Sokéves hagyomány, hogy az erdélyi politikai elítéltek évente találkoznak egymással a Székelyföldön vagy a Partiumban. E bajtársi összejöveteleken nagyrészt az 1956-os magyarországi forradalom hatására Erdélyben is beindult mozgolódások, szervezkedések egykori részvevői vesznek részt, akikre lecsapott a diktatúra megtorló gépezete, de a más kirakatperekben elítéltek is jelen vannak. A ma már szinte kivétel nélkül nyolcvan év körüli egykori foglyok nagy része vagy ugyanabban a perben lett elítélve, vagy ugyanabban a börtönben, munkatáborban, vagy ugyanabban a cellában raboskodott. Ami közös mindannyiukban, hogy valamilyen módon szembeszálltak a romániai kommunista rezsimmel szemben.
A hétvégén Nagyváradon sorra került találkozó egyik szervezője ezúttal is a Magyar Polgári Egyesület volt. Az egykori elítéltek szeptember 17-én délután érkeztek Váradra, ahol a közelmúlt történéseinek és a jelen gondjainak kibeszélése töltötte ki a napból hátralévő időt.
Másnap, szombaton délelőtt Nagy József Barna, az MPE elnöke Nagyszalontára szervezett kiruccanást a társaságnak. Első állomásuk a református templom melletti Arany János-szobor volt, ahol elhelyezték a tisztelet koszorúját. A templomban Mikló István Boldizsár parókus lelkész köszöntötte a kirándulókat, bemutatva a régió egyik legimpozánsabb istenházát és Szalontát is. A lelkész külön kiemelte Arany János kötődését a református egyházhoz, hiszen a legnagyobb magyar epikus költő ezer szállal kapcsolódott a helyi egyházközséghez.
A templomi együttlét után Kossuth Lajos szobrát tekintették meg, amely ma is azon a helyen áll, ahol 1901-ben felállították, és azonos is azzal. Ez az egyetlen egész alakos Kossuth-szobor tehát, amelyik – bár kétszer is ledöntötték s megrongálták – átvészelte Erdélyben a XX. századot.
Az idős harcostársak mindezek után átsétáltak a közeli Csonkatoronyhoz. Itt egy meglepetésben volt része a csoportnak, hiszen véletlenül összefutottak Szentkirályi Alexandra magyar kormányszóvivővel és Csepel fideszes polgármesterével, Borbély Lénárddal, akik az idei Hajdúhét egyik záró rendezvényén vettek részt, az önkormányzat meghívására. Az egykori elítéltek röviden bemutatták viszontagságos életüket a város nevezetességeit éppen akkor felkereső magyarországi vendégeknek. „Engem húsz évre ítéltek, ebből leültem négy évet”; „Engem két perben, összesen negyvenkilenc évre ítéltek el, leültem hat évet” – sorjáztak a sűrű, nehéz mondatok. A megdöbbentő évszámok után az egykori politikai foglyok nem rejtették véka alá pártszimpátiájukat, sok sikert kívánva a kormányszóvivőnek és a jövő évi választásokon a Fidesznek. Az Arany János-i örökség tárgyi emlékeinek megtekintése után visszaindultak Nagyváradra, ahol a Góbé csárdában Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökével találkoztak.
Az egykori elítéltek nagy örömmel fogadták Temesvár hősét, hiszen ők jól tudják, mit jelent a kommunista uralom elleni kiállás. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke meleg szavakkal köszöntötte az idős bajtársakat. Külön is Török László Érmihályfalván élő egykori elítéltet és kedves párját, Török Emmát, akik lelkes szervezői a bajtársi találkozóknak. Köszönetet mondott Nagy József Barnának is, aki évek óta szervezi a kommunizmus bűneire rávilágító rendezvényeket. A püspök megerősítette: az erdélyi elítéltek, köztük a a mostani találkozó részvevői, a mai napig példát mutatnak nekünk, hiszen azon túl, hogy az ellenállás hősei, a gerincesség, a tartás, a magyar szellem képviselői is. Ahogy helyt álltak a kommunista diktatúra idején, úgy ma is példaértékű a tartásuk, karakánságuk, és éppen ez mutatja meg, hogy nem volt hiábavaló az egykori lázadás a nyomorító hatalom ellen. Tőkés László felidézte: püspöki szolgálata idején az egyházkerületben minden november első vasárnapján megemlékeztek az egykori elítéltekről, mártírokról, ellenállókról. Természetesen október 23-án mindig szerveztek ünnepélyes mementót ’56 tiszteletére, nemkülönben a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, február 25-én.
A tartalmas együttlét után ismét a beszélgetéseké, visszaemlékezéseké volt a főszerep.
Vasárnap délelőtt Pápay Zoltán helytörténész segítségével a nagyváradi várat tekintették meg az egykori elítéltek, illetve többen a város egyéb nevezetességeit is, majd délután búcsút vettek egymástól, hogy reményeik szerint 2022-ben is találkozhassanak majd.
