„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben.” Ezek az apostoli igék (2 Kor 4,8-10) kívánkoznak áldott emlékezetű Wittner Mária szabadságharcos, nemzetünk jelenkori nagyasszonyának fejfájára, aki jó magyarként és hívő keresztényként, az 1956-os forradalom és szabadságharc foglyaként és halálraítéltjeként egészen valóságos módon hordozta törékeny testében az Úr Jézus Krisztus halálát és életét.

A forradalmat követő könyörtelen megtorlások nagy túlélőjeként Isten avégből tartotta meg és arra hívta el Őt, hogy hitvalló tanúságtevője legyen kereszthordozó nemzetünk szabadságharcának. Mintegy húsz esztendővel ezelőtt, a Magyar Országgyűlés szellemi magaslatáról ekképpen ébresztgette lelkiismeretünket: „Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat – az élőket és holtakat.” Egy hosszú életen át töretlen hűséggel vállalta, hogy szószólója legyen megalázott, megkínzott vagy bitófára küldött sors- és honfitársainak. Nem engedett az ’56-ból.

Isten szabadítását azzal hálálta meg, hogy a szabadságharc fáradhatatlan hírvivőjeként mindenüvé elvigye 1956 üzenetét. Számtalanszor járt a külhoni magyarok közt, áhítattal hallgattuk bizonyságtételét Erdélyországban is. Őrizte és éltette 1956 folytonosságát. Kommunizmusellenességénél csak Nemzete és Hazája iránti szeretete volt nagyobb, akiknek szabadságát minden másnál előbbre valónak tartotta.

Áldott legyen az emléke! Kövessük példáját, és ne hagyjuk veszendőbe menni örökségét.

Nagyvárad, 2022. szeptember 15.

Tőkés László,

az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke

 

 

EMNT

Facebook