2017. június. 27. kedd
Főoldal » Hírek » Szakmai kerekasztal-beszélgetés a román-magyar viszonyról

Szakmai kerekasztal-beszélgetés a román-magyar viszonyról

2015. 12. 14.
Megosztás:

A regionalizmus, a föderalizmus és az autonómia témaköreiben szerveztek kétnyelvű – román-magyar – szakmai kerekasztal-beszélgetést Brassóban, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére. A december 11-én létrejött tanácskozás a tavaly és tavalyelőtt Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön megszervezésre került autonómia-konferenciák folytatásának tekinthető.

Szakmai kerekasztal-beszélgetés a román-magyar viszonyról

Közel tíz szakmai meghívott és mintegy 60 érdeklődő jelenlétében vette kezdetét az a kerekasztal-beszélgetés, melyen az előre kijelölt témák román és magyar szakértői – újságírók, politikusok, civil aktivisták – osztották meg gondolataikat a megjelentekkel. Az eseményen jelen volt Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár, Mircea Dăian újságíró, az Erdélyi Demokrata Liga alapítója, Fancsali Ernő egyetemi hallgató, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári szervezetének elnöke, Adrian Szelmenczi újságíró, az ActiveWatch munkatársa, Szilágyi Ferenc egyetemi tanár, a Partiumi Autonómia Tanács elnöke, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, valamint Hans Hedrich civil aktivista, a Neuer Weg Egyesület alelnöke. Az EMNT rendezvényére elfogadta a meghívást, de objektív okok miatt mégsem tudott jelen lenni Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Kalmár Ferenc magyar szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztos, valamint Lucian Constantin, az Erdélyi Demokratikus Liga elnöke.

Az esemény elején Oprica Adrian, Brassó városának liberális párti, valamint Toró Tamás néppárti városi képviselő köszöntötték a megjelenteket, s kihangsúlyozták: a román-magyar együttélés tekintetében Brassó üde kivétel a romániai városok között, hisz a különböző nemzetiségek ott valóban békésen, egymás kultúráját tiszteletben tartva tudnak együtt élni.

Sándor Krisztina – moderátori minőségében – ismertette a kerekasztal-beszélgetés főbb témáit, melyek kapcsán a meghívottak kifejtették szakmai álláspontjaikat. Ennek eredményéül szó volt az erdélyi román-magyar viszony jelenéről (különös figyelmet fordítva Románia és Magyarország viszonyára), az erdélyi regionális mozgalmak politikai hozadékáról és azok jövőbeli lehetőségeiről, Románia föderalizációjáról, valamint az utóbbi hetek magyarellenes megnyilvánulásairól.

Román-magyar viszonyról Erdélyben – Románia és Magyarország kapcsolatának tükrében

A felszólalások sorát Bakk Miklós kezdte, aki összességében pozitív folyamatokra mutatott rá az erdélyi társadalmon belül, s példaként említette a konszolidálódó önkormányzati demokrácia-modelleket, valamint a – például a környezetvédelem kapcsán – létrejött társadalmi szerveződéseket. Az egyetemi tanár rámutatott: közös erdélyi identitás van kialakulóban, Románia és Magyarország viszonyát pedig – véleménye szerint – nagyban befolyásolják az Európai Unió válsághelyzetei és a geopolitikai történések.

Toró T. Tibor egyetértett Bakk Miklós gondolataival, majd hozzátette: a román-magyar viszony vizsgálatakor megállapítható, hogy az egyik konfliktusforrás Erdély státuszának meghatározása. A politikus szerint az 1923-as román alkotmány, mely az országot homogén nemzetállamként határozta meg, máig kiható károkat okozott, s zárójelbe tette az Erdély-kérdést.

A Románia és Magyarország közti kereskedelmi- és kulturális kapcsolatok látható fejlődéséről beszélt Mircea Dăian, aki szerint a két ország kapcsolata jónak mondható, leszámítva a belügyi hatáskörbe tartozó problémák szomszédságpolitikai vetületeit.

