2017. június. 27. kedd
Főoldal » Hírek » Részvétnyilvánítás

Részvétnyilvánítás

2015. 09. 30.
Megosztás:

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége megrendülten értesült a 78. életévében elhunyt Fodor Imre haláláról.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2003-as létrehozását követően az első elnökség tagjaként tevékenykedett Fodor Imre, aki az erdélyi magyar közélet következetes autonómiaharcosa volt.

Életpályája során töretlen lendülettel, folyamatos bizakodással és derűvel volt köztünk. Az utóbbi években egyre romló egészségügyi állapota ellenére is részt vett minden fontos közéleti eseményen. Testületileg legutóbb június 3-án, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács együttes ülésén találkoztunk vele.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egyik első vezetőjeként, majd aktív tagjaként jelentősen hozzájárult szervezetünk életéhez. Fodor Imrét saját halottunknak tekintjük, gyászoló szeretteinek pedig vigasztalódást kívánunk!

Emléke legyen áldott!

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége

***

Az alábbiakban közöljük Fodor Imre 2013. február 2-án, Szatmárnémetiben, az EMNT megalakításának 10 éves évfordulóján elhangzott beszédét:

SZATMÁRI LÁNCOS TEMPLOM

2013. FEBRUÁR 2. – KONFERENCIA

A temesvári hősök, akik a forradalomban Tőkés László mögé sorakoztak fel nem csak utat nyitottak a rendszerváltásnak, de kristálytisztán megfogalmazták a további teendőket is. Ezt a helyzetet kihasználva azután egy olyan államcsíny következett, mely hatalomra segítette a második vonalbeli kommunistákat.    

Részvétnyilvánítás

A csoportképen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot életre hívó Kezdeményező Bizottság tagjai láthatóak. Izsák Balázs és Toró T. Tibor mellett Fodor Imre áll. (Készült: 2013. február 2-án, Szatmárnémetiben, a "Válaszd az életet" - Válaszd az autonómiát! elnevezésű konferencián.)

Sajnos az erdélyi magyarság sem a jó irányt választotta. Pedig a második világhaború történései rengeteg tanulsággal szolgáltak. A százak tanácsa 1945 novemberében Marosvásárhelyen kérte, hogy Észak-Erdélyt csatolják Romániához - ilyen naívan hittek Petru Groza igéreteiben. A Magyar Népi Szövetség a román törekvések eszközévé alacsonyodott le, és amikor vezetőit ennek ellenére  bebörtönözték, Kacsó Sándor kommunista harcostársuk vállalta az elnökséget. Tudatosan Csíksomlyó főterére is hívtak össze tömeggyűlést. Egy ilyen gyűlésen Kacsó Sándor ordítva vatikáni lakájnak nevezte Márton Áront. Sok velem egykoru kisgyermekkel álltunk a tribün előtt és meg voltunk rökönyödve. Jelenleg Mikházán emlékszobával tisztelgünk Kacsó Sándor emléke előtt.

Domokos Géza sem találta a helyes utat. Azzal érvelt, hogy a fővárosból kell irányítani az RMDSZ-t és ő jóban van Ion Iliescuval. Az RMDSZ vezetőségének nagyobbik része nem Szent István, hanem Balogh Edgár „intelmeit” követte, aki szerint folytathattuk a Magyar Népi Szövetség küzdelmét. Eltelt 23 év és az 1990-ben hibásan idított megalkuvó politika oda vezetett, hogy a megmaradásunkat szavatoló alapvető jogi keretek nem születtek meg, sőt, úgy néz ki, hogy létező jogainkból is le akarnak faragni. Mindezekért hálából Domokos Gézának szobrot állítottunk Zabolán.

Az RMDSz-ben ugyan voltak és vannak olyan irányzatok illetve platformok, amelyek igényesen lépnek fel, de ezeket igyekeztek egyfajta pártdiktatúrával mindig elnyomni. Tőkés László és a Kezdeményező Bizottság  2003-ban életre hívta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, hogy az erdélyi nemzeti erőket összefogja és eredményesebb érdekvédelmi politikát folytasson. Itt, Szatmáron, gyakorlatilag az utolsó pillanatig reméltük, hogy Tőkés Lászlót nem rekesztik ki az RMDSZ legfelső tisztségéből, hisz ekkora érvágást, ekkora veszteséget épeszű erdélyi magyar nem agyalhat ki.

