Sajtótájékoztatónak volt a színhelye a nagyváradi európai parlamenti iroda november 1-én. Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke Centenáriumaink – Nagyvárad városnapja címmel informálták a média képviselőit.
Elöljáróban Tőkés László megvilágította ezen cím első felét, kifejtve: idei magyar és román százados évfordulóink egymással ellenkező előjelűek. Így például a nagy magyar államférfi, Tisza István száz évvel ezelőtti meggyilkolása után közvetlenül a történelmi Magyarország szétesett, amiből az akkori Románia is profitált. Továbbá a gyulafehérvári nemzetgyűlés közelgő centenáriumát Nagy-Románia megszületésének évfordulójaként ünneplik a románok, noha az ugyanazon időben megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács a magyar érdekek védelmében lépett fel, Erdélyt a történelmi Magyarország elidegeníthetetlen részeként képzelve el. „Román honfitársainknak meg kell érteniük és át kell érezniük, hogy ezek az örömünnepeik a mi számunkra gyászünnepek. Éppen ezért nem várhatják el tőlünk, hogy parancsszóra örvendezzünk és tapsoljunk” – mondotta a püspök. Ezzel arra is utalt, hogy október 12-ét úgy ünnepelteti a nagyváradi román többségű elöljáróság, mintha a „felszabadító” szovjet és román csapatok 1944-es bevonulására a város minden lakosának büszkének kell lennie.
A továbbiakban az EMNT elnöke rosszallását fejezte ki, amiért az RMDSZ egyes elöljárói ma is együtt ünnepelnek a román nacionalistákkal a magyarság „fekete napjain”, miként tette azt egy korábbi magyar miniszterelnök 2002-ben egy budapesti szállodában. De elítélte Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnököt is, aki az egész Unió ünnepének nevezte Erdély elszakítását Magyarországtól, ezzel megsértve a világ összmagyarságát. A szász nemzetiségű Klaus Iohannis román államfő is érthetetlen módon ünnepli azt az impériumváltást, amely az őshonos erdélyi német közösség szinte teljes kipusztulását vonta maga után. Tőkés László kárhoztatta azt a tényt, hogy közös hazánk, Románia harsány nemzeti ünnepei többnyire a történelmi-politikai magyarellenesség érzésvilágára és pszichózisára épülnek, súlyosan sértve az államalkotó erdélyi magyar közösséget. Emlékeztetett: a nemrég Kolozsváron lezajlott román–magyar konferencia közös nyilatkozatában felhívással fordultak honfitársainkhoz és a hatóságokhoz: „tiszteljék meg a Centenáriumot azzal, hogy elvetik a nacionalista uszítást, kerülik a konfliktust, illetve teret nyújtanak a reményeknek és az építkezésnek”.
Európai képviselőnk kitért arra is, hogy mit veszített az elmúlt száz év alatt az idegen uralom alá került erdélyi magyarság. Tiszta vizet kell önteni a poharakba, és nem érdemes köntörfalazni – jelentette ki –, amikor elmondjuk minden alkalommal és minden fórumon, amikor és ahol lehetséges, hogy mi, magyarok semmit sem nyertünk, miközben a románoknak ölükbe hullott Erdéllyel minden, ami itt a századok során felhalmozódott, de még ezt sem voltak képesek kellőképpen megbecsülni és megőrizni. Ugyanakkor „a román hatalom megfosztott tulajdonainktól, jogainktól és szabadságunktól – és ezeknek száz év után, a mostani áldemokráciában sem tudunk birtokába jutni” – utalt ezzel az elgáncsolt restitúciós folyamatra, a posztkommunista visszarendeződésre, a politikai alapon bebörtönzött és az országból kiutasított magyarokra, állandósult közösségi sérelmeinkre.
