Október 17-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezete és az A-PRO-K Egyesület felnőttképzés céljából kétnapos konferenciát szervezett Kalotaszentkirályon, Az autonómia belső terei címmel. Az eseménynek a Tip-Top panzió adott otthont és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Varga Ibolya, az A-PRO-K Egyesület elnöke elmondta: a rendezvényt Tőkés László püspök, az EMNT elnöke nyitotta meg, aki beszédében az erdélyi magyar közösség önrendelkezését garantáló háromszintű autonómiamodell koncentrikus köreire emlékeztetett, úgymint a személyi elvű, a területi és a sajátos státuszú helyi önkormányzatok által gyakorolt autonómia formáira. Az elnök méltatta Kalotaszentkirály-Zentelke község szerepét Erdély kitüntetett tájegységén, a Kalotaszegen belül a honfoglalóktól a jelenben megvalósuló törekvésekig, és rámutatott arra, hogy Kalotaszeg autonómiakoncepciója és stratégiája milyen kihívások elé néz.
A szellemi műhely előadói széles tematikai spektrumot kínálva bontották ki a korunk személyi, gazdasági és közösségi válságainak kereszttüzében álló erdélyi magyarság saját közösségéhez, az önállóságon alapuló történelmi hagyományaihoz és a mesterséges intelligencia forradalma által radikálisan átalakuló intézményeihez való viszonyát. Az előadások sorát Mikola Emese magyartanár, pasztorálpszichológus, az alkalmazott teológia doktora Az autonómia belső terei. Az írásterápia mint a szuverén egyén önvédelmi eszköze című előadása nyitotta meg, ezt követte Dávid László tudományos főkutató, emeritus professzor, a romániai Villamostechnikai Kutató- és Tervezőintézet (ICPE) marosvásárhelyi fiókintézete igazgatójának, a Sapientia EMTE emeritus rektorának a Hol tart ma és hova vezet az MI-forradalom? című előadása. A nap második részében Pogrányi Kálmán erdőmérnök, szakközgazdász Erdőgazdálkodás és faanyagforgalom a Magyar Szent Korona országainak keleti erdővidékén, az 1867-től 1914-ig terjedő időszakban és Mátis Jenő mérnök-közgazdász, politológus Helyi gazdaság versus globális gazdaság című előadásai hangzottak el. A szakmai bemutatókat a hallgatóság nagy érdeklődéssel követte és gondolatébresztő kérdésekkel, észrevételekkel egészítette ki.
Vasárnap délelőtt a jelenlévők az elhangzott előadások tükrében szabadon értekeztek az erdélyi magyarság fennmaradásának lehetőségeiről és közösen járták be Kalotaszentkirály-Zentelke utcáit, meglátogatva a község templomát és művelődési házát.
Megnyitóbeszéd
Tisztelt Konferencia!
Tisztelt Előadók és kedves Résztvevők!
Tisztelt Alelnökasszony, kedves Szervezők!
Mindenekelőtt fogadják őszinte elismerésemet a mai konferencia megszervezéséért. Most, amikor a kedvezőtlen körülmények folytán az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács válságos időket él át, különösképpen dicséretes az a cselekvő kezdeményezőkészség, mely ezt a rendezvényt létrehívta. Illesse érte köszönet az EMNT Kolozs vármegyei szervezetét, élén Varga Ibolya alelnökasszonnyal és alelnöktársaival, akik néhai dr. Schwartz Róbert elnök úr hiányában vállalkoztak erre a feladatra. Az EMNT háttérintézményeként az A-PRO-K egyesülete ezáltal híven tölti be hivatását ennek a „szellemi műhelynek” a működtetése által. A tartalmas programnak elébe menve, sietek köszönetet mondani Mikola Emese, dr. Dávid László, dr. Pogrányi Kálmán és Mátis Jenő előadóinknak. A TIP-TOP Panzió vendégeiként ugyanakkor örömmel köszönthetjük a rendkívüli fejlődésnek örvendő Kalotaszentkirály községet, ezen belül is pedig azt a páratlan eredményt, melyet a faluturizmus terén elért.