Mint RMDSZ-kongresszusi küldött, felszólalásomban három dologról beszéltem: nem igaz, hogy Tőkés Lászlót nem lehet integrálni, az ő elmozdításával pótolhatatlan veszteség éri az erdélyi magyarságot, és bűn az, ha egy ilyen lépéssel megosztjuk közösségünket.                 

Ilyen előzmények után alakult meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács, mely utóbbi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak részét képezte, és melyek elég jól együttműködtek. A települési székely tanácsok megalakulása kapcsán zaklatott a rendőrség és az ügyészség is, ennek ellenére sok településen eredményesek voltunk. Körülbelül két év alatt a területi autonómia fogalma közismertté vált. Bíztunk tevékenységünk eredményességében, mivel:

- eddig az ilyen igények Európában mind eredményesek voltak, ha azokat a demokrácia eszközeivel kérték és ha nem sértették az illető ország területi épségét;

- az Európai Unió által szorgalmazott regionális fejlesztés kedvez a különböző autonómiaformák kialakításána;

- az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése az autonóm régiókat ajánlja a nemzeti közösségek megmaradásának eszközéül;

- az autonómia a demokrácia kiteljesedésének egyik formája.

Egy autonómia szakkonferencián Ignasi Guardans katalán képviselő úgy érvelt, hogy a terülti autonómiát minden régiónak meg kell adni, és most Spanyolországban még azok is hálásak érte, akik az autonómiát nem is kérték.

2005 végén népszavazást szerveztünk Székelyföld területi autonómiájáról. Bár a népszavazásra vonatkozó összes technikai előírást betartottuk, nem engedélyeztek hivatalos népszavazást. Végül belső népszavazást bonyolítottunk le, sorjában a nyolc székely széken, mégpedig igen jó eredménnyel.  Az utódállamok magyarsága Trianon után sehol sem szervezett ilyen népszavazást, és érveléseinkben ezekre az eredményekre hivatkozunk ma is. A népszavazás sok munkával és vesződéssel járt, néhány települési önkormányzatot be is pereltek a közigazgatási bíróságon, például Balavásárt, amely elsőnek írta ki a népszavazást. Ezekben a perekben az önkormányzatokat Dr. Kincses Előd védte, aki sok féle perünkben védte igazunkat és sohasem fogadott el tiszteletdíjat. A prefektúrák végül is megcsendesedtek, az RMDSZ egyes székeken minősíthetetlenül járt el. Marosszéken például azt igérték, hogy nyílvánosan ugyan nem, de amúgy támogatnak. Később a polgármesterek és RMDSZ-tisztségviselők elmondották: felszólították öket, hogy akadályozzanak mindenben. Ennek ellenére  220.000 székelyföldi lakost sikerült megszólítanunk, és a megkérdezettek több mint 98 %-a felelt igennel.         

Ezekből az eredményekből éltünk egy darabig és talán még ma is. 2007 júliusában Tőkés László elnök úr, meghívására Strasbourgban jártam, ahol sokat segített Gál Kinga és Szilágyi Zsolt. A küldöttséget fogadta Hans-Gert Pöttering az Európa Parlament elnöke, aki tájékoztatót hallgatott meg a székelyföldi autonómiatörekvésekről és a népszavazásról,. Ő jogosnak ismerte el olyan régiók területi autonómiáját, mint a Székelyföld és részben a Partium.  Úgy ítélte meg, hogy más kisebbségek is példát vehetnének rólunk, mivel mi a demokrácia eszközeivel küzdünk és nem sértjük országunk területi épségét. Felkértük Joseph Daul európai néppárti frakcióvezetőt és Brian Crowley EP-képviselőt, a Nemzetek Európájáért Unió képviselőcsoportjának elnökét, hogy támogassanak. Később ugyanezt tettük a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács brüsszeli ülésén, mely egy nyílt meghallgatáson azzal hívta fel a figyelmet, hogy mind ugyanazt akarjuk.

Azóta megtanultuk, hogy az Európai Parlament a kivívott, kész helyzeteket esetleg elfogadja, a törekvésekben azonban alig segít. Tőkés László az Európai Parlament alelnökeként is szorgalmazta az őshonos nemzeti kisebbségek alapvető jogainak kodifikálását, mely olyan nagy országok ellenállásába ütközött, mint Franciaország, de a németek is tartanak tőle. Ezért most egy másik, újkeletü  lehetőséget hírdettünk meg, melynek neve európai polgári kezdeményezés. Ezt bíztosan