Székelykeresztúron tartották meg március 21-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács soron következő Küldöttgyűlését. A jelenlévő küldöttek elsöprő többsége szavazott újra bizalmat – az alapszabály-módosítás értelmében immár három évre – Tőkés Lászlónak, az EMNT alapító elnökének. A Küldöttgyűlést megelőzően autonómiafórumot szerveztek, amely keretében az erdélyi magyarság önrendelkezési törekvéseinek jelenét és jövőbeli lehetőségeit vitatták meg.
Az autonómiafórum részvevőit Koncz Hunor János, Székelykeresztúr polgármestere köszöntötte. Elmondta: az önrendelkezés ügyének napirenden tartása létkérdés, annak kivívásához pedig közösségeinknek elsősorban tisztában kell lenniük múltjukkal és kultúrájuk értékeivel. „Megérdemeljük az autonómiát, az Erdélyi Magyar Szövetségnek pedig továbbra is teljes vállszélességgel ki kell állnia az önrendelkezés ügye mellett” – hangsúlyozta a polgármester, aki ezen politikai alakulat színeiben újrázott a legutóbbi önkormányzati választáskor.
Tőkés László a Hogyan tovább, erdélyi autonómia? című vitaindító beszédét Borbély Zsolt Attilának, az EMNT alelnökének egy korábbi könyvéből vett idézetével kezdte: „A demokrácia forma, mely fontos, mivel jobbat nem tudunk. De üres forma, ha nem tölti ki nemzeti tartalom. Demokratikus keretek között is lehet önsorsrontó, önfeladó, elvtelen politikát folytatni.” A püspök rámutatott: ezek a megállapítások mind a többségi román nemzetre, mind az erdélyi kisebbségi magyarságra érvényesek, hiszen a demokratikus többségi akarat formai érvényesülése nem garancia arra, hogy a köz javát, közösségünk jólétét, az ország és a társadalom, a nemzet boldogulását szolgáljuk politikánkkal. „Hogyha a jelenlegi, válságokkal terhes hazai állapotokat lineárisan továbbgondoljuk, nem sok kilátásunk marad a jobbulásra, erdélyi magyarságunk általános helyzetének érdemi javulására. Ki kell mondanunk, hogy a rendszerváltozás kezdeti hőskorszakát, illetve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Székely Nemzeti Tanács megalakulását és indulásuk idején mutatott teljesítményüket leszámítva, erdélyi magyar politikánkat és kétes demokráciánkat azóta sem sikerült ama bizonyos – Borbély Zsolt által igényelt – nemzeti tartalommal megtöltenünk. Mi más lenne pedig ez, ha nem a közösségi önkormányzat, a Kolozsvári nyilatkozat (1992) által előirányzott és az RMDSZ brassói kongresszusa (1993) által kitűzött autonómia háromszintű rendszere, melynek megvalósítására felesküdtünk a kolozsvári Szent Mihály-templomban (1992), majd 2003-ban létrehoztuk erdélyi magyar és székely autonómiatanácsainkat?!” – tette fel a kérdést Tőkés László, majd megjegyezte: a legfőbb célkitűzés továbbra is az erdélyi magyarság személyi elvű közösségi önkormányzata, a székelyföldi területi autonómia és adott területek, illetve települések különleges – autonóm – jogállása melletti kiállás kell legyen. „Számunkra nincs alternatíva. Nemzetstratégiánk eme központi kérdésében nem alkudhatunk. Az autonómia legitim kívánsága és követelése erdélyi magyar és székely magyar közösségünknek. A mindenkori román hatalom és politikum szemében ellenben vörös posztónak és tabunak számít kezdettől fogva. A mindenkori román nacionalista főhatalom immáron 105 esztendő óta nemhogy helyt adott volna autonómiaköveteléseinknek, de még a sztálini fogantatású, szovjet típusú magyar autonóm tartományokat is eltörölte, és egyetlen valamire való kisebbségi törvény létrehozatalát sem tette lehetővé” – emlékeztetett Tőkés László. Az EMNT elnöke rámutatott: a neptuni paktum rendjén – kolozsvári esküjéről megfeledkezve – a magyar autonómia ügyét az RMDSZ nómenklatúrája is hallgatólagosan feladta. „Szem előtt tartva azt a tényállást, hogy az autonómia egész Európában, sőt a nagyvilágban is legitim demokratikus intézmény, valamint azt a körülményt, hogy az Európai Unióban tucatnyi jól működő autonómiát tartunk számon, antidemokratikus, sőt abszurd korlátozásnak tartjuk az autonómia romániai kriminalizálását és tilalmát. Elsőrenden a román nacionalista államhatalmat tartjuk felelősnek a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek évszázados kudarcáért, velük együtt pedig az erdélyi magyarság közképviseletét kisajátító RMDSZ-t hibáztatjuk autonómiapolitikánk kisiklásáért. Mind a román államnacionalista politika, mind a hozzá igazodó magyar politikai opportunizmus járhatatlannak tartja, járhatatlanná kívánja tenni az autonómia útját. Nekünk viszont elsőrendű feladatunk áttörést elérni ezen a téren és utat törni az autonómiának” – zárta beszédét Tőkés László.