Végezetül Tőkés László arra kért minden becsületes románt, hogy ne a nacionalizmus túlhajtásával, hanem inkább a hazafiság méltóságával viszonyuljon Románia nemzeti kisebbségeihez. „A nacionalista jogot sért, a patrióta jogot véd” – idézte ezzel kapcsolatban a nagy magyar költőt, Illyés Gyulát. A sajátos nagyváradi közállapotokra is kitérve – ahol a tehetetlenségét palástolni kívánó RMDSZ folyvást a pragmatikus román polgármestert ócsárolja – kijelentette: ahogy a „magyar kártya” bevetését a román nacionalisták által, úgy a „román kártya” RMDSZ-aktivisták általi alkalmazását is vissza kell utasítani.
A sajtótájékoztató második felében Csomortányi István vázolta röviden, hogy milyen aktuális kihívásokkal szembesül napjainkban a Néppárt, illetve az ország és Bihar megye magyarsága. Ezek mögött kirajzolódik az etnikai konfliktusok gerjesztésének állandó szándéka éppúgy, mint az országban és Bihar megyében hatalmon lévő balliberális koalíció kettős beszéde: a Szociáldemokrata Párt és partnere, az RMDSZ más-más kommunikációt folytat a többség és a kisebbség irányába. Kérdésekre válaszolva mind Tőkés László, mind Csomortányi István kitartó elkötelezettséget kívánt minden magyar érdekvédőtől a szállóigévé vált fejedelmi útmutató alapján: „nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”.
– – –
NYILATKOZAT
Október 12-én, a kolozsvári Vallásszabadság Házában a román–magyar kapcsolatok jövőjéről tartottunk konferenciát az idei évre eső centenáriumaink összefüggésében.
Magyar és román százados évfordulóink egymással ellenkező előjelűek. Tegnap este – a reformáció emléknapján – volt miniszterelnökünk, a jeles magyar államférfi, gróf Tisza István meggyilkolásának a századik évfordulójáról emlékeztünk meg. Tragikus halála – jelképes értelemben – az Osztrák–Magyar Monarchiát alkotó nagy Magyarország pusztulását is jelentette. Ezzel szemben a gyulafehérvári nemzetgyűlés közelgő centenáriumát Nagy-Románia megszületésének évfordulójaként ünneplik a románok.
Hasonló a helyzet Nagyvárad október 12-i városnapjával, melyet a román városvezetés a néhai kolozsvári soviniszta polgármestert, Gheorghe Funart meghaladó provokatív külsőségek közepette ünnepelt meg. Számunkra ugyanez a nap nem egyebet, mint a Szent László király alapította nagy múltú magyar városnak a román megszállását jelentette.
Hasonlóképpen áll szemben egymással az egykori Magyarországot felbomlasztó román, szlovák és szerb nemzeti tanácsok százados méltatása a magyar érdekek védelmében létrehívott Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Székely Nemzeti Tanács centenáriumával.
Román honfitársainknak meg kell érteniük és át kell érezniük, hogy ezek az örömünnepeik a mi számunkra gyászünnepek. Éppen ezért nem várhatják el tőlünk, hogy parancsszóra örvendezzünk és tapsoljunk.
Az erdélyi magyar közösség éppen ezért mélységesen elítéli azokat az RMDSZ-es közéleti szereplőket – Szatmár megye tanácsának elnökét és a körzet parlamenti képviselőjét –, akik Nagykároly román megszállásának emléknapján képesek voltak együtt ünnepelni a magyarságunkat gyalázó román hatalommal.
Hasonlóképpen gondolunk vissza Medgyessy Péter volt magyar miniszterelnökre és az RMDSZ egyes parlamenti képviselőire, akik a budapesti Kempinski Szállodában a század elején Adrian Nǎstase akkori kormányfővel együtt koccintottak a gyulafehérvári román nemzetgyűlés évfordulója alkalmából.
