Szeptember 15-én, vasárnap délelőtt Tőkés László, a Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség egykori lelkipásztora, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke hirdette Isten igéjét Temesváron, hajdani szolgálati helyén, Mária téri református templomban, ahol megemlékeztek a néhai mártír presbiterről, Újvárossy Ernőről is halálának 35. évfordulóján.
Az igehirdető a lekcióban János apostol evangéliumát idézte, mégpedig annak azt a részét, amelyben a Jézust háromszor is megtagadó Simon Péter bizonyságot tesz a Mester iránti szeretetéről (Jn 21,15-17). A választott alapige a János első levelében lévő szeretetüzenetet közvetítette a hívek felé: „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; (…) Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1Jn 3,11.16-18) Tőkés László elöljáróban jelezte, nemcsak prédikációjának lesz tárgya a szeretet, hanem az egész Szentírásnak ez a központi üzenete: „szeressük egymást!” Sokrétű igemagyarázatában nem csupán a biblia vonatkozó textusaiból vett idézetekkel, hanem számos történelmi párhuzammal illusztrálta a kettős szeretetparancsolat ószövetségi alapvetését („szeresd az Urat, a te Istenedet” és „szeresd felebarátodat”), illetve az esendő ember ezektől való eltévelyedését, aki sokszor a kisujját sem hajlandó megmozdítani a másikért, nemhogy életét áldozza érte. Krisztus urunk szavaiban egész vallásunk, a kereszténység lényege, esszenciája így foglaltatik össze: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Mt 22,37-40) Isten annyi, mint szeretet – írja egy fejezettel odébb János apostol, a „szeretett tanítvány”, amiképpen maga Jézus nevezte őt. „A keresztyén hit a szeretet vallása” – összegzett igehirdetésében Temesvár egykori lelkipásztora, így fogalmazva: „Testvéreim! A szeretetnek ezzel az üzenetével jöttem és jövök minden alkalommal hozzátok mint egykori szolgátok, aki itt éltem át és tapasztaltam meg évtizedekkel ezelőtt a legmélyebben a krisztusi és a felebaráti szeretetet. És 35 év után, ’a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek társaságában’ ezzel az érzéssel idézzük fel néhai Újvárossy Ernő emlékét, aki ugyanezzel a szeretettel imádta Krisztusát és ragaszkodott gyülekezetéhez azokban a nehéz időkben, és szívében forgatta Isten igéjét, amely szerint arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”
A továbbiakban az igehirdető arra intett, hogy népünket és az emberiséget is szeressük, mert nem lehetünk szűkkeblűek. A szeretet nem csupán individuális érzés, szeretetünket minél szélesebb körben kell gyakoroljuk. „Krisztus urunk a vámszedőket, sőt ellenségeit is szerette” – emlékeztetett a püspök, majd így folytatta: „Társadalmaink szétbomlása és atomizálódása, közösségeink meggyengülése korszakában nem lenne szabad hagynunk, hogy meglazuljanak az embereket összekötő kapcsok és meghidegüljön a köztünk lévő szeretet. Meg kellene erősítenünk közösségeinket, széteső családjainkat, gyérülő gyülekezeteinket, a településeinket egybekapcsoló szolidaritást. Szeretnünk kell népünket, hazánkat, az egész emberiséget.” (…) Erdélyi népünkről nem szabad megfeledkeznünk. A falurombolás veszélyének idején is érte szálltunk síkra. Dsida Jenő olthatatlan szeretetével mondjuk ma is a Psalmus hungaricus sorait: »Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága!« Globalizálódó világunk, ezen belül pedig földrészünk, Európa sokrétű válságait és életellenes bűneit, az emberi és birodalmi visszaélések és erőszak pusztításait látva és tapasztalva, valamint kelet- és közép-európai országaink veszélyeztetett állapotát is figyelembe véve bizton állíthatjuk, hogy csak a szeretet, a szolidaritás és a köz javát szolgáló erkölcsi megújulás lehet képes kivezetni minket ebből a helyzetből. Éppen ezért a szeret igei-isteni üzenetét kell hirdetnünk és kihatóvá tennünk az egész világban.”
Tőkés László végül Albert Einsteinnak a saját lányához írott leveléből idézett, amelyben a zseniális tudós így fogalmaz: Létezik egy rendkívüli erő, amelyre, legalábbis máig, a tudomány nem talált formális magyarázatot. Ez az az erő, amely mindent magába foglal és irányít, ami az Univerzum minden egyes jelensége mögött áll, és amit még nem azonosítottunk. Ez az univerzális erő a szeretet. (…) Ha azt akarjuk, hogy fajunk túléljen, ha fel akarjuk fedezni az élet értelmét, ha meg akarjuk menteni a világot annak minden tudatos élőlényével, akkor a szeretet az egyetlen válasz.”
Az úrasztalához szólított Balaton Zoltán, az 1989-es Temesvári Emlékbizottság tagja, Újvárossy Ernő egykori barátja és presbitertársa megrendülten, de tartásos tárgyilagossággal idézte fel a negyedfél évtizede történteket, az 1989. szeptember 12-én eltűnt és két nappal később egy városszéli kiserdőben holtan talált építőmérnök vázlatos életrajzába ágyazva a végkifejletet. Szeptember 18-án úgy helyezték örök nyugalomra az elhunytat, hogy a néma tüntetéssé vált temetésen részt vevők és minden temesvári magyar meg volt róla győződve: a kommunista diktatúra emberei által zaklatott, vegzált, fenyegetett 55 éves, családos férfi nem lehetett öngyilkos, ahogyan azt akkor is és később is igyekeztek elhitetni róla. Máig tisztázatlanok Újvárossy Ernő halálának körülményei, akinek egyetlen bűne az volt, hogy kiállt református egyháza mellett. A megemlékező szerint mindenképpen ő tekinthető az 1989-es Temesvár első mártírjának. Balaton Zoltán úgy vélte, halálával a hatalom üzent: így jár az, aki szembeszáll a rezsimmel.
A templomi együttlét a bibliaórás gyermekek igemondásával zárult, majd a barátságtalan időjárással dacolva többen kivonultak az Erzsébetvárosi temetőbe, ahol Újvárossy Ernő sírjánál Demeter Sándor temesvár-belvárosi református lelkipásztor tartott áhítatot. A szakadó esőben tisztelgők végül elhelyezték a megemlékezés koszorúit a kopjafán.
