Tőkés László EP-képviselő meghívására október 16-án Brüsszelben, az Európai Parlament székhelyén rendeztek egy magyar–román eszmecserét. Ennek keretében mutatták be azt a közös nyilatkozatot, amelyet román és magyar értelmiségiek írtak alá négy nappal korábban Kolozsvárott. A tegnapi rendezvény nyitányaként Tőkés László EP-képviselő azt hangsúlyozta, hogy Nagy-Románia létrejöttének centenáriuma esélyt kínál arra, hogy egy valódi román–magyar párbeszéd beinduljon. A centenárium ugyanakkor kétarcú: míg a román félnek lehengerlő nyereséget, addig a magyaroknak tragikus veszteséget hoztak a száz évvel ezelőtt történtek. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy egymást érik a magyar közösség elleni támadások a mai Romániában, az agresszió csúcspontját Mihai Tudose volt szocialista miniszterelnök kijelentése képezte. Ő az év elején akasztással fenyegette meg mindazokat a székely magyarokat, akik nyilvános helyen ki merészelik tűzni zászlaikat. A Román Tudományos Akadémia elnöke meg azt indítványozta, hogy a magyar autonómiaigény puszta felvetését is törvény büntesse. A régi kommunista titkosrendőrség, a Securitate szellemisége máig mérgezi a közéletet, ezzel szemben mi az Európai Unió támogatását kérjük ahhoz, hogy a párbeszéd folytatódjon. Román honfitársainkhoz és a hatóságokhoz pedig azzal a felhívással fordulunk közös nyilatkozatunkban, hogy „tiszteljék meg a Centenáriumot azzal, hogy elvetik a nacionalista uszítást, kerülik a konfliktust, illetve teret nyújtanak a reményeknek meg az építkezésnek” – mondotta Tőkés László.
A konferenciát moderáló Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke bemutatta a kolozsvári nyilatkozat eszmei tartalmát, kifejezve, hogy európai jelentőségű ügyről van szó, a térség és Európa stabilitását is döntően befolyásolhatja a magyar–román partnerség. Az amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra elve alapján jó lenne dinamikusabbá tenni és megnövelni a magyar román együttműködés hatásfokát.
Gabriel Andreescu bukaresti emberjogi aktivista és egyetemi tanár a napjainkbeli magyarellenes uszítást a román nacionálkommunizmus egyik fő jellegzetességének nevezte. A kolozsvári nyilatkozat eszmei gyökere az 1989-es budapesti, szintén magyar és román értelmiségiek által aláírt közös állásfoglalásban keresendők. A magyar–román megbékélésnek feltételei vannak, a határok stabilitásának biztosítása mellett a román államnak el kell fogadnia, hogy a magyarok identitásának szerves része az autonómia. A két országnak több ügyben is azonos érdekei vannak. Példának okáért kisebbségi nemzeti közösségeik védelmében közösen kellene fellépniük. A Tőkés László által is támogatott kezdeményezéssel, amely az 1568-as tordai vallásbéke 450. évfordulója alkalmából január 13-át a vallásszabadság napjává kívánja nyilvánítani, ő is messzemenően egyetért.
Bakk Miklós egyetemi tanár a magyar–román viszony történelmi alapjainak elemzése és a viszonyt fenyegető politikai okok bemutatása nyomán a megoldást a regionalizációban és a magyar nyelv státuszának hivatalossá tételében jelölte meg, a párbeszédnek erre kellene irányulnia.
Ramona Băluțescu temesvári közíró azt a kérdést tette fel, hogy mik a fontosabbak: a hidak vagy a sorompók a magyar–román viszonyban. Mint egy szülő, aki látja, hogy gyermekei éhesek, románként nem tudja ünnepelni a centenáriumot, látván, hogy a magyarok és a szászok nem érzik magukat képviselve, szempontjaikat figyelmen kívül hagyják, és ki vannak szorítva a közéletből. „Jogom van nem ünnepelni ezt a nagy képmutatást, amit centenáriumnak hívnak” – mondta a bánsági előadó.
Az erdélyi szellemiség következetes képviselőjeként számon tartott újságíró, Sabin Gherman szerint Erdély 1918-ban megszűnt régióként, entitásként létezni. „Mégiscsak felháborító, hogy a világ egyik legismertebb régióját, Transzilvániát mint regionális egységet éppen az az ország nem ismeri el, amelyikhez tartozik. Bukarest akár tudomásul veszi, akár nem, Erdély sokszínűsége létező valóság. Amit mi követelünk, az a tisztelet és elfogadás” –mondotta. Igen, autonómiát akarunk Erdélynek, gazdasági és adminisztratív téren is. Amennyiben ez nem fog megvalósulni, egész nemzedékekre fog kiterjedni ez a veszteség – vélte a kolozsvári előadó.
A konferencia alkalmából Tőkés László EP-képviselő erdélyi látogatócsoportot fogadott Brüsszelben. Ennek tagjaként Varga Károly, volt esperes és koltói lelkész az egyházak szerepére kérdezett rá. Az előadók részéről egybehangzó válasz érkezett: a felekezeti párbeszéd nagyban segítheti vagy ronthatja a nemzetek közötti viszonyt. A román ortodox egyház kirekesztő és uszító magatartása viszont gátolja a többség és a más közösségek közötti együttélést és megértést, ennek megváltozása nélkül a modern román nemzettudat elképzelhetetlen.
A látogatócsoport tagjai az Európai Parlamentről szóló szimpózium keretében találkoztak Marijana Petir horvát néppárti képviselővel, aki az üldözött keresztények védelmében a mostaninál sokkal határozottabb fellépést vár el az unió intézményeitől, valamint Alojz Peterle szlovén néppárti EP-képviselővel, aki arról beszélt, hogy hiába kiáltják ki Orbán Viktort és a magyar kormányt bűnbaknak, az általuk felvetett kérdések teljes mértékben valós európai problémák. Ne róluk beszéljünk, hanem azokról az értékekről, amelyeket ők képviselnek: a család, a nemzet, az identitás, a kereszténység európai jelenéről és jövőjéről. A nyugatiak nem értenek bennünket, és nem képesek elfogadni azt, hogy számunkra ezek az értékek meghatározók, de azt sem, hogy a kommunizmus nagy mértékű pusztítást hagyott maga után – fejtette ki a volt szlovén miniszterelnök.
Tőkés László azzal a gondolattal mondott köszönetet horvát és szlovén kollégáinak a meghitt találkozóért, hogy míg egykor közös országok polgáraiként súlyos problémák vetettek árnyékot – történelmi – kapcsolatainkra, mostani, unióbeli tagságunk és egymásrautaltságunk közepette szoros együttműködéssel kell kiépítenünk a jövőt.
