Miként a korábbi években mindig, ezúttal is megemlékeztek Temesvárott az 1989-es eseményekről azok, akik részesei voltak a Ceaușescu-diktatúra bukásához vezető ellenállásnak és lázadásnak. December 15-én, pénteken, napra pontosan 28 évvel azelőtt a belvárosi református palotánál összegyűlt hívek szolidaritásukat fejezték ki a világi és egyházi hatóságok által zaklatott Tőkés László lelkipásztorral, akire családjával együtt deportálás várt. Innen bontakozott ki az a tiltakozás a város magyar és más nemzetiségű, különböző felekezetű lakosainak részvételével, amely össznépi felkeléssé terebélyesedett, s amit fegyveres megtorlás követett. De már ez sem tudta megakadályozni a rezsim december 22-i összeomlását.
Az idei megemlékezésen a temesvári református gyülekezet egykori lelkésze, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke a belvárosi templom előtt összegyűlt kisszámú emlékezőnek azt mondta, hogy az 1989-es hősök, az életüket is feláldozó ellenállók emlékét azzal becsüljük meg leginkább, ha nem térünk le arról az útról, amelyen ők szabadságvágyukat kifejezve akkor elindultak. Tőkés László méltatta egykori gyülekezete és presbitériuma bátorságát és kiállását, fejet hajtva a mindenélők útján távozottak előtt. A református palota falán álló négynyelvű emléktábláknál elsőként a KREK volt püspöke és főgondnoka helyeztek el koszorút, majd következtek a Temesvári Református Egyházmegye, a belvárosi és az Új Ezredév egyházközség képviselői. Koszorúzott még az Érmihályfalvi Református Egyházközség, az 1989-es Temesvári Emlékbizottság, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt reprezentánsa.
Ezt követően megemlékezéssel egybekötött fórumot tartottak az Új Ezredév Református Központban, ahol Gazda István lelkipásztor igei köszöntése után bemutatták a Szabadulás az Egyház „babiloni fogságából” – 1989 című kötetet. A könyv a 2015-ben Nagyváradon ezzel a címmel megtartott konferencia és hálaadó emlékünnepély anyagát tartalmazza, Dénes László szerkesztő elmondta róla: mostani megjelentetésével egyszerre adóznak a reformáció 500 évének és az 1989-ban megindult rendszerváltozásnak, amelynek egyházi vetületeit volt hivatott áttekinteni a két évvel ezelőtti tanácskozás, Kárpát-medencei kitekintéssel. A részvevők legtöbbje akkor elégtétellel állapította meg, hogy a társadalmi-politikai változások pozitívumaiból a történelmi magyar egyházak is részesedtek, ugyanakkor a negatívumok alól sem tudták kivonni magukat. Ezt erősítették meg a tegnapi kerekasztal-beszélgetésnek a részvevői is.
Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint Romániában például állandósult a visszarendeződés, de folyamatos rendszerváltásra lenne szükség a többi volt kommunista országban is. Szinte mindenütt hangsúlyos volt az egyházak szerepe a kommunista diktatúrák megdöntésében, a romániai rendszerváltozásban például egykor a magyarok és a magyar egyházak vezető szerepet töltöttek be, de ez immár a múlté. Amíg Magyarországon 2010-ben visszafordíthatatlanná vált a rendszerváltás folyamata, addig Romániában az egykori viszonyok és fenntartóik átmentéséből sem az egyház, sem az RMDSZ nem tudta kivonni magát. A püspök és társai a forradalmi évfordulón évről évre szellemi kísérletet tesznek a rendszerváltozás folytonosságának helyreállítására, noha látni kell: hatalmas erők munkálkodnak Romániában a nacionálkommunista ideológiák és közpolitikák továbbéltetésén. Nem is csoda, hogy elsikkadt a rendszerváltás egyházi dimenziója, pedig a folyamatban az erdélyi magyar egyházak a kovász szerepét töltötték be.
Ezzel egyetértve fejtette ki Tolnay István professzor, az egykori harcostárs, hogy szomorúan kell látnunk: mennyire tudatosan zajlik „Temesvár elhomályosítása” a honi közbeszédben és -írásban. A felekezeti oktatás több mint negyedszázados „munkásaként” azt is elmondta: hatalmas ellenszélben, sziszifuszi erőfeszítéssel sikerült kicsiny részét visszaszerezni-állítani annak, amit az évszázados idegen uralom és az ateista diktatúra ellopott és szétvert. Kovács Zoltán, aki partiumi magyar elöljáróként számos tisztséget töltött be az évek során, szintén hiányérzeteit fogalmazta meg a rendszerváltással kapcsolatban, míg Balaton Zoltán az önvizsgálat szükségességét is hangoztatta: megtettünk-e mindent, nem torpantunk-e meg idő előtt?
Tőkés László utóbb említett két harcostársa mellett Zalatnay István egyetemi oktató, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora, Bódis Ferenc esperes, valamint Gazda István kapcsolódott még be a kerekasztal-beszélgetésbe. Egyetértettek abban, hogy nem szabad lekicsinyelni a rendszerváltás vívmányait, de a csalódás is eléggé általános. Zalatnay szerint 1989-ben Romániában a hallgatás falának áttörése hozta meg a kívánt változást, de azóta új a feladat, szerte a Kárpát-medencében, sőt talán egész Európában: a hazug beszéd falának az áttörése.
A temesvári antikommunista népfölkelés megindulásának 28. évfordulóján tartott rendezvényen közreműködött az Új Ezredév Református Gyülekezet énekkara.