Izsák Balázs a román-magyar viszony elemzésekor elmondta: ahogy azt az általa vezetett Székely Nemzeti Tanács is legfőbb céljának tekinti, az autonómia megvalósítása – alkotmányos eszközökkel – nélkülözhetetlen. Az önrendelkezés kivívásához Izsák szükségesnek látja a jó román-magyar kapcsolat kialakítását úgy a két ország között, mint az Erdélyen belüli nemzetiségek hálójában.

Szilágyi Ferenc meglátása szerint a román-magyar viszony – geopolitikai értelemben – két fő dimenzióban szemlélhető: egy nemzetállamiban, ahol egyértelmű ellenérdekek figyelhetőek meg a felek között, valamint egy térszerkezetiben, ahol ezek az ellentétek felszámolódnak.

Hans Hedrich elhibázottnak döntésnek nevezte azt, hogy a román-magyar viszonyt Bukarest és Budapest viszonyának elemzésén keresztül próbáljuk megérteni, s ezzel ellentétben azt a javaslatot tette, hogy erdélyiekként egymás között, saját problémáinkra fókuszálva oldjuk meg vitás kérdéseinket, még akkor is, ha a történelem során a román és magyar nemzetépítés gyakran egymás ellenében ment végbe.

Fancsali Ernő egy még erőteljesebb közép-európai együttműködést szorgalmazott, valamint kihangsúlyozta a visegrádi négyek s az ezekhez társuló Románia stratégiai szerepét a térségben. A Néppárt politikusa felhívta a figyelmet egy létező jelenségre, az erdélyi román és magyar társadalmak párhuzamosságára, mely helyzet megnehezíti a valós párbeszéd kialakulását.

Trianon-komplexusa mindkét nemzetnek van – állapította meg Adrian Szelmenczi, aki szerint Bukarestben szinte egyáltalán nem beszélnek a román-magyar kapcsolat valós kérdéseiről. Az újságíró hozzátette: az erdélyi és kárpát-medencei magyarságra a román közvélemény egy jelentős része továbbra is a háborúban legyőzöttekként tekint.

A regionalizmus politikai vonzatairól

A bevezető hozzászólások után az erdélyi regionális mozgalmak megerősítéséről beszéltek a meghívottak. Mircea Dăian a romániai államberendezkedést egy hipercentralizált rendszerként jellemezte, s kijelentette: szükség van Románia „erdélyesítésére”, valamint megjegyezte, hogy csak egy föderális berendezkedés és újraszerveződés után látja elképzelhetőnek az ország modernizálását.

Bakk Miklós felidézte az erdélyi érdekérvényesítés néhány múltbéli, emlékezetesebb, megnyilvánulását, s kitért Sabin Gherman 90-es évekbeli megnyilatkozásaira, vagy a Provincia csoport tevékenységére is. Bakk véleménye szerint a regionalizmus, mint téma, társadalmasítása végbement, s az utóbbi időben már számos fórumon beszélnek e kérdésről. A regionális pártok megjelenése kapcsán az egyetemi oktató elmondta: várható, hogy több politikai formáció is létrejöjjön a választásokig, ezek között akár versengés is kialakulhat, sőt, a nagyobb pártok is kialakíthatnak valamiféle viszonyt a regionális pártokkal.

Toró T. Tibor meglátása szerint a romániai párttörvényt nem azért módosították, hogy egyszerűbben bejegyezhetővé váljanak az erdélyi kis pártok, hanem a döntéshozók szándéka mindezzel a politikai tér fellazítása, ezáltal pedig saját hatalmuk még erőteljesebb bebetonozása volt. Toró a Néppártot egy „vegytiszta” regionális pártnak nevezte, mely Erdélyben keresi szövetségeseit, egy esetleg vegyes (román-magyar) pártot pedig nem tart alkalmasnak arra, hogy széles tömegeket szólítson meg Erdélyben.  

Adrian Szelmenczi szerint ezek a regionalista mozgalmak egyelőre csak azt érik el, amit a román titkosszolgálatok is célul tűztek ki, vagyis a románság és magyarság közti bizalmatlanság elmélyítését, ugyanakkor pedig a regionalizáció kérdésköre kapcsán Szelmenczi nem lát érdemi (szakmai- vagy politikai) vitát Bukarestben.