A hozzászólások rendjén – felkért előadóként – Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár hangsúlyozta: annak kapcsán, hogy az autonómia ügye mára megbicsaklott, mindenkinek önkritikát kell gyakorolnia, ugyanakkor ha valóban meg kívánjuk fejteni ennek okait, úgy érdemes a megértésre törekvő aktív párbeszédet folytatni – a magyar nemzetpolitika és a román belpolitika mellett – a világpolitikai tér átalakulásáról is. „A világpolitika és az Európa-politika hatalmi szerkezete átalakult, ez pedig döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ne legyenek sikeresek az elmúlt évtizedek autonómiatörekvései” – jelentette ki a politológus, majd hozzátette: korunk fő politikai-ideológiai törésvonala a birodalmi és a nemzetállami szembenállás mentén figyelhető meg.
Toró T. Tibor, az EMNT korábbi (a mostani Küldöttgyűlésen pedig újraválasztott) alapító ügyvezető elnöke felidézte a szervezet 2003-as megalakulásának pillanatát, majd elmondta: az akkori legitimációt azok a személyiségek adták, akik mértékadó és aktív közéleti-tudományos-kulturális szerepvállalásukkal hitelesítették az EMNT-t, így az „életpályájukból eredő szellemi-morális tőke” igazolta az önrendelkezési küzdelem nemességét is. Toró T. meglátása szerint a „hogyan tovább, autonómia?” kérdése mögött kétségtelenül meghúzódó válságra elsősorban strukturális választ kell adni. „Nem mondhatunk le jogos önrendelkezési igényünkről, legfennebb az ahhoz vezető útvonalat kell újragondolnunk. Ha szükséges, alakítsuk át az EMNT struktúráit, térjünk vissza a kezdetekhez, s szólítsuk meg újra az autonómia iránt elkötelezett személyeket. Nélkülük, a hiteles és a közös magyar ügy iránt elkötelezett közéleti szereplők nélkül egy sokkal hosszabb és nehezebb utat kellene bejárnunk” – jelentette ki, majd hozzátette: az erős önkormányzati képviselet hozzájárulhat a helyi közösségek életminőségének javításához, valamint szerzett jogaink gyakorlatba ültetéséhez és megvédéséhez. „Kezdjük újra azt a műhelymunkát, amely az EMNT-nek már a megalakulása pillanatában is a sajátja volt, és hozzuk létre azt a szakmai munkacsoportot, amely újból meghatározhatja az autonómiaküzdelem menetét. Nemzetpolitikai környezetben az EMNT feladata kell legyen az építő jellegű vita kezdeményezése a magyar nemzetpolitika vezetőivel, s el kell érnünk egyfajta paradigmaváltást az önrendelkezés tekintetében” – zárta beszédét Toró T. Tibor.
Megválasztották az EMNT új elnökségét
Az EMNT Küldöttgyűlésének keretében több ponton is módosították a szervezet Alapszabályzatát, majd a tisztújítások rendjén megválasztották az új elnökséget. A küldöttek elsöprő többsége szavazott újra bizalmat Tőkés Lászlónak, aki elnökként így tovább vezetheti – az alapszabály-módosítás értelmében immár három évig – a szervezetet. Munkáját ügyvezető elnökként Toró T. Tibor, alelnökökként pedig Borbély Zsolt Attila, Hupka Félix, Kálmán Balázs, Mátis Jenő, Schwartz Róbert, Szilágyi Zsolt és Tőkés Lehel segítik majd.
A küldöttek megbízták az újonnan választott elnökséget, hogy dolgozzanak ki egy együttműködést a Gondviselés Segélyszervezettel, és közösen indítsanak adománygyűjtést a kárpátaljai magyarság megsegítéséért.
Az új vezetőség ugyanígy felhatalmazást kapott – a fekete március 35 éves évfordulójára való tekintettel – egy olyan állásfoglalás kidolgozására, amelyben szorgalmazzák, hogy a román állam ismerje be felelősségét a marosvásárhelyi események kapcsán, nyissák meg a vonatkozó dossziékat és folytassák le a bűnügyi vizsgálatokat. Az EMNT vezetőinek meglátása szerint az 1989-es forradalom, a fekete március, valamint a bukaresti bányászjárás között kapcsolat lehet, hiszen mindhárom esetben kreált ellenségekkel riogatták és provokálták a tömegeket, a miértek és a háttérben húzódó szálak felderítése és megértése érdekében pedig immár nélkülözhetetlennek tűnik egy átfogó vizsgálat. „Hozzák nyilvánosságra és tegyék kutathatóvá azt, hogy milyen parancsokat adtak ki az említett időszakban a hadsereg kötelékén belül! Ugyanezt korábban már a forradalmi szervezetek is követelték. Állapítsák meg, hogy volt-e olyan háttérszerveződés, amely mindhárom véres esemény koncepcióján dolgozott. Ha igen, kik voltak ezek? Jogunk van az igazsághoz és a tisztánlátáshoz. Mindezekre a kérdésekre egy román, magyar és nemzetközi szakértőkből álló vizsgálóbizottság adjon válaszokat, a fekete március áldozatait pedig – a temesvári forradalom hőseihez hasonlóan – rehabilitálja és kárpótolja a román állam, hiszen mindezzel a mai napig adós a bukaresti hatalom” – jelentette ki Szilágyi Zsolt, a kezdeményezés témagazdája.
