Sándor Krisztinának, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökének beszéde az úzvölgyi temetőért szervezett csíkszeredai tüntetésen.
Tisztelettel köszöntök mindenkit, akit ma sem a várható zivatar, sem a különböző politikai fanyalgások nem térítettek el azon szándékától, hogy itt legyen!
Azért vagyunk ma itt, hogy tiltakozzunk. Tiltakozunk az úzvölgyi temetőben történt szabálytalanságok ellen! Egy jogállamban – amilyennek Románia hirdeti magát – nem lehet törvénytelenül építkezni és nem marad következmények nélkül a jogszabályok semmibe vétele. Tiltakozunk a temető tervezett államosítása ellen, mert sajnos tudjuk, látjuk, van számos kedvezőtlen tapasztalatunk arra nézve, hogy mi lesz a sorsa egy-egy állami tulajdonba került emlékhelynek! Tiltakozunk a mesterségesen szított magyarellenes hangulat miatt, amire semmi szükség! Legyen már vége annak, hogy minket másodrendű állampolgároknak tekintenek! Legyen vége már annak, hogy valahányszor belpolitikai háború zajlik, a magyar kártya mindig kéznél van valakiknek! Itt élünk, dolgozunk, adózunk egy olyan államnak, amely csak látszatra biztosítja jogainkat! Kirakatnak használnak a nemzetközi porondon, miközben alattomos szekusmódszerekkel hangolják ellenünk a többségi nemzet tagjait!
Az úzvölgyi temető ügye még nem zárult le, s úgy tűnik, a megoldás még várat magára. Hasonlóképpen megoldatlan a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem ügye, melynek nemrégiben egyoldalúan adtak nevet, semmibe véve a magyar oktatók javaslatát és az egyetem magyar múltját. Lassan egy éve annak, hogy Beke István és Szőcs Zoltán koholt vádak alapján, ismételten rácáfolva Románia jogállamiságára, börtönben töltik napjaikat. Egy éve annak, hogy éppen ez idő tájt államosították vissza a Bánffy-erdők jelentős részét, és úgy tűnik, a folyamat azóta csak szélesedett. Újabb és újabb ügyek bukkannak fel ellenünkben – a magyar közösség ellenében! Meddig és miért hátráljunk?!
Mire jó ez Romániának? Mire jó ez a lakosságnak? Az előbbire is van válaszom, szerintem Önöknek is – akár több is. A másodikra viszont egyértelműen kijelentem: ma, a 21. században itt e térségben a lakosságnak nem kell a gyűlöletkeltés, nem kell a felesleges viszálykodás. Közel harminc évvel ezelőtt egymás ellen hangoltak magyart és románt – ma erre nincs szükség! Ha valamit végtelenül sajnálok ebben az úzvölgyi történetben az éppen ez: hogy a többségi lakosságot a magyar közösség ellen hangolták. Nem meglepő, hogy újból megjelentek a lefestett magyar feliratok és a közösségi oldalakon álságos módon szervezett szélsőséges csoportok uszítanak ellenünk. Tiltakozunk a magyarellenesség mesterséges gerjesztése ellen! Vessenek véget ennek! Az ország gazdasági fejlődéséhez nem ez a módszer! Ha vannak még felelős politikusok Bukarestben, vessenek véget ennek a folyamatnak!
Mi pedig legyünk és maradjunk éberek, és ne hagyjuk se magunkat, se Székelyföldet, se Erdélyt!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Csíkszereda, 2019. június 18.