Ehhez hasonlóan Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnököt is elítéljük azért, hogy az Európa jövőjéről szóló legutóbbi európai parlamenti vitanapon Európa és Románia közös ünnepeként méltatta a gyulafehérvári román népgyűlés centenáriumát. Amúgy a vitanap vendégeként jelen lévő Klaus Iohannis államelnököt sem tudjuk megérteni, hogy miként képes azt a gyulafehérvári határozatot ünnepelni, mely – tulajdonképpen – a hajdan volt hét-nyolcszázezres erdélyi szász-német közösség szinte teljes kipusztulását vonta maga után.
Mindezeket szem előtt tartva teljességgel elhibázottnak tartjuk, hogy közös hazánk – Románia – december 1-jei nemzeti ünnepe és egyes városi ünnepei alapvetően a történelmi-politikai magyarellenesség érzésvilágára és pszichózisára épülnek, és ezáltal súlyosan sértik az államalkotó erdélyi magyar közösséget. Októberi román–magyar közös nyilatkozatunkban ezért is fordultunk felhívással honfitársainkhoz és a hatóságokhoz: „tiszteljék meg a Centenáriumot azzal, hogy elvetik a nacionalista uszítást, kerülik a konfliktust, illetve teret nyújtanak a reményeknek és az építkezésnek”.
Mi, magyarok egy „beteljesülések nélküli száz évnek” ítéljük a mögöttünk hagyott évszázadot. Minek is örülnénk tehát a centenáriumon? A román hatalom megfosztott tulajdonainktól, jogainktól és szabadságunktól – és ezeknek száz év után, a mostani áldemokráciában sem tudunk birtokába jutni.
Joggal tevődik fel a kérdés: mit köszönhetnek az erdélyi magyarok a száz éve kikiáltott román impériumnak? A mérleg nagyon szegényes. Sokat veszítettünk, és szinte semmit sem nyertünk.
Ezzel szemben viszont joggal állapíthatjuk meg azt, hogy Románia, a románok sokat nyertek a volt erdélyi, bánsági, Körös-vidéki, máramarosi magyar területek megszerzése által.
Nagyváradért – példának okáért – román honfitársaink igazán hálásak lehetnének. Száz év után is szinte minden, ami fontos ebben a városban, a régi magyar, zsidó múlt öröksége. Még a román ortodox és görögkatolikus főtemplomok is a régi magyar időben épültek.
Ilie Bolojan polgármester szándéka és politikája részben érthető: nacionalista városvezetőként a román többség érdekeit képviseli. Mi, magyarok viszont nem nacionalisták, hanem patrióták vagyunk. „A nacionalista jogot sért, a patrióta jogot véd” – fogalmazta meg nagy költőnk, Illyés Gyula. Azt kívánjuk, hogy a Polgármester úr, a többségi román hatóságok és politikai pártok ne nacionalisták, hanem patrióták legyenek, és védjék, segítsék, támogassák számbeli kisebbségbe szorult magyar közösségünket.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt nevében azzal a felhívással fordulunk Nagyvárad vezetőségéhez, hogy városunk napját október 12-ike helyett egy olyan napra tűzzék ki, mely nem megoszt és szembeállít, hanem románokat és magyarokat összekapcsol egymással.
A váradi magyarságért végzett szolgálatában teljes mértékben támogatjuk Zatykó Gyula polgármesteri tanácsadót. Mint amiképpen a „magyar kártya” bevetését a román nacionalisták által, azonképpen a „román kártya” RMDSZ-vezérek általi alkalmazását is határozottan visszautasítjuk.
A nagyváradi – és erdélyi, partiumi – magyarok nem alkudhatnak meg. A magunk helyén, saját magunk, valamint városunk és országunk érdekében vegyünk példát a száz évvel ezelőtti románokról, Aurel Lazǎr és nemzedéke hazafiságáról, és ezenképpen álljunk ki magyarságunk mellett. Ne hátráljuk meg, és ne dezertáljunk!
Nagyvárad, 2018. november 1.
Tőkés László, EP-képviselő, EMNT-elnök
