2018. január 13-án volt a tordai vallási törvény 450. évfordulója. Európa történelmében ez a jogszabály emelte elsőként törvényerőre a vallási toleranciát és a lelkiismereti szabadságot. Élve az alkalommal az unitárius, a református, valamint a német és a magyar evangélikus egyház azzal a kéréssel fordult a bukaresti, a budapesti, és az európai parlamenthez, hogy fogadjanak el egy-egy határozatot, amellyel január 13-át a Vallásszabadság Napjának nyilvánítják. A felsorolt egyházak püspökei tordai találkozójuk alkalmával emlékeztettek arra, hogy a felekezetközi villongások közt őrlődő Európában az erdélyi országgyűlés 1568. évi határozata a hitbeli szabadság és sokszínűség diadalát jelentette az erőszakos kizárólagosság fölött. Az erőszak évszázadában Erdély a más országokban elnyomott és onnan elüldözött hívek menedéke lett.
A Magyar Országgyűlés helyt adott a Tordáról érkezett megkeresésnek, és 2018. február 20-án elfogadta azt a határozatot, amely kimonja: január 13. a Vallásszabadság Napja. De 2018 a Centenárium éve is egyben. Amennyiben a román Állam is hasonlóképpen határozna, az erdélyi civilizáció igen jelentős eseményének részesévé válna. Továbbá a román Állam ily módon igazolná, hogy tényleg egyenlő mértékben képviseli az összes állampolgárát, valamint azt is, hogy a kisebbségi közösségek történelme részét képezi a jelenlegi országhatárok által körülzárt terület átfogó történelmének. Ellenkező esetben az egyetemes relevanciájú eseménnyel szembeni érdektelenség azt az érzést keltené az erdélyi magyarokban, hogy Magyarország az egyetlen állam, amely osztozik identitásukból eredő büszkeségükben és érzékenységükben.
Nos, éppen ezért mi, a Centenáriumaink. Hogyan tovább a román‒magyar kapcsolatokban? című konferencián jelen levő románok és magyarok felkérjük Románia Parlamentjét, hogy január 13-át nyilvánítsa a Vallásszabadság Napjává. Csatlakozásunkat az unitárius, a református és az evangélikus egyházak kezdeményezéséhez nem csupán a javaslatnak a vallásszabadság dimenziójában tetten érhető relevanciája , hanem a román‒magyar kapcsolatokat érintő jelentősége is indokolja.
