December 8-án, délután az érmihályfalvi Máté Imre Költő Emlékéért Egyesület, az Érmelléki Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete közösen emlékezett meg Máté Imre költő halálának 30. évfordulójáról.

Az emlékezés a költő szobránál kezdődött. A Máté Imre Költő Emlékéért Egyesület, az Érmelléki Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete helyezte el az emlékezés koszorúit. Utána a tisztelettevők átvonultak a Gödör Rendezvényházba, ahol az óvodáskorú gyerekek rajzaiból nyílt kiállítás. Valamennyi rajz a Máté Imre gyermekverseinek hatására született. A szép számmal megjelent közönséget a költő unokahúga, Baricz Nánási Noémi, és férje, Baricz Nánási Ferenc fogadta. Utóbbi köszöntő beszéde után Visky Mária magyartanárnő beszélt a költő gyermekverseiről, kiemelve azok stílusa, hangulata, valamint a gyermeki lelkület kölcsönhatását. A folytatásban Szilágyi Ferenc Hubart költő ismertette Máté Imre életútját, munkásságát, a nagyrészt fiatal felnőttekből és azok gyerekeiből álló hallgatóságnak, hiszen azok nem ismerhették személyesen a költőt. Majd pedig a kiállított alkotásokról is ejtett néhány szót, hangsúlyozva a költői hang és a gyermeki fantázia egymásra találását. Papp Zsuzsanna óvónéni részletesebben is beszélt a kiállított színes rajzok létrejöttének körülményeiről. A továbbiakban az óvodások mondtak el néhány kedves Máté Imre verset. Aztán az oklevelek és apró ajándékok átadására került sor.

Nevezett költő 1936-ban született városunkban módos gazdálkodó család gyermekeként. Világra jöttét balszerencse kísérte, műhiba miatt koponyasérülés érte, ami miatt mozgásszervi és beszédkárosodást szenvedett. A sors azonban ezekért a hiányosságokért kiváló szellemi képességekkel kárpótolta. A gyermek Máté Imre igen jó tanuló volt, ezért szülei beíratták a nagykárolyi piarista gimnáziumba. 46-ban az egyházi tanintézetet bezárták, így a hetedik osztályt már Érmihályfalván járja ki. Székelyhídon jár középiskolába, és ott is érettségizik 1961-ben kitűnő eredménnyel. A kollektivizálás által lenyomorított szülei nem tudják egyetemre adni. A helyi iskolában kap könyvtárosi állást, később ugyanott a bentlakás pedagógusa lesz. Első verseit a megyei Fáklya című napilap közli. Aztán az Ifjúmunkás, az Utunk, a Korunk hasábjain publikál, sőt később a pozsonyi Új szóban is jelenik meg verse. Kötetei: Látta ezt a fürge mókus (gyermekversek), Forgó táncban, A nap kalapja (szintén gyermekversek, Segíts meg emberségem (közös kötet Számadó Ernővel és Gábor Ferenccel), valamint egy posztumusz kiadvány Kihúzott sorok címmel. Betegsége, magánéleti problémái, mellőzések és sorozatos elutasítások keserítették meg az életét. 1989. december 8-án agyvérzésben meghalt, így sajnos, nem érhette meg a rendszerváltást. Városunk lakossága büszke szülöttére, emlékét a Széchenyi téren mellszobra, szülőháza falán emléktábla őrzi. A helyi könyvtár is az ő nevét viseli.

Köszönet illeti azoknak a szervezőknek, felnőtteknek, pedagógusoknak a munkáját, akik a rendezvény, és azon belül a gyermekrajz-kiállítás létrejöttében segédkeztek: Szilágyi Melinda (3. sz. Napköziotthon), Szász Rozália és Torda Brigitta (Méhecske csoport), Jakó Jolán (Csillag csoport), illetve Kind Klára Renáta (az Aranykapu Református Óvoda Arany Napsugarak csoportja). A zsűri tagjai Rubletzky Márta és Papp Zsuzsanna nyugdíjas óvónők, a meghívottak Visky Mária nyugalmazott tanárnő és id. Szilágyi Ferenc voltak.

szerk: Szilágyi Ferenc Hubart

 

szerk

Facebook