggel és a Székely Nemzeti Tanáccsal egyetemben – pedig azon fáradozunk, hogy az önrendelkezés gondolatát a lehető legszélesebb körben ismertté és elfogadottá tegyük, annak keretfeltételeit megteremthessük, Isten és ember előtt tett eskünkhöz híven pedig azokat is visszavezessük az autonómia útjára, akik az elmúlt évtizedekben letértek róla. Tesszük ezt azon legmélyebb meggyőződésünkből fakadóan, hogy jelenkori problémáink többségére az egyetlen és legbiztosabb megoldás az autonómia.
3.) Miként eddig is tettük, azonképpen az elkövetkezőkben is minden rendelkezésünkre álló eszközzel azon leszünk, hogy valós román—magyar párbeszéd alakulhasson ki önrendelkezési törekvéseinkről. Ugyanakkor minden olyan alkalommal, amikor a többségi társadalom és a román politikum részéről támadás éri közösségünket, kultúránkat vagy szimbólumainkat, a leghatározottabban tiltakozni fogunk, hiszen valljuk: egymás kölcsönös tiszteletének nem létezhet alternatívája. Mivel azonban a központosított bukaresti államvezetés mindmáig nem tudott hiteles és megbízható hatalmi központtá válni az erdélyi magyarság számára, a mi feladatunk nem kevesebb, mint a Kolozsvári Nyilatkozat szellemében, demokratikus és békés úton rendezni viszonyunkat a románsággal.
4.) Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közhasznú és kiterjedt, közösségszervező tevékenységén túlmenően továbbra is kész felvállalni az autonómiatörekvésekhez kapcsolódó, széleskörű társadalmi vita megteremtését és koordinálását, ugyanakkor sürgeti az ezirányú párbeszéd mihamarabbi újrakezdését, hiszen a vészjósló rendszerességgel jelentkező magyarellenes megnyilvánulások bizonyítják: nemzeti közösségünk megmaradása a tét. A világban tapasztalható, egymást követő megélhetési és biztonságpolitikai válságok körülményei között fokozott mértékben fontosnak tartjuk, hogy saját sorsa felett rendelkező, autonóm és jól szervezett közösségként nézzünk szembe a 21. század súlyosbodó kihívásaival.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Országos Elnöksége
