Beke István Attila és Szőcs Zoltán kézdivásárhelyi székely közéleti vezetők a Brassó megyei Feketehalmon töltik öt-öt esztendőre kiszabott börtönbüntetésüket. Kulcsár Terza József, a Magyar Polgári Párt romániai parlamenti képviselőjével együtt őket látogattuk meg november 6-án, támogató szolidaritásunk kifejezéseképpen. A látogatást megelőzően a börtön igazgatójával találkoztunk, akivel az igazságtalanul elítélt nemzettársaink gondjait osztottuk meg, és fogva tartásuk körülményeinek könnyítése céljából folytattunk megbeszélést.
Az 1989-es romániai forradalom idei jeles évfordulóján megdöbbenéssel állapíthatjuk meg, hogy harminc évvel a Ceaușescu-diktatúra bukása után is politikai foglyok ülnek börtönben Romániában. A kézdivásárhelyi fiatalokat a terrorizmus mondvacsinált vádjával, politikai megrendelésre, a román titkosszolgálat közreműködésével, az autonómiájáért harcoló székely magyar közösség megfélemlítése szándékával vetették börtönbe. Közel egy óráig tartó megbeszélésünkön átadtuk nekik a velük együtt érzők bátorító üzenetét, és számba vettük börtönből való szabadulásuk lehetőségeit, valamint az ennek érdekében történt lépéseket és erőfeszítéseket.
Sajnálatos, hogy politikai foglyaink kiszabadítása ügyében többnyire csak egyéni erőfeszítések történnek. Kulcsár Terza József képviselő és Fejér László Ödön szenátor is egyéni elkötelezettségből járnak el érdekükben, miközben az RMDSZ parlamenti frakciója és vezetősége mélységesen hallgat ebben a főbenjáró magyar – kisebbségi – ügyben. Hogyan is várhatnánk el Klaus Iohannis államelnök és a román politikai osztály segítségét – nevezetesen az államfői amnesztiát –, miközben saját államelnökjelöltünk, Kelemen Hunor és pártbéli társai opportunizmusból vagy taktikai meggondolásból nem tartják fontosnak miattunk és értünk szenvedő honfitársaink képviseletét? Kulcsár Terza József képviselővel egyetértettünk abban, hogy Beke István Attila és Szőcs Zoltán kiszabadítása azon elsőbbséget érdemlő erdélyi ügyek közé tartozik, amelyek magyar közösségünk teljes körű összefogását igénylik. Az államelnök-választói kampány kiváló alkalmat kínálna arra, hogy az RMDSZ jelöltje – az úzvölgyi katonai temető ügyéhez hasonlóan – felemelje szavát érdekükben.
Csak egyetérteni lehet Mezei Jánosnak, az MPP elnökének azon álláspontjával, hogy az RMDSZ-nek feltételül kellett volna szabnia az új román kormány támogatásához foglyaink államelnöki kegyelemben való részesítését. Hasonlóképpen osztjuk Csomortányi Istvánnak, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökének azon véleményét, hogy az RMDSZ nem működhet együtt egy olyan kormánnyal, amely továbbra is hozzájárul koholt vádak alapján elítélt székely ifjaink fogva tartásához.
A mostani kormányváltás kedvező körülményként kínálkozik Beke István Attila és Szőcs Zoltán kiszabadításához. Német eredetű államelnökünktől és magyar felmenőkkel rendelkező Ludovic Orban miniszterelnökünktől okkal volna elvárható több empátia és szolidaritás meghurcolt foglyaink és – általában – a magyarság iránt.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eredeti és következetes álláspontjának megfelelően Beke István és Szőcs Zoltán feltétel nélküli és azonnali szabadon bocsátását követeli. Kormánya beiktatása nyomán Ludovic Orban és Klaus Iohannis egyik első útja az igazságügyi minisztériumba vezetett. Az új tárcavezető ekkor jelentette ki, hogy „az ország minden polgárának igazságot szolgáltatnak”. Az új kormányfő viszont azt ígérte, hogy „véget ért az igazságszolgáltatás elleni politikai támadás (…) és szavatolják az igazságügy függetlenségét”. Merjük remélni, hogy ezeknek megfelelően végre helyreáll a jogállamiság Romániában, ennek részeképpen pedig székely politikai foglyainknak is igazságot szolgáltatnak.
Kelemen Hunor pártelnökkel együtt üdvözöljük a Markó Attila, Ráduly Róbert Kálmán és Antal Árpád peres ügyeiben történt kedvező fejleményeket – de hasonló mértekkel mérve ugyanezt várjuk el a párton kívüli székelyföldi testvéreink esetében.
A feketehalmi börtönből való eljövetelünkkor azt a kérdést intéztük az ártatlanul bebörtönzöttekhez, hogy mit üzennek a külvilágnak, a magyar nyilvánosságnak. Válaszképpen nagy püspökünk, Márton Áron szavait idézték, aki szerint minden szenvedésnek vége lesz egyszer, és van értelme. Velük együtt hisszük, hogy méltatlan szenvedésük rövidesen véget ér, és javukra fordul nem csupán nekik, hanem egész közösségünknek, amelyért vállalják és hordozzák. A börtöni találkozás a Krisztus szabadításáról szóló ige felolvasásával és közös imádsággal fejeződött be.
Tőkés László
az EMNT elnöke
