A járványhelyzetre való tekintettel idén az online térben szervezte meg december 1-jén hagyományosnak számító román–magyar konferenciáját az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Reconstructio Egyesület. A trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából az idei konferencia a Trianon a politikai térben címet kapta (utalva ezzel arra is, hogy a román törvényhozás nemrég június 4-ét, a trianoni diktátum aláírásának napját ünnepnappá nyilvánította), s e tanácskozás keretében történészek, egyetemi tanárok, újságírók és közéleti szereplők osztották meg gondolataikat a Facebook-on és ZOOM-on becsatlakozott jelentős számú érdeklődővel. A konferencia teljes videóanyaga IDE kattintva visszanézhető.

A konferencia elején Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd emlékeztetett: román–magyar konferenciákat 2013 óta szerveznek, céljuk pedig a két nemzet közötti, a kölcsönös tisztelet és bizalom jegyében létrejövő párbeszéd megteremtése közéleti és történelmi szempontból akár érzékeny témák kapcsán is.

Az esemény első felében Hunyadi Attila Gábor történész, egyetemi adjunktus moderálásával Vasile Popovici volt nagykövet, egyetemi tanár és Kovács Lehel István egyetemi adjunktus tartott rövid előadást. Bazil Popovici felszólalásának elején felidézte az 1989-es temesvári eseményeket, hangsúlyozva, hogy nemcsak részt vett a Tőkés László melletti szolidaritási tüntetésen, de a forradalmat követően – többedmagával – részletesen dokumentálta is az eseményeket. A volt nagykövet hozzátette: benne is komoly nyomokat hagytak az 1990-es – marosvásárhelyi – fekete március történései, a trianoni emlékév kapcsán pedig hangsúlyozta, hogy meglepődve szemléli, a magyarországi és a határon túli magyar értelmiség számára milyen fontos a június 4-i időpont, miközben a román értelmiség bár fontos történelmi eseményként emlékezik rá, de annál sokkal lényegesebbnek tartják a gyulafehérvári nagygyűlés december 1-jei időpontját. A porfesszor úgy véli, a Ceaușescu-rezsim asszimilációs politikája már nem fedezhető fel Romániában, s erre példa, hogy Marosvásárhelyen és Temesváron is nem román polgármesterjelöltre szavaztak a román nemzetiségű választópolgárok, ugyanakkor a magyarországi nacionalizmust és populizmust is okolja a román–magyar kapcsolatok fejletlenségében. Felszólalásában a volt nagykövet hitet tett a bánsági multikulturalizmus mellett, s jelezte, bármikor kész lenne utcára vonulni egy magyar intézmény – így például a temesvári magyar színház – megszüntetése ellen.

Kovács Lehel István felszólalásában rámutatott: a román–magyar párbeszéd alapja a kölcsönös tisztelet és egymás megbecsülése kellene legyen, s a trianoni békediktátum helyett sokkal célravezetőbb lenne az azt eredményező mentalitás vizsgálata, mely „azóta is a nyakunkon ül”. Az egyetemi adjunktus szerint mivel a franciák és a németek is meg tudtak békélni egymással, ezért nagy esélye van a román–magyar megbékélésnek is, noha egyelőre nehéz ezt elképzelni olyan körülmények között, amikor az egyik fél sértegeti a másikat, míg amaz folyamatosan fölényeskedik. „Amíg az Úz völgyében temetőt foglalnak el, amíg Románia államelnöke magyarellenes kijelentéseket tesz, és amíg a június 4-ét ünnepnappá nyilvánítják, addig muszáj beszélnünk arról a mentalitásról, mely gátat szab a megbékélésnek” – hangsúlyozta Kovács. Az előadó – utalva a december elsejei ünnepségekre – rámutatott: az ünneplők olyan szobrokat koszorúznak meg, melyek feliratai egy téves mítoszra épülnek, hiszen bár ezeken az áll, hogy december 1. a román nemzet újraegyesítésének ünnepe – visszautalva ezzel Mihály vajda „országegyesítésére” –, noha az 1500-as években a nemzet fogalma még ki sem alakult. Az egyetemi oktató hangsúlyozta: románok és magyarok jelene is az európai integrációról szól, s vállalható cél lehet, hogy nemzeteink jól érezzék magukat Európában és abban az országban, ahol élnek, ehhez pedig elengedhetetlen lenne, hogy a különböző erődemonstrációknak és sértegetéseknek gátat szabjunk.

