Sass Kálmánra és az 56-os meghurcoltakra emlékeztek Érmihályfalván

Mint minden esztendőben, idén is megemlékeztek az 56-os Sass Kálmán mártír lelkészről, annak utolsó szolgálati helyén, Érmihályfalván, ahonnan a román állambiztonságiak 1957-ben elhurcolták. Rá egy évre, 58 decemberében kivégezték, majd a szamosújvári börtön egyik árkában, elhantolták. Nyughelyét, földi maradványinak hollétét ma sem hozta nyilvánosságra a román államhatalom.

Az Érmihályfalván húsz évig szolgáló lelkipásztor emlékére a ’89-es változások után, 1993-ban helyeztek márványtáblát a református templom falára. Azóta minden esztendőben a helybéliek itt helyezik el a kegyelet virágait az egykori érmelléki mártír emlékezetére.

A vasárnapi istentiszteleten Balázsné Kiss Csilla hirdette az igét, amelynek mondanivalója János evangéliuma szerint eképpen hangzott: Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Az alkalomhoz illő igerészben bennfoglaltatott tehát a mártíromságra hivatott emberek sorsa, akik nem alkusznak meg a hamis értékrendekkel, nem azonosulnak életidegen dogmákkal, nem bújnak álarcok mögé, és nem altatják el a lelkiismeretüket, ha a nemzet ügyei mást kívánnak tőlük.

Az istentiszteleten jelen volt a mártír lelkész fia, dr. Sass Huba, valamint dr. Laky Takács Péter, a magyar miniszterelnöki hivatal főtanácsadója (volt kolozsvári konzul), aki nem egyszer tette tiszteletét nemzeti ünnepeink alkalmával Érmihályfalván

A templomi szertartást követően az emléktáblánál Balázs Máté mondta el a Sass Kálmánnal elhurcolt és hosszú börtönéveket töltött Balaskó Vilmos érolaszi lelkipásztor imáját. A város történelmi személyiségeiről – a Turul-nemzetséggel elkezdődően, az 1848-as Bernáth családon át Sass Kálmánig – Kovács Zoltán főgondnok mondott néhány méltató szót, majd kezdetét vette a koszorúzás.

Czeglédi Júlia, a helyi EMNT irodavezető kíséretében dr. Laky Takács Péter megkoszorúzta a Szamosújváron kivégzett néhai lelkipásztor emléktábláját, ezt követően a mártír lelkész családja helyezte el a kegyelet virágait, őket a helyi Néppárt szervezete, valamint a református egyházközség követte.

Az ’56-os emlékjelnél az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Érmelléki Gazdák Egyesülete, a helyi Néppárt, valamint a gyülekezet nevében Balázs Dénes János lelkipásztor és Kovács Zoltán koszorúzott. Veronika diakonissza emléktábláját, amely a Diakóniai Központ falán található, (Sass Kálmán idejében szolgálta a gyülekezetet) a református nőszövetség koszorúzta meg.