* * *
Bevezetésképpen engedjék meg, hogy a hely szellemében elsősorban Kalotaszegről, illetve Kalotaszentkirály-Zentelke ikerközségről, e nagy múltú földrajzi-történelmi régió, valamint a Kalota havas tövében, illetve a Kalota patak partján elterülő település múltjáról szóljak. Teszem ezt annál is inkább, mivel – Nagyváradról jövet – nosztalgiával konstatálom, hogy a középkorban a kalotaszegi Alszeg és Felszeg (ez a hely is, ahol most egybegyűltünk) éppenséggel a néhai Bihar megyéhez tartozott, és a váradi püspökség kalotaszegi főesperességét képezte.
A honfoglaláskor ezen vidéken a Kalota nemzetség telepedett le, lakosai kezdettől fogva magyarok voltak. Árpádkori települések – és templomok – sorakoznak egymás mellett. Valamikor Kalotaszentkirály volt Kalotaszeg központja. Bánffyhunyaddal és a szomszédos részekkel együtt a sebesvári várhoz és uradalomhoz tartozott, amelynek legfőbb birtokosa a losonci Bánffy család volt. A református vallásra térve a rekatolizáció idején is sikerült megőriznie hitét. A II. Rákóczi György nevéhez fűződő, szerencsétlen lengyelországi történelmi „kaland” következtében reá zúduló török-tatár büntető hadjáratot átvészelve, és az 1848-as Kalota-vidéki román vérengzéseket is túlélve, „megfogyva bár, de törve nem” mindmáig őrzi folytonosságát honfoglaláskori szállásterületén. Kalotaszentkirály-Zentelkén élni akaró népünk valóságos „rózsáskertjében” találjuk magunkat, ahol Ady Endre emlékezetét híven őrzik, és nyaranként a táncháztáborok muzsikája zeng a vidéken.
* * *
Kalotaszegtől elválaszthatatlan Kós Károly neve. A Trianon utáni „kalotaszegi köztársaságtól” azonban egy századév után messze esik ennek a valamikor tündöklő régiónak a fájdalmas jelene. Csép Sándor annakidején megkondította a „süllyedő Atlantisz” vészharangjait. Egyházi kimutatásaink, melyeknek lehangoló számadataival ezennel nem szolgálhatok, híven tükrözik kalotaszegi magyarságunk végzetes sorvadását, megfogyatkozását. A Kalotaszegi Magyar Napok az elenyésző múlt páratlan kultúrája és népművészete gazdagságának felmutatásával hirdetik és hangoztatják, hogy: „legyen úgy, mint régen volt”. Nem kellene hagynunk, hogy kincseink, az „élni akaró élet” veszendőbe menjenek.
Kós Károly Kiáltó Szójának autonómiaprogramja minden bizonnyal Kalotaszeg forrásvidékéről fakad. Erdély kitüntetett nemzeti tájegységeként tartjuk számon Kalotaszeget. Sajnos az elmúlt, közel negyven esztendőben nem futotta hitünkből és erőnkből, hogy meghirdessük Kalotaszeg autonómiakoncepcióját és megalkossuk autonómiastratégiáját. Vagy mert területe nem elégséges egy életrevaló önkormányzati rendszer kialakításához, vagy mert a mulasztás bűnébe estünk.
* * *
Talán még mindig nem volna késő ezen mulasztást pótolni, illetve megtalálni a járható útját, a kellő formáját és keretét a kalotaszegi autonómiának.
Az erdélyi közfelfogás – nemutolsósorban az RMDSZ és az EMNT programja – egy ún. három szintű autonómiarendszerben gondolkozik, úgymint: a személyi elvű és a területi, valamint a sajátos státuszú helyi önkormányzatok által gyakorolt autonómiában. A mai konferencia szóhasználatában ez a három alkotná a kisebbségi nemzeti önrendelkezés koncentrikus köreit. Ezen belül a sajátos jogállású települések önkormányzata jelenthetné az autonómia „belső körét”, melyről beszélhetünk.
Közismert, hogy az államnacionalista román politika számára vörös posztó az autonómia, sőt márcsak az említése is tabunak, egyenesen „nyelvbűnnek” számít. Ezen körülményt figyelembe véve, mindazáltal hosszú távon semmiképpen sem mondva le eredeti önkormányzati terveinkről, jelenlegi kényszerű helyzetünkhöz kell alkalmazkodnunk, és Borbély Zsolt megfogalmazása szerint törekednünk „a meglévő közjogi keret révén megengedett közösségépítő mozgástér optimális kihasználására”. Más szóval szólva a törvény által biztosított önkormányzati autonómia által kínált lehetőségekkel élve kellene a lehető legtöbbet kihozni korlátozott helyzetünkből, a lehető legtöbbet megvalósítanunk önigazgatási és önrendelkezési célkitűzéseinkből.
Tennünk kell ezt annak tudatában, hogy a teljes körű autonómia tilalma mellet és ez ellen háborogva – sokszor és több viszonylatban még azon alapvető jogainkkal sem élünk, melyeket amúgy a jogkorlátozó román törvények biztosítanak.
Itt vannak – példának okáért – a nyelvi jogok. Miközben távlati céljaink között a magyar nyelv – második – hivatalos nyelvként való elismertetését tartjuk jogosnak és kívánatosnak, ezzel szemben gyakran még a meglévő nyelvi jogainkkal sem élünk, és hajlamosak vagyunk az ezekről való önkéntes lemondásra. Egyes településeken, egyes magyar többségű önkormányzatokban tanúi vagyunk ennek – példának okáért a magyar nyelv használata terén vagy az anyanyelvű feliratok dolgában.
Legutóbbi nagyváradi autonómiakonferenciánkon Csomortányi István szemléletes példáit és eseteit sorolta fel az önkéntes jogkorlátozásnak, az önfeladásszámba menő önkormányzati gyakorlatnak. A román közigazgatási törvénykönyv és az adótörvénykönyv több olyan eszközt biztosít, melyek hozzájárulnak a magyar közösségek helyi önrendelkezésének a gyakorlati működtetéséhez, a helyi önkormányzatok együttműködéséhez és közös fejlesztések megvalósításához. Az adótörvénykönyv kellő anyagi feltételeket is biztosít az önkormányzatok eredményes működéséhez, valamint a közös fejlesztésekhez, fejlesztési társulások létrehozásához. Ezen eszközökkel és lehetőségekkel azonban önkormányzataink, magyar többségű vagy jelentős magyar lakossággal rendelkező településeink nem képesek vagy éppenséggel elmulasztanak élni, nem tudnak a köz javára gazdálkodni. Tehetetlenségüket vagy mulasztásaikat pedig még csak tetézi országunk súlyos gazdasági helyzete, valamint kisebbségi helyzetünkből fakadó hátrányaink. És akkor még nem szóltunk az európai, valamint a kormány által meghirdetett pályázatok kínálta lehetőségekről.
Magyar önkormányzataink potenciális alanyai és lehetséges letéteményesei a közösségi önrendelkezésnek. Az autonómia elsődleges belső köreként, településünk iránti nemzeti elkötelezettséggel és kellő szakmai hozzáértéssel meghatározó módon és nagy mértékben járulhatnának hozzá az önrendelkezés alulról jövő kiépítéséhez. Az Erdélyi Magyar Szövetség körében előremutató példaként szolgálhatnak ebben a tekintetben a partiumi Hegyközcsatár vagy a székelyföldi Szentegyháza és Székelykeresztúr. De sajnos nem kevés ellenkező előjelű példát is sorolhatnánk, melyeknek kárvallottja megtévesztett településeink népe, példának okáért az Érmelléken.
Úgy gondolom, nem tévedek, hogyha Kalotaszentkirály önkormányzatát is a pozitív példák közé sorolom. És innen már csak egy lépés a kalotaszegi önkormányzatok szövetségének a sajátos jogállása, az a kívánatos és lehetséges településközi együttműködés, amely három szintű autonómiaprogramunk harmadik szintjének a kiépítését célozza meg.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldásos tanácskozást.
Tőkés László
az EMNT elnöke