A konferencia második felében – Csinta Samu újságíró moderálásával – Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Sabin Gherman újságíró osztotta meg gondolatait az érdeklődőkkel. „Egy évvel ezelőtt Temesváron a román–magyar szolidaritás jegyében szerveztük meg konferenciánkat, két évvel ezelőtt, a gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumán közös nyilatkozatot fogadtunk el román barátainkkal az együttműködés és megbékélés tárgyában, beleértve az autonómia ügyét is, melyre igényt tart a romániai magyarság” – kezdte felszólalását Tőkés László. Az EMNT elnöke – reagálva Bazil Popovici felszólalására – rámutatott: Magyarországon nem „dúl a nacionalizmus”, vagy ha igen, akkor Romániában tízszer akkora méreteket ölt a magyarellenességgel karöltve. „Kinek jó június 4-e ünnepnappá nyilvánítása Romániában, mely a magyarok feletti győzelemről, Magyarország tragédiájáról szól? Célszerűbb lenne inkább a temesvári forradalom évfordulóját nemzeti ünneppé nyilvánítani. Jól látszik, hogy a vitatott történelmi kérdések velünk élnek és közénk állnak. A politikában tovább él Trianon és Gyulafehérvár, s amíg politikai téren nem tudunk megoldást találni vitatott kérdéseinkre, addig a napi politikát terhelni fogja a történelem” – hangsúlyozta Tőkés László, majd hozzátette: de facto ma sem létezik romániai kisebbségvédelmi törvény, melynek súlyos következményei vannak a romániai magyarságra nézve. „Azok, akik 1920-ban a magyarságtól területeket vettek el, adjanak helyettük jogokat. Területekért cserébe autonómiát kérünk, melyet az európaiság szellemében követelhet az erdélyi magyarság” – jelentette ki az EMNT elnöke. A püspök rámutatott: cél kellene legyen a román és magyar történelem közös ismerete, a történelmi hibák beismerése, valamint a megbékélés útján való elindulás, mindezeket azonban szinte teljesen lehetetlenné teszi az a hivatalos politika, mely még mindig azzal riogatja a románságot, hogy bizonyos érdekcsoportok „el akarják adni Erdélyt Orbán Viktornak”.

„Az 1923-as román királyi alkotmány egységes nemzetállamot követelményez, és figyelmen kívül hagyja mindazokat, akik nem román etnikumúak. Ez a román nemzetstratégia célprogramja: homogén nemzetállammá tenni Romániát, s ennek következményeivel találkozhatunk napjainkban is” – jelentette ki Tőkés László. Felszólalása végén az EMNT elnöke hangsúlyozta: Erdélynek igenis komoly transzilván hagyományai vannak, s ez valódi jövőképet képes előrevetíteni, ám ehhez szakítani kell az államnacionalista politikával, mely I. C. Brătianuval kezdődött, és – változó intenzitással – Klaus Iohannisig tart.

Sabin Gherman kijelentette: könnyű úgy (románként) többségben élni, hogy közben széles körben elterjedt és elfogadott annak mítosza, hogy Románia mindent megtesz a területén élő kisebbségek védelme érdekében. „Ha azonban elmegyünk a magyarországi Gyulára vagy Méhkerékre, s ott meglátjuk a szabadon lobogó román nemzeti zászlót, vagy találkozunk a román nyelvű feliratokkal a közintézményeken, ez a téves mítosz gyorsan átértékelődhet” – mondta az újságíró, aki rámutatott: Romániában nincs hagyománya az interetnikus párbeszédnek, a június 4-ét ünnepnappá nyilvánító törvényt pedig ízléstelennek nevezte. Sabin Gherman úgy vélte, a Duna-deltát és Székelyföldet is sajátos státusú régióvá kellene nyilvánítani, ahogyan azt Dél-Tirollal tette Olaszország, s szükségét látja egy erdélyi román–magyar–német vegyespárt megalakításának, mely a kultúrák egyenlőségén alapulna, s amely hiányában a politikusok megosztó szándékai érvényesülhetnek.

szerk

Facebook