Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői a nemzeti összetartozás jegyében közös nagyváradi főhajtással emlékeztek a trianoni békediktátumra annak 101. évfordulóján. Az eseményre a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán, az ún. partiumi panteonban található Trianon-emlékjelnél került sor 2021. június 4-én délelőtt. A megemlékezés a Szózat eléneklésével kezdődött, majd a szervezők nevében Nagy József Barna mondott rövid felvezető beszédet, hangsúlyozva, hogy száz év minden történelmi negatívuma ellenére él a magyar nemzet, van magyar élet a nyugati nagyhatalmak által idegen uralom alá rendelt Nagyváradon, van tehát okunk reménykedve a jövőbe nézni.
Tőkés László püspök, az EMNT elnöke a szentírást idézve hívta fel a figyelmet az isteni gondviselésre, amelyet mindenkor megtapasztalhatnak a jóravaló, igaz emberek, függetlenül a hatalmasok és győztesek által vezérelt történelem csapásaitól és kacskaringóitól. Átfogó visszatekintésében lajstromba vette az elmúlt száz év nemzetnyomorító momentumait, amelyek miatt a magyarság egésze is, de különösen kisebbségbe szakadt részei a folyamatos és sorozatos nélkülözés és jogfosztás állapotában vészelték át ezen időket. Nem rejtette véka alá az erdélyi magyarság jelenlegi sérelmeit sem. „A trianoni trauma mindmáig rányomja a bélyegét életünkre, történelmünkre, mindennapjainkra” – mondotta a volt európai parlamenti képviselő. Az EMNT és a Néppárt Trianon gyógyítására szövetkezett, örvendetes módon ezt a célt szolgálja a kettős állampolgárság intézménye is, valamint több más nemzetpolitikai intézkedés. Nem szabad hagyni, hogy az emlékezetpolitikát kisajátítsák az utódállamok többségi népei, a magyaroknak igenis joguk van szembenézni a múltjukkal és kimondani az igazságot Trianon ügyében. Azért küzdünk, hogy saját honunknak érezhessük hazánkat, szembeszállva a kisantanti magyarellenes politikával, jogaink kivívásáért – hangsúlyozta Tőkés László. Aktuálpolitikai síkon kitért arra, hogy a bukaresti kormányban szerepet vállaló magyar érdekképviselettől joggal várható el annak az egész közösségünket sértő jogszabálynak a hatálytalanítása, amely ünnepnappá avatta Romániában a trianoni diktátum aláírásának napját. Emlékeztetett: ebben az országban ártatlan magyarok ülnek börtönben politikai elítéltekként, ma, 2021-ben, az Európai Unióban! Az EMNT elnöke egyúttal a győztes/legyőzött logikát meghaladó partneri viszony fontosságáról is beszélt a román–magyar kapcsolat viszonylatában.
Csomortányi István, az EMNP elnöke, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke felszólalásában vázolta azokat a „világnézeti tévelygéseket”, amelyek a haza és a nemzet szétszakításához, Trianonhoz vezettek annak idején. Tanulnunk kell a múlt hibáiból, ha nem akarjuk ismét elkövetni azokat, és elszenvedni következményeiket – vélte. Aggasztó az, hogy erdélyi közösségünk többet fogyatkozott a viszonylagos, látszólagos szabadság három évtizede alatt, mint az azt megelőző hetven évben – mutatott rá. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha tavaly a trianoni békediktátumnak volt centenáriuma, idén Kós Károlyék „Kiáltó Szó” című manifesztumának. Ennek szellemében ismét magasra kell emelnünk az autonómia zászlaját, és az új transzilvanizmus eszközével, felelősséget vállalva magunkért mindent megtenni, hogy ne teljesedjen be rajtunk a Trianonban nekünk szánt sors.
Tőkés László korábban felemlítette a magyar Országgyűlés tizenegy évvel ezelőtti határozatát, amelyben június 4-ét a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította, ezzel mintegy kodifikálva azt, amit ő maga már évtizedek óta hangoztat: elengedhetetlenül szükséges a trianoni sebek begyógyítása. De fontos, hogy az összetartozás ne csak üres jelszó legyen, hanem egymás szeretetében nyilvánuljon meg – mondotta, hiszen „a népek közötti gyűlölet gyilkos szökőárja” többször is rázúdult a magyarságra a történelem során, ám a nemzet belső megosztottsága egyfajta önkéntes Trianont jelentett és jelent, máig tartóan.
A rendezvény végén Török Sándor tolmácsolásában elhangzott egy alkalomhoz illő vers, az EMNT és az EMNP vezetői elhelyezték a koszorúikat, zárásként az emlékezők elénekelték a Himnusz.
