Borbély Imre életútinterjúra épülő, posztumusz könyvében az erdélyi politikatörténet legizgalmasabb fejezeteibe kalauzolja az olvasót, de a kötet bemutatóján megelevenedett a zenét, kirándulást szerető magánember is.
Az idén januárban elhunyt Borbély Imre — aki 1996-ig az erdélyi magyar nemzetpolitika, az erdélyi autonómia tántoríthatatlan hirdetője volt, egyben szemtanúja és alakítója a romániai magyar politikai életnek — posztumusz megjelent, Harc a nemzet érdekében című kötetét fia, Borbély Zsolt Attila politológus rendezte sajtó alá és mutatta be csütörtökön délután a szatmárnémeti EMNT–EMNP-székházban. A könyv alapját és jelentős részét az a mélyinterjú képezi, amely 2013 nyarán készült a nagy műveltségű, nagy formátumú gondolkodóval, a „rendszerváltás mérnökének” nevezett politikussal; az az interjú, amelynek tökéletesítésén Borbély Imre haláláig dolgozott. „Úgy vélte, ebben a kötetben minden fontos gondolatának benne kell lenni, s e kötet nemcsak a múltról kell hogy szóljon, hanem a jövőről is. Mindig akadt egy fontos kérdés, aminek még utána kellett olvasni, egy ötlet, amit ki kellett dolgozni. Így jutottunk oda, hogy a kötet megjelenésének annak főszereplője már nem örvendhet” — fogalmazott Borbély Zsolt Attila. Ez az életútinterjú s a hozzá kapcsolódó dokumentumok az erdélyi politikatörténet legizgalmasabb fejezeteibe kalauzolják el az olvasót, s olyan folyamatokba engednek belelátást, amelyek eddig nem vagy alig voltak ismertek a nagyközönség számára, vagy mára már kicsit a múlt homályába vesztek — mert arra talán még emlékeznek páran, hogy a rendszerváltást követően Borbély Imre volt az első politikus, aki március 15-én magyarul szólalt fel a román parlament képviselőházában, és talán arra is, hogy 1992-ben értelmi szerzője volt (az akkor még) erdélyi magyar autonómiatörekvéseket először az RMDSZ programjába emelő Kolozsvári Nyilatkozatnak, de azt már kevesen tudják, hogy a Temesvári Kiáltványba az ő kezdeményezésére került bele az, hogy a volt pártaktivisták és szekusok tíz évre „legyenek kivéve a politikából”, valamint hogy a Bánságot nyilvánítsák egyfajta kísérleti övezetnek, amely pénzügyi autonómiát biztosított volna a régiónak; mint ahogy azt is, hogy ő dolgozta ki többek között a külhoni állampolgárság koncepcióját. A könyvbemutató hangulatát még kellemesebbé tették azok a Cseh Tamás-dalok, amelyeket Rappert Gábor színművész adott elő.
„Apám emlékét így méltó megidézni. Zenével és kedvelt dalaival. Vidám, életvidám ember volt. Ugyanazt a zenét hallgattuk, Jimmy Hendrixet, Janis Joplinst, a Doorst; rajongott a kirándulásokért, s talán ez egyfajta menekülési útvonal is volt abban a korszakban; aztán beleszeretett a gasztronómiába — persze tudományosan állt hozzá, akár a kirándulásokhoz is” — pillantott vissza nem a politikus, hanem az ember és apa Borbély Imrére fia, elismerve: kettejük gondolkodásmódja nagyon kicsiben különbözik egymástól. „Gondolatvilága középpontjában a nemzetépítés állt. Apám nem volt fantaszta, a józanság jellemezte politikailag is, de voltak kérdések, amelyekben számára nem volt pardon” — summázta Borbély Zsolt Attila.
(Forrás: frissujsag.ro)
