Mint arról már hírt adtunk, a nagyváradi lakhelyének megfelelő szavazókörben adta le voksát a szeptember 27-i romániai önkormányzati választások keretében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. A sajtó érdeklődésére elmondta, hogy sokan emlékeznek még a diktatúrabeli állapotokra, az egypártrendszerben megrendezett kirakatválasztásokra. Harminc évvel a kommunista rezsim bukása után, ebben a „sajátos román demokráciában” meg kell becsülnünk a mégiscsak létező demokratikus pluralizmust, és élnünk kell a választás szabadságával. Miközben arra biztatta az erdélyi magyar közösséget, hogy vegyen részt a választásokon, a döntés felelősségéről is beszélt: „Gyökeres változásra van szükség Romániában, az egész politikai rendszer megváltoztatására, és ezt régi politikai üzenet- és tartalomhordozók nem képesek megvalósítani, ehhez új erőkre van szükség. Kémleljük a határt, mikor áll elő végre egy olyan karizmatikus román politikus, egy olyan többségi párt, amely szakítani tud a nacionálkommunizmussal, illetve a nacionalizmussal és a kommunizmussal külön-külön, és végre új irányt szab az ország fejlődésének. Ez sajnos érvényes a magyar politikára is. A romániai magyar politikum asszimilálódott a románhoz, tehát magyar téren is gyökeres változásra van szükség. Ez a rendszer minket, magyarokat is korrumpált, pedig mi annak idején, 1989-ben a rendszerváltozás élén álltunk. Minden választástól azt remélem, hogy megrendül a régi politikai rend. Erre nem egészen alkalmas egy önkormányzati választás, de mint egy olyan történés, amely előre jelzi az országos voksolások politikai irányvonalát, remélem, hogy biztató jeleket is ad, és magyar térfélen is változás történik. Eddig leszorított minket az államelnökség, a kormányzat, leszorított a hivatalos magyar politikai képviselet, most ideje volna, hogy feltöredezzen ez a monolitikus, totális politikai fősodor, és labdába rúghassanak azok is, akiket eddig kiebrudaltak a politikai életterületről. Ezért is szavaztam az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjeire, akikről azt mondanám el, hogy nem ők a gyengék, hanem az egész román politikai teret uraló posztkommunista, tradicionalista és konformista politikai tábor oly erős, harminc évvel a rendszerváltás után is, hogy nem lehet tőlük labdába rúgni.”
