Dokumentumfilm-vetítéssel és két „pesti srác” visszaemlékezésével egybekötött ötvenhatos megemlékezés volt október 23-án a szatmári EMNT-székházban.

A felvezetőben Csókási-Budaházi Attila főszervező felidézte Boros Péter volt miniszterelnök beszédét, melyben párhuzamot vont az újkori szabadságharcaink (1703, 1848, 1956) és a jelenkor között, nyomatékosítva annak rendkívüli aktualitását.   Elhangzott továbbá, hogy 1956-ban a pesti srácok voltak a tulajdonképpeni frontvonal, miközben a vidék is derekasan kivette részét az ellenállásból. Bár Erdélyben, Partiumban nem voltak utcai összetűzések, mégis ezres, sőt, tízezres nagyságrendű volt a megtorlás. A nacionálkommunista hatalomnak 1956 ürügyként szolgált a magyarokkal és az egyházakkal való leszámoláshoz. Erdélyben tízezernél is több ártatlan elítélt volt, akikről korántsem tudunk eleget.

A két dokumentumfilm levetítése után vendégünk volt két „pesti srác”: Varga János Corvin-közi harcos és dr. Bándi Kund az ’56-os Világszövetség alelnöke, aki tizenkét évesen volt tanúja az eseményeknek.

Meséltek azokról a dicsőséges napokról és a véres megtorlásról is. Elhangzottak olyan információk, amiket már rég sejtettünk, de azért még most is sokkoló volt hallani: hogy a mosolygós Kádár valójában tömeggyilkos volt, hogy sok szovjet katonát a forradalom után a sajátjaik kivégezték hogy ne maradjanak tanúk, hogy Nagy Imre kormánya tele volt bolsevikokkal és ő is azt hitte, hogy a kommunizmus megreformálható, s ami a legelkeserítőbb: a régi rendszer emberei és neveltjei még mindig ott vannak az igazságszolgáltatásban. A jelenkori történetírás még mindig tele van féligazságokkal, ami azért is rendkívül veszélyes, mert úgy a jobb-, mint baloldalon is büntetlenül lehet velük manipulálni.

szerk

Facebook