Október 10-én a brassói magyar evangélikus-lutheránus templomban ünnepi istentisztelet keretében osztották ki az idei Zajzoni Rab István-díjakat. A névadó csángó költő, író, szerkesztő 1832-ben született a hétfalusi Zajzonban, fiatalon hunyt el Brassóban, 1862-ben. A hétfalusi csángómagyar értelmiségiek által alapított Zajzoni Rab István-díjat másfél évtizede minden évben kiosztják, azok kapják, akik a barcasági magyarok oktatási, szellemi, egyházi, gazdasági életében kimagaslóan tevékenykedtek, életművükkel hozzájárultak értékeik gyarapításához és népszerűsítéséhez, s ezáltal egész magyar nemzeti közösségünk példaképeivé váltak.

A vasárnap délelőtti alkalomra meghívott igehirdető és egyben az egyik díjazott Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke volt. Közismert, hogy a romániai rendszerváltozás kiemelkedő alakja lelkipásztori pályája elején a brassói református egyházközség segédlelkészeként is tevékenykedett. Egykori szolgálati helyére szívesen tért vissza – mondotta. Prédikációjában arra hívta fel a szép számban jelenlévők figyelmét, hogy sajnos manapság önzőség uralkodik a világon, Európában is gyarló és obskurus érdekek munkálkodnak, de az irigység helyett az emberi szolidaritásnak kellene érvényesülnie. Isten igéje arra ösztönöz, hangsúlyozta, hogy cselekedjük a jót, és „ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is” (Fil 2,4). Olyan kérdések mentén szólt a jelenlévőkhöz, mint: Mi határozza meg cselekedeteinket? Vajon meddig terjed a mi hűségünk, áldozatkészségünk? Meddig megyünk el a szolgálatban?

Igehirdetésében Tőkés László a hétfalusi csángó költő-forradalmár Zajzoni Rab István személyének és pályafutásának példáját hozta fel, kiemelve, hogy: „Előttünk egy nemzet sorsa áll. Előttünk Négyfalu, Hétfalu és ugyanakkor a Barcaság sorsa áll. Nehogy a szászok sorsára jussunk, mert ők már alig vannak itt közöttünk.” Őrizzük meg hagyományainkat, szokásainkat, tartsuk rendben óvodáinkat, iskoláinkat, egyházi és civil intézményeinket, mert annak ellenére, hogy most öröm számára újra Brassóban lenni, ezen az ünnepségen az is eszébe jut, hogy milyen kegyetlen állapotként élte át a brassói központi református templom lebontását annak idején. Végezetül arra buzdított, hogy „legyünk készek munkálkodni, áldozatot hozni és közösségünkért cselekedni”, hisz ő is egész életét ennek szentelte.

Az igehirdetés után Koszta István evangélikus lelkész köszöntötte az egybegyűlteket, méltatva Tőkés László püspököt, néhány személyes emléket is felidézve vele kapcsolatban. Az úrvacsoraosztást követően rátértek a Zajzoni Rab István-díjak kiosztására. A szervezők részéről Kovács Lehel István ismertette azokat a kritériumokat, melyek szerint a 2006-ban alapított díjat minden évben odaítélik, általában három személyiségnek és egy közületnek. Hangsúlyozta, hogy a díjakkal cselekvésre és helytállásra buzdítanak mindenkit, elismerve a nemzetszolgáltot. Jani András elszavalta a névadó poéta Költői tanács című versét, majd a főszervező Bencze Mihály matematikatanár, közíró, szerkesztő méltatta az elsőként díjazottat, Tőkés Lászlót, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, ismertetve életét, munkásságát és eddigi elismeréseit. A díj – Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész bronzplakettje és egy díszoklevél – átvétele után a püspök azt mondta: „Annak ellenére, hogy a mai vezetőink csúfot űznek országunkból – lásd, minap a kormány is megbuktatta önmagát –, van hitem, hogy megkapaszkodjunk és ezen fordítsunk, mert van időnk erre, és ezen dolgozunk.” Példaként hozva fel Zajzoni Rab István állhatatosságát és nemzethűségét, aki az 1849 utáni Petőfi-követők sorába állva verseiért börtönt is viselt, a Bach-korszakban pedig a magyar–román–szász megbékélésért emelt szót publicistaként, egy kései névrokonát említette „negatív párhuzamként”, aki bár Rab Jánosnak született a Székelyföldön, a romániai római katolikus egyház metropolitájaként nemhogy szolgálta és támogatta volna a moldvai csángómagyarok anyanyelvű hitéletét, hanem egyenesen gátolta és tiltotta azt, szégyent hozva őseire és hitsorsosaira. A többségi nemzetállami asszimiláció egyik apostola, Robu érsek a kommunista politikai rendőrség korábbi kollaboránsaként volt az óromániai római katolikus egyház feje 1990–2019 között, s ma is tiszteleti tagja a Román Akadémiának…

A továbbiakban a házigazda parókus lelkész méltatta a 200 éves tatrangi templomot, és rövid részletet olvasott fel egy általa készített monográfiából. Gödri Alpár tatrangi lelkipásztor a díj átvételekor elmondta, hogy: „Ez a tatrangi csángó nép kitartásának az elismerése, és arra figyelmeztet, hogy felelősség rendben tartani a templomot, hisz ez mindenkor kutya kötelességünk is.” A következő díjazottat Bencze Mihály laudálta, Florkievitz László filatelistát, aki többek között tíz Brassóban rendezett bélyegkiállítás főszervezője, az olimpiai bélyegek jeles gyűjtője, a romániai filatelisták szervezetének elnöke. A díjat megköszönve elmondta, hogy a bélyeggyűjtés elsősorban kultúra és sok-sok történelem. A negyedik idei Zajzoni Rab István-díjat a Türkösben született Gödri Anna kapta kitartó hagyományápoló munkásságáért, aki a tojásírás és a csángó ruhák készítésének mestere.

A szavalatok mellett Bardócz Péter szívmelengető magyar dalfeldolgozásai is felcsendültek, végül pedig kölcsönös köszöntésekre, beszélgetésekre és közös fotózásra került sor, illetve televíziós és rádiós interjúk készültek a díjazottakkal és a szervezőkkel.

EMNT

Facebook