Föderalizációról romániai és európai kontextusban

Szilágyi Ferenc Románia föderalizálását az itt élő népek alapvető érdekének nevezte, s rámutatott arra, hogy a Romániával azonos méretű, vagy annál nagyobb országokban a föderalizmus jelen van. Szilágyi szerint a kivándorolt diaszpóra döntő többsége regionalizált vagy föderalizált államban él, a régiók itthoni létrejöttéhez pedig erős regionális identitás szükséges. Ehhez kapcsolódva az egyetemi tanár kijelentette: a régiókat nem létrehozni, hanem elismerni kell.

A témakör első felszólalóját kiegészítve Bakk Miklós beszélt arról a román közéletben jelen lévő dilemmáról, mely a modernizációs váltás kapcsán generál vitákat, s amely a francia modellt állítja szembe a globalizációs modellel. Bakk szerint az etnikai alapú régiók kapcsán egy terület etnikai jellegét nem lehet megváltoztatni, így ez a törekvés a románsággal szemben is vállalható és képviselhető.

Mircea Dăian egyetértett a felvázolt elvekkel, majd leszögezte, hogy a föderalizmussal kapcsolatos döntéshozatalból Bukarest – mint az ország fővárosa – kihagyhatatlan, ugyanakkor alulról jövő építkezésre van szükség, melyben új, fiatal politikusok közreműködésére is szükség van.

Toró T. Tibor a Néppártot nyíltan föderalista pártnak nevezte, s elmondta: várják azt a román pártot, melynek szintén hasonlóan fontosak lesznek ezen elvek. Arra az elméleti kérdésre válaszolva, hogy inkább föderális Romániáról, vagy autonóm Székelyföldről érdemes beszélni, a politikus kijelentette: a két jelenség egymással kompatibilis, sőt, egyértelműen közös ügyről van szó. 

A föderalizációban Románia szétdarabolódásának veszélyét látják azok a bukaresti döntéshozók, akik ellenzik e törekvéseket – mondta Hans Hedrich. A civil aktivista szorgalmazta a decentralizáció megkezdését, ugyanakkor kijelentette: kevés esélyt lát arra, hogy a mostani, bukaresti politikai garnitúra szemléletmódján változtassanak.

Erre reagálva Adiran Szelmeczi elmondta: elsősorban nem a politikusokkal kell megértetni a föderalizáció lényegét, hanem a választókat kell felvilágosítani annak előnyeiről. Az újságíró ugyanakkor eldöntetlennek látja a kérdés, hogy a föderalista törekvések kizárólag Erdélyre korlátozódnak, vagy egyéb régiókban is létjogosultságuk van?

Felerősödő magyarellenesség

Az ActiveWatch munkatársa felszólalásában ismertette az elmúlt időszak magyarellenes ügyeit, melyeket egyesületük révén rendszeresen monitorizálnak, s jelentéseikben rögzítenek. Rendszeresen és tervezetten zaklatják az erdélyi magyarságot – jelentette ki Szelmenczi, aki a székely zászló ügyére kitérve elmondta: a hatóságok nem csak reklámzászlónak minősítették a székely szimbólumot, de kijelentették, hogy az sérti a románság nemzeti büszkeségét. Szelmenczi felszólalása végén elítélte a román államvezetés és igazságszolgáltatás ilyen jellegű túlkapásait.

Hans Hedrich javasolta, hogy a „kisebbségi” kifejezés helyet a közélet és közvélemény alakítói használják az „őshonos nemzeti kisebbség” megnevezést, majd Sándor Krisztina felsorolta mindazokat a magyarellenes történéseket (november 24-től december 4-ig szám szerint tizenkettőt), melyek valamilyen módon megsértették közönségünk – vagy a közösség egy tagjának – jogait. Ezek kapcsán Izsák Balázs megjegyezte: várható volt, hogy a régi (posztkommunista) nomenklatúra megpróbálja – akár mesterségesen kreált magyarellenes megnyilatkozásokkal és akciókkal is – bebizonyítani a közvélemény számára, hogy kizárólag ők képesek rendet tartani az országban.

A szakmai kerekasztal-beszélgetésnek – a szervezők szándéka szerint – lesz folytatása, s az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a jövőben is nagy hangsúlyt kíván fektetni a hasonló rendezvények lebonyolítására.

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA