Tisztelt Magyar Harcostársak!
Lehet, hogy nem véletlen, minden esetre szerencsés egybeesés, hogy itt, Nagyváradon éppen ma van a Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozatának idei utolsó napja. Ez lehetőséget teremt arra, hogy Csóti György tevékenységének méltatását a magyar kultúra említésével kezdjük.
Mint tudjuk, szkíta és hun őseink társadalmának és állami működésének alapja a kölcsönös megbecsülés és a társadalmi együttműködés volt, amit az esetleg különféle törzsek között régebben a vérszerződéssel vállalt mindenki magára. Kis kitérővel a magyar nyelv fogalmi rendjére: a testvér szó mintha erre is utalna… E tekintetben, múltunk ismeretében megállapíthatjuk, hogy az elmúlt ezer évben a Magyar Királyság lényegében a különböző gyökerű, a Szent Korona fennhatósága alatti népek autonómiáinak a rendszere volt.
Itt állunk a magyar társadalmi kultúra és az autonómia összefüggésénél. Korunkban — Trianon után — a szovjet-típusú, Rákosi, Nagy Imre, Kádár János, Ceausescu és a többiek — vezette diktatúráktól közvetlenül megszabadulva legjobbjaink rögtön az elnyomott magyarok autonómiájával kezdtek foglalkozni. Hosszan tudjuk sorolni nevüket, azonban közülük mi itt és most Csóti Györggyel foglalkozunk. Csóti György életét nincs időnk bemutatni, — a tényeket a digitális térben bárki elérheti — magunkat a diplomáciára és főképp az autonómiára korlátozzuk. Csóti György a ’89-’90-es fordulat idején a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja volt Budapest I. és XII. kerületében. Ez a szervezet ezernél több tagjával az MDF legnagyobb létszámú alapszerve volt — jó képességű magyarokkal. A változáskor alakult MDF-kormányban e szervezet tagjai közül tucatnyian kaptak fontos megbízatást miniszterként vagy közvetlenül a Minisztertanács alatti vezetői szinteken. Csóti György — felsorolható tisztségein kívül — Antall József diplomáciai, külpolitikai tanácsadója, mi több: elsősorban Antall József személyes képviselője volt Németország esetén. Tevékenysége eredményeként megkapta a külföldieknek adható legmagasabb német kitüntetést, a Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Nagy Érdemkeresztjét a nagy szalaggal.
Folytatásképp idézek Duray Miklóstól: „Az első magyar-magyar csúcsértekezletet 1996-ban még az a Horn-kormány hívta össze, amely magát ugyan szocialistának vallotta, de valójában a rendszerváltozást megelőző késő-kádári korszakot képviselő posztkommunista kormány volt. Az értekezlet összehívását a határon túli magyar szervezetek követelték ki akkor, amikor — éppen az 1994. évi kormányváltás miatt — már két éve szünetelt a korábban (a rendszerváltozás évétől) szervezett keretek között zajló magyar-magyar párbeszéd.” Ennek az értekezletnek egyik kényes pontja volt az autonómiaigények bejelentésének a kérdése. Folytatom az idézést: „Az ülés tervezett befejezése előtt talán egy órával azonban az SZDSZ képviselője megkapta pártközpontja engedélyét a nyilatkozat aláírására, emiatt az utolsó pillanatban beadta a derekát a szocialista párt is. Így született meg a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre.” Az autonómia-igényt tartalmazó dokumentumot így aláírta az akkori kormány miniszterelnöke. Ezen az ülésen Csóti György az MDF-et képviselte. A szokásoktól eltérően már az ülés kezdete előtt közölte a sajtóval az MDF álláspontját az autonómiáról. A kiküzdött papíron — sajnos — ez csak egy következmények nélküli, formális aláírás volt… Az autonómia elérésének az igénye, és az ezért folytatott küzdelem továbbra is a magyar állam vezetésén, annak fő feladatain kívül maradt. Idővel megalakult a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács, amely üléseivel, nyilatkozataival, akcióival folytatta a küzdelmet az autonómiákért. Csóti György a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács szakértője lett. 2011-ben az autonómiatanács egyik fontos akciója volt az Európai Parlamentben egy hivatalos meghallgatás, melyen a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács tagjai — a határon túli magyarok politikai vezetői — az európai politikai közvélemény számára bemutatták a magyarok elnyomott állapotát. A fő üzenetet Csóti György fejtette ki, amint az a rövid hangfelvételen hallható. Ezeknek a nyilatkozatoknak, akcióknak — sajnálatosan — nem lett eredménye. Csóti György képviselőként a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának tagja volt, s ott az Autonómia Szakbizottságnak ő volt az alelnöke. Csóti György utolsó országgyűlési képviselői idején az autonómiaügyet sajátos módon, napirenden kívüli felszólalásokkal kívánta előtérbe hozni, előmozdítani — sikertelenül. Felszólalásait kevés képviselő hallgatta, viszont az országgyűlési jegyzőkönyv tartalmazza. Tevékenysége összesített elismeréseként időközben megkapta a Magyar Érdemrend Parancsnoki Keresztje kitüntetést.
Munkássága, cselekedetei alapján Csóti György érdemes az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kitüntetésére.
Köszönöm a figyelmet!
Bedő Árpád
