A kommunizmus áldozatainak emléknapján – február 25-én – mutatták be Budapesten Borbély Ernő Az enyedi politikai főiskola. Politikai foglyok a 80-as évek Romániájában című kötet magyar és román nyelvű kiadását. A bemutatón, amelyen a meghívottak a szerzőre is megemlékeztek, részt vett Szőcs Géza költő, Borbély Ernő egykori barátja, Németh Zsolt parlamenti képviselő, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, valamint Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Az Országos Széchényi Könyvtárban tartott eseményen a megjelenteket Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke köszöntötte, aki elmondta, hogy bár a magyar kiadás már 2013-ban megjelent, a mostani bemutató apropóját az adja, hogy a román kiadás csak nemrég látott napvilágot. A bukaresti Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet szerkesztésében megjelent román nyelvű kötetre több évet kellett várni. A hiánypótlónak számító kordokumentum-gyűjtemény jelentősen hozzájárul a 80-as évek romániai kommunizmusának megismeréséhez, melyről még mindig kevés érdemi kutatás jelent meg – mondta Sándor Krisztina, az est házigazdájaként. Borbély Ernőt 1982-ben tartóztatták le államellenes összeesküvés vádjával, és így került a nagyenyedi börtönbe, ahol több politikai fogolytársával együtt volt 1987-ig. A kötet 23 interjút tartalmaz, melyeket Borbély Ernő már a rendszerváltás után, 2000 és 2009 között készített egykori rabtársaival. A megszólaltatottak háromnegyede román nemzetiségű.
Elsőként Szőcs Géza költő idézte fel Borbély Ernő alakját, kiemelve, hogy a közelmúlt ismeretéhez elengedhetetlen könyvről van szó, mely a hétköznapi börtönélet körülményeinek feltárása mellett egy lélektani látószöget is megjelenít az egyéni, személyes sorsok bemutatásával. Szőcs Géza Borbély Ernőt erdélyi magyar Szolzsenyicinként említve hasonlította össze művét – mely a nagyenyedi börtön politikai foglyainak életét tárja fel –, a Gulágon történtek bemutatásával. Borbély és börtöntársai nem váltak világhírűvé, nem született irodalmi mű az ellenállás évei után sem róluk, sem általuk, de az ő ellenállásuk is hozzájárult a múlt rendszer széthullásához. Még mindig kevés mű született erről az időszakról, továbbra is hiányosak az ismereteink erről az időszakról – különösen a fiatalabb nemzedékeknek, ezért jelentős kordokumentumnak számít Borbély Ernő munkája.
Németh Zsolt 2011-ben már Borbély Ernő betegágya mellett adta át neki a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Beszédében ismertette Borbély Ernő rendszerváltás utáni politikai tevékenységét, aki ezt követően visszatért Magyarországról Csíkszeredába, és a kilencvenes évek elején parlamenti képviselő volt, majd évekig az RMDSZ területi szervezetének elnöke és megyei önkormányzati képviselő. Németh Zsolt kiemelte az özvegy, Borbély Tünde, szerepét a két kötet kiadásában, aki ezzel a szerző végakaratát teljesítette be. Rendszeres előadója volt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemnek és Diáktábornak, és nagy kitartással készítette el a volt börtöntársaival készült interjúkat, hogy minél előbb és hitelesebben feltárhassák a kommunizmus bűntetteit. Sajnos neki és sorstársainak is azt kellett megtapasztalnia, hogy az egykori politikai tisztek és a régi nomenklatúra átmentették a rendszerváltás utánra is politikai hatalmukat. Máig elmaradt a kommunizmus pere Kelet-Európában – jelentette ki Németh Zsolt, és ennek hiánya jelenleg is érződik a térség társadalmaiban.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a kommunizmus áldozatainak emléknapja kapcsán tisztelgett az áldozatok emléke előtt. A rendszerváltást megelőző nyolcvanas évek hangulatáról szólva a némaság és tehetetlenség kényszerében élő társadalmat idézte fel. Borbély Ernő és társai börtönben szenvedtek a diktatúra idején, de nem kevés volt azok száma sem, akik ugyan szabadlábon, de életüket kockáztatva és a Szekuritáté által megfélemlítve szervezték az ellenállást. Kiemelte Szőcs Géza és az általa szerkesztett Ellenpontok folyóirat szerepét. Borbély Ernő 2008-ban kilépett az RMDSZ-ből, azt nyilatkozva, hogy a megalkuvásnak is van határa – emelte ki Tőkés László, megjegyezve, hogy ő is egyfajta magányos harcosként folytatta tevékenységét. Nem arra tért haza, amire számított, hisz az ország az újfajta kommunista rezsim foglya maradt, azokkal találta szemben magát, akik ellen harcolt – fogalmazta meg Tőkés László, utalva a Vladimir Tismăneanu által készített jelentésben foglalt megállapításokra. Hozzá hasonlóan Borbély Ernőnek is meg kellett tapasztalnia, hogy a rendszerváltás után a régi politikai uralom gazdasági hatalommá alakult át, és az egykori ellenállók számára nem jár méltó erkölcsi kártérítés.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében folytatódik a román nyelvű kiadás bemutatója, melyet legközelebb március 10-én Bukarestben szerveznek, a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézettel közösen.
