Barátságtalan, esős, hideg időben, a koronavírus-járvány tetézte korlátozások szorításában, de azok tudatos tiszteletben tartásával kezdődött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt ünnepi megemlékezése 2021. március 15-én Nagyváradon. Délelőtt 10 órakor Konrad Kazimierz Rulikowski (1827–1849) lengyel dzsidás kapitány, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Nagyváradon kivégzett és eltemetett vértanúja síremlékénél gyülekezett maroknyi tisztségviselő a nevét viselő városi köztemetőben. Rövid beszédet Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke mondott, főként a történelmi lengyel–magyar barátságot kidomborítva és méltatva. Itt elsőként Tőkés László EMNT-elnök és közvetlen munkatársai helyezték el a tisztelgés és emlékezés koszorúit, őket a Néppárt és Magyarország kolozsvári főkonzulátusának képviselői követték.
Félóra múlva már nemzeti költőnk, Petőfi Sándor mellszobránál mondott köszöntőszavakat Habinyák István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke. Múlt és jelen egyes összefüggéseire mutatott rá ezen a szimbolikus helyszínen, a római katolikus székesegyház egykori kertjében, amely ma közparkként szolgál, két zseniális költőnk, Petőfi Sándor és József Attila, valamint Bethlen Gábor fejedelem szobrainak helyet adva.
A következő helyszín a váradolaszi plébániatemplom altemploma volt, amely más jeles történelmi személyiségek és egykori váradi polgárok mellett Farszádi Kováts Mihály hamvait is rejti. Moldován Lajos teológus, városi Néppárt-elnök beszélt röviden e páratlan helyszínről és „lakóiról”, majd Komáromi Ernő ny. mérnök, egyháztanácsos hívta fel a figyelmet arra, hogy a Bem tábornok egyik „szárnysegédjeként” ismert, kolozsvári születésű Farczádi Mihály erdélyi egyházmegyés lelkészt 1846. november 12-én helyezték a császári 51. sorgyalogezredhez tábori papnak, megfordult az itáliai frontokon, ám a forradalom után a honvédség oldalára állt. Bem 1848. december 29-én nevezte ki az erdélyi hadsereghez tábori lelkésznek. Az osztrák hatóságok Világos után megpróbálták kézre keríteni, de nem jártak sikerrel. Farczádi ekkoriban Kovács Mihály álnéven a Fekete-Körös völgyi Talpason húzta meg magát mint házitanító, végül Váradon nyert nyugalomra és megbecsülésre, 1891-ben hunyt el. Évszázados sírfeliratán nemcsak a neve pontatlan, hanem vélhetően a rangja is, mivel ő nem szerepel a szabadságharc tisztjei között, noha a hadszíntereken kétségtelenül jelen volt. Külön sorsú hőse ő a magyar szabadságharcnak, akit sokan más, hasonnevű történelmi alakokkal is összetévesztenek.
Szacsvay Imre, az 1849-es debreceni országgyűlés mártír jegyzőjének szobránál Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a megjelenteket, méltatta a történelmi évfordulót, majd átadta a szót Demeter Stefánia Katalinnak, a kolozsvári magyar főkonzulátus munkatársának, aki felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi üzenetét. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke itt mondott rövid ünnepi beszédet. Petőfi Nemzeti dalának és a március ifjak 12 pontjának összefüggésében domborította ki a 173 évvel ezelőtt végbementeket, különös tekintettel a forradalom céljaira és vívmányaira. Korszakos jelentőségűnek nevezte ezeket, egyik-másik egyenesen a történelem menetét változtatta meg. A jobbágyfelszabadítás például a Kárpát-medence minden népének javára vált, a politikai szabadságjogok pedig a kontinentális folyamatok következményeiként váltak meghatározókká. A történelem tragikus momentumainak ismétlődése juttatja azonban eszünkbe – mondotta a püspök –, hogy változatlanul időszerű kérdések terhelik jelenünket. Nyugat-Európából vésztjósló szelek fújnak, sanyarú kisebbségi helyzetünket birodalmi törekvések és elmaradt jóvátételek tetézik, a szolgalelkűség és az igazodási kényszer lerázhatatlan örökségként béklyózza jelenünket, székely fiatalok politikai foglyokként ülnek román börtönökben három évtizeddel a nacionálkommunista diktatúra megdöntése után, autonómiaküzdelem helyett a bukaresti hatalomhoz való dörgölőzés dívik az erdélyi magyar közéletben, az anyaországban a polgári-nemzeti kormány egyszerre kell megküzdjön a vírusjárvánnyal és a tisztességtelen eszközökben nem válogató szélsőliberális ellenzékkel – sorolta az aktuális gondok néhányát az EMNT elnöke, hogy végül „Vesszen a zsarnokság, éljen a szabadság!” imperatívuszával zárja megemlékező beszédét.
A Kossuth-nóta eléneklésével és koszorúzással ért véget a szemerkélő esőben lezajlott rövid, bensőséges, látványmentes ünnepség az Ezredévi emléktéren.
