Tisztelt miniszter úr, püspök urak, főkonzul úr, konzul urak, alpolgármester asszony, …,, elnök urak és hölgyek! Tisztelt kolozsváriak, és tisztelt székelyföldiek, partiumiak és közép-erdélyiek, kiknek választott otthonotokká vált Erdély fővárosa, Kolozsvár!
Ünnepi beszédem 3 gondolat köré fűztem a mai estére: az első a hálaadásé, a második a köszöneté, a harmadikat pedig útravalónak szántam.
Az első a hálaadás gondolata. Hálás vagyok egyfelől azért, hogy ma este itt állhatok, ugyanitt, ahonnan 5 évvel ezelőtt bejelentettem, hogy 14 évnyi itt élés után hazaköltözöm Székelyföldre –, és ahonnan azóta is rendszeresen visszajárok, ahogy a mindenkori fővárosokba szokás – ügyintézésre, munkára, kapcsolatok ápolására. Az idei év is bővelkedik történelmi évfordulókban, s hálás vagyok, hogy Önökkel együtt megérhettük Mátyás királyunk születésének 575., valamint királlyá választásának 560. évfordulóját, valamint a maga korában egyedülálló vallásszabadság kihirdetésének 450. évfordulóját. Ha most itt ülnének Önök, e sorok között a középkor óta élt erdélyi fejedelmek és uralkodók, valamint Dávid Ferenc és az őt követő unitárius püspökök, főgondnokok, ezen az esten azt hiszem, mégiscsak inkább bólogatnának. Sokan közülük olyan korokban éltek és harcoltak, amikor kétséges volt a magyar jövő, az erdélyi tolerancia szellemének továbbélése. Ezért hálásak lehetünk nekik és mindazoknak, akik előttünk jártak és Kolozsvárt, Erdélyt megtartották számunkra.
Második gondolatom a köszöneté, melyet egy vallomással kezdek. Bevallom őszintén, hogy kb. 10 évvel ezelőtt, amikor először felmerült a Kolozsvári Magyar Napok gondolata, én kisebb fenntartásokkal fogadtam az ötletet. Itt és most megkövetem azokat, akik akkor azonnal lelkesedtek, és lendületük azóta is tart. A Kolozsvári Magyar Napok az elmúlt években naggyá nőtt, mintája és mércéje lett sok más, azóta megszületett városi és megyei magyar napoknak, szerte Erdélyben. Köszönet illesse Balázst, Lillát, Leventét, s mindazokat, akik szervezői voltak vagy ma is azok ennek az egyértelmű sikersorozatnak! Köszönet, hogy a kincses Kolozsvár munkátok révén felmutathatja igaz kincseit, hogy újult életerőt kapott a magyar múlt, jelen és ezáltal a jövő is e városban és környékén!
Végezetül az útravaló, mint említettem. Mindennek megvan az ideje, mint a szalmakalapnak, ahogy felénk mondják. Ezen a héten az ünnep ideje van Kolozsváron. Teljen mindenkinek kedve a bőséges programkínálatban, a vásáros hangulatban, a napközbeni és esti szórakozásokban! Az ünnepi időszak elteltével viszont jöjjön el az ideje az összehangolt munkának. A közéletben van tennivaló bőven, s ha nem lenne, vannak, akik erről rendszeresen gondoskodnak. Visszaállamosítás, kedvezőtlen bírósági döntések és két ártatlan társunk bebörtönzése – néhány ügy, ami továbbra is éberen tart és további lépésekre késztet. Az országban zajló politikai zavargások Erdélyre is kihatnak. Jövő évben két választás következik, így hát – finoman fogalmazva – nem lesz unalmas a következő időszak sem. Legyünk tehát éberek, cselekvésre készek, és dolgozzunk összehangoltan – az egyházainkkal, a magyar intézményeinkkel, a politikai pártokkal és civil szervezetekkel – minden olyan helyzetben, ahol közös ügyeink ezt kívánják!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Sándor Krisztina,
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke
