1989-ben a temesvári református gyülekezet és akkori lelkipásztora, Tőkés László bátor szembefordulása a kommunista rendszer egyházi és világi hatóságaival túlnőtt önmagán, és egyre inkább a lelkiismereti és vallásszabadságért, az emberi és kisebbségi jogokért és a zsarnokság ellen folytatott harccá vált. Ennek az ellenállásnak lett szerves része a jó emlékezetű, kiváló előadóművész és színészpedagógus, Illyés Kinga (Bereck, 1940. december 10. – Marosvásárhely, 2004. július 28.) harminc évvel ezelőtti, a temesvári belvárosi templomban a reformáció emléknapján megtartott rendkívül szavalóestje, amely további erőt adott a temesvári gyülekezetnek kitartani lelkipásztora mellett, aki a hallgatás falát döntögette kiállásával.
Egy évre rá, szintén a reformáció ünnepén, immár a megszerzett szabadság szellemében, de a marosvásárhelyi márciusi magyarellenes pogrom és az azt követő bukaresti bányászjárások árnyékában, Illyés Kinga előadóművész – immár Hencz József zeneszerző társaságában – visszatért Temesvárra bemutatni Szabadnak lenni mit jelent? című pódiumműsorát, amely méltán aratott sikert szerte a Kárpát-medencében és a tengerentúlon is.
Idén október 31-én a történelmi hűség jegyében tartottak megemlékezést Temesváron a forradalmat elindító gyülekezet és lelkipásztora harminc évvel ezelőtti hősies kiállásáról, valamint az egyetemes magyar szavalóművészet kiemelkedő alakjáról, Illyés Kingáról, aki már másfél évtizede nem lehet közöttünk. A műsoros est részvevőit Bódis Ferenc, a Temesvári Református Egyházmegye esperese köszöntötte, rövid áhítatot tartva. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke főszervezőként arra hívta fel a figyelmet, hogy a rendezvényre a temesvári népfölkelésre való emlékezés jegyében kerül sor, szervezési okok miatt nem az eredeti helyszínen, a belvárosi református templomban, hanem a felavatás előtt álló Új Ezredév Református Központban, amely „a temesvári forradalom igazi nagy emlékműve lesz.” A 30. évforduló várható eseményeit is vázolta egyúttal.
A jelen lévő Tőkés László három évtized távlatából egykori feljegyzéseit tanulmányozva idézhette föl, hogy a válságos időkben két rendkívüli ünnepélyt tartottak a reformáció emléknapjain: 1988. október 31-én a Cseresnyés Gyula (1931–1995) rendezte Dsida-estet, amelynek nyomán a diktatúra politikai rendőrsége feloszlatta a Thália színjátszó csoportot, meghurcolva annak tagjait, majd rá egy évre a Vásárhelyről érkezett Illyés Kinga és az akkoriban Kolozsvárott játszó Péterfy Lajos verses előadóestjét. A színművészeket ő maga hívta meg, mindketten szolidaritást demonstrálva érkeztek Temesvárra: „Ők tulajdonképpen közösséget vállaltak küzdelmünkkel, magával a temesvári gyülekezettel, mert akkor ide eljönni és kiállni, az nem volt kicsi dolog!” – mondotta a püspök. Templombeli szolgálatukat áramszünet zavarta meg. „Nagy lélekjelenlétről tettek tanúbizonyságot az előadók, akik rövid csendszünet után, amely a drámaiságot mélyítette el, folytatták a műsorukat. Akkoriban feszült volt a helyzet, kézzel fogható volt a rettenet, bármire el lehettünk készülve” – idézte fel Tőkés László a harminc évvel ezelőtti állapotokat.
A múltidézést követő verses-zenés előadás méltó mementója volt Illyés Kinga 1989-es és 1990-es, testet-lelket megborzongató fellépéseinek: László Zita, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja és Hencz József rekonstruálta és mutatta be a korabeli pódiumműsort. A hallgatóság vastapssal honorálta a művészek nagy hatású produkcióját, akik meghatottan köszönték meg a megérdemelt elismerést.
Tőkés László
EMNT-elnök
sajtóirodája
