2017. május. 28. vasárnap
Főoldal » Hírek » Tőkés: „A székely vértanúk áldozata bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket!”

Tőkés: „A székely vértanúk áldozata bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket!”

2017. 03. 10.
Megosztás:

Marosvásárhelyen ismételten megszervezték a Székely Szabadság Napját. Az eseményen, melyen a székely hősök emléke előtt tisztelegnek, s ahol az erdélyi magyarság évről-évre kifejezi jogos autonómiaigényét, felszólalt Tőkés László, európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. 

Beszéde elején Tőkés elismerését fejezte ki a megemlékező nagygyűlés, valamint a tiltakozó felvonulás szervezőinek, és stratégiai partnereként arról biztosította a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy – a távolmaradókkal ellentétben – nemes küzdelmében mindenkor számíthat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra és az Erdélyi Magyar Néppártra.

„Azoknak, akik a Székely Vértanúk Emlékművéhez idén is elzarándokoltak az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük. Külön is köszöntöm a távolról jövőket, továbbá azokat, akik a tavalyi abnormális hatósági bírságolások vesszőfutását vállalva idén is töretlenül kiállnak a székely szabadság és a közösségi önrendelkezés ügye mellett” – mondta Tőkés.

Az EMNT elnöke megjegyezte: miként a székely mártírok idejében, úgy manapság is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatni a küzdelmet az erdélyi magyarság szabadságáért, szülőföldünk ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen, Székelyföld területi autonómiája és a közösségi önrendelkezés kivívása érdekében. „A jelen körülményei között, az Unió békerendszerén felépült Európában, az egyesült Európa egyik tagállamában, Romániában nemes egyszerűséggel azt mondhatjuk, hogy másra nincs is szükség, hanem csak arra, hogy az országunkkal unióbeli szövetséges magyar nemzet tagjaiként állhatatosan kiálljunk azért, ami nekünk egy demokratikus jogállamban alanyi jogon kijár” – mondta Tőkés László.

A politikus kitért a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyére is, melynek felszámolását botrányosnak nevezte. „A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium, valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája nyomán ez végül is nem annyira meglepő. Úgymond ezeknek az etnikai konfliktusos helyzeteknek a békés és méltányos megoldása vár reánk” – jelentette ki Tőkés, majd hozzátette: „A hét elején, Brüsszelben az RMDSZ elnöke drámai módon sírta el a katolikus gimnázium tarthatatlan helyzetét és a szülők megfélemlítésére használt <<szekus módszereket>>. Csak azt nem értjük, hogy akkor mire való a balliberális kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési egyezség, és mit keres a vásárhelyi illetőségű Borbély László államtanácsos a Grindeanu-kormány csapatában?”

Tőkés László szerint a súlyos mértékben konfliktusos román–magyar kapcsolatokra nézve messzemenően érvényes a 2003-as Gross-jelentés nyomán elfogadott Európa tanácsi határozat (2003/1334. sz.), mely szerint: „az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor”. Az EMNT elnök ennek kapcsán kijelentette: „Ezt a határozatot országaink képviselői is megszavazták. Joggal várhatjuk el tehát, hogy a Fidesz-KDNP hathatós támogatásával parlamentbe jutott képviselőink az autonómia konfliktuskezelő eszközét igénybe véve végre eleget tegyenek az RMDSZ programjában lefektetett vállalásaiknak, valamint választási ígéreteiknek, és a törvényhozás szintjén igyekezzenek rendezni kapcsolatainkat. Hasonlóképpen a római katolikus iskola körüli konfliktust és az orvosi egyetem ügyét is ezen az alapon kellene rendezni – mindenekelőtt a magyar oktatásügyi autonómia, illetve a magyar oktatás önállóságának a kivívását tűzve ki célul.”

Beszéde végén Tőkés László elmondta: „A székely vértanúink véráldozata az övékéhez hasonló elvi és eszmei bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket a polgári életben és a politikában.”

* * *

Meghátrálás nélkül 

„Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az ő Szent Fiától, az Úr Jézus Krisztustól!”

Az apostoli áldás szavával köszöntöm a Székely Szabadság Napjára egybegyűlteket, a székely székek küldötteit és polgárait, marosszéki házigazdáinkat, a belső Erdélyből, Partiumból, az anyaországból és a határon túlról érkezetteket, valamint meghívott vendégeinket, az Európai Szabad Szövetség képviselőit, katalán, baszk és flamand testvéreinket. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében őszinte elismerésemet fejezem ki a megemlékező nagygyűlés, valamint a tiltakozó felvonulás szervezőinek, és stratégiai partnereként arról biztosíthatom a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy – a távolmaradókkal ellentétben – nemes küzdelmében mindenkor számíthat reánk, hasonlóképpen az Erdélyi Magyar Néppártra.

Azoknak, akik a Székely Vértanúk Emlékművéhez idén is elzarándokoltak az adminisztratív hátráltatás, a gáncsoskodás, az ellenséges politikai hangulatkeltés, a megfélemlítések megannyi akadályát kellett leküzdeniük. Külön is köszöntöm a távolról jövőket, továbbá azokat, akik a tavalyi abnormális hatósági bírságolások vesszőfutását vállalva idén is töretlenül kiállnak a székely szabadság és a közösségi önrendelkezés ügye mellett. Mi ez a vértanúk áldozatához képest, akik életüket adták népükért és hazájukért – érettünk és emberhez méltó jövőnkért, Testvéreim?!

Első szavunk és megnyilatkozásunk legyen hát a hálaadásé és a főhajtásé megszentelt emlékük és példájuk előtt! Tisztelegjünk a Marosvásárhelyen kivégzett bágyi Török János, martonosi Gálffy Mihály és nagyváradi Horváth Károly, valamint a megtorlás sepsiszentgyörgyi áldozatai, Bartalis Ferenc és Váradi József emléke előtt, akik – krisztusi módon – vérüket hullatták a szabadságért!

„Haj, ne hátra, haj, előre! / Vérmezőről vérmezőre! / Mert ott az a virág terem, / Melynek neve győzedelem” – írta volt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a csatatéren elesett Petőfi Sándor „költőtársa”, Arany János, akinek 200 éves születési jubileumát tartjuk ebben az esztendőben.

Mennyire időszerű: a Makk-féle összeesküvésnek árulói is voltak – köztük is a legismertebb Bíró Mihály, az Ignatz A. fedőnevű osztrák kém –, akik vérpadra juttatták székely hőseinket. Változott módon és körülmények között, manapság is az árulás, az önfeladás és hatalombarát opportunizmus árnyékában és közegében kell folytatnunk küzdelmünket erdélyi magyarságunk szabadságáért, szülőföldünk ártó szándékú területi-közigazgatási átrendezése ellen, Székelyföld területi autonómiája és közösségi önrendelkezésünk kivívása érdekében. Az árulás és a vértanúság végletei közt hányódva a hajdúváros Nagyszalonta költőfejedelme ma mégis azt üzeni, hogy: „Haj, ne hátra, haj, előre!” Ne rettentsen bennünket se halál, se félelem! Igazságos és jogos szabadságharcunkban ne hátráljunk meg! Mert tavaszodván, ha vér is áztatta a földet: „Hadd áztassa, hisz az nem baj, / Ha szépen hajt, nem másnak hajt; / Ha terem is, nekünk terem / A véren vett győzedelem…”

„A véren vett győzedelem” öröksége a miénk. A jelen körülményei között, az Unió békerendszerén felépült Európában, az egyesült Európa egyik tagállamában, Romániában nemes egyszerűséggel azt mondhatjuk, hogy másra nincs is szükség, hanem csak arra, hogy az országunkkal unióbeli szövetséges magyar nemzet tagjaiként állhatatosan kiálljunk azért, ami nekünk egy demokratikus jogállamban alanyi jogon kijár, és magyar összefogással és a többségi románokkal való megegyezés útján kivívjuk magunknak közösségi jogainkat és a teljes körű szabadságot jelentő területi és kulturális autonómiát. Ez Isten mindenre elégséges kegyelmén, valamint a reménységgel megelőlegezett, kedvező politikai viszonyok kialakulásán túlmenően igazából csak rajtunk áll!

Az utóbbi években megszenvedett általános magyar- és székelyellenesség megannyi durva megnyilvánulása és jogsérelme közepette legutóbb a helybéli római katolikus gimnázium felszámolásának a botrányos esete szakadt reánk. A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium, valamint az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája nyomán ez végül is nem annyira meglepő. Úgymond ezeknek az etnikai konfliktusos helyzeteknek a békés és méltányos megoldása vár reánk.

A hét elején, Brüsszelben az RMDSZ elnöke drámai módon sírta el a katolikus gimnázium tarthatatlan helyzetét és a szülők megfélemlítésére használt „szekus módszereket”. Csak azt nem értjük, hogy akkor mire való a balliberális kormánypártokkal kötött parlamenti együttműködési egyezség, és mit keres a vásárhelyi illetőségű Borbély László államtanácsos a Grindeanu-kormány csapatában? És mire véljük Liviu Dragnea áradozását magyar pártunkról, aki szerint: „A parlamentben nagyon jó az együttműködésünk az RMDSZ-es kollégákkal, és remélem, ez egyre hatékonyabbá válik. Ők megszavazták a kormányt, nem szavazták meg a bizalmatlansági indítványt, és sok törvényjavaslat esetén úgy szavaznak, ahogy mi.” Hát ha ilyen jól állunk Bukarestben, akkor mi a probléma? Méltán várhatnánk el, hogy az RMDSZ közvetlen úton oldja meg azokat a problémákat, melyek kialakulásában maga is elsőrenden felelős.

A súlyos mértékben konfliktusos román–magyar kapcsolatokra nézve messzemenően érvényes a 2003-as Gross-jelentés nyomán elfogadott Európa tanácsi határozat (2003/1334. sz.), mely szerint: „az autonóm régiók pozitív tapasztalatai inspirációs forrásként szolgálhatnak a belső politikai konfliktusok megoldását célzó lehetőségek keresésekor”. Ezt a határozatot országaink képviselői is megszavazták. Joggal várhatjuk el tehát, hogy a Fidesz-KDNP hathatós támogatásával parlamentbe jutott képviselőink az autonómia konfliktuskezelő eszközét igénybe véve végre eleget tegyenek az RMDSZ programjában lefektetett vállalásaiknak, valamint választási ígéreteiknek, és a törvényhozás szintjén igyekezzenek rendezni kapcsolatainkat. Hasonlóképpen a római katolikus iskola körüli konfliktust és az orvosi egyetem ügyét is ezen az alapon kellene rendezni – mindenekelőtt a magyar oktatásügyi autonómia, illetve a magyar oktatás önállóságának a kivívását tűzve ki célul.

Székely vértanúink véráldozata az övékéhez hasonló elvi és eszmei bátorságra és cselekvésre kötelez bennünket a polgári életben és a politikában. Kényszerű távollétében ezt a cselekvő bátorságot köszönjük meg – és követjük – Izsák Balázsnak, a Székely Nemzeti Tanács elnökének.

Tőkés László,

az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke         

 

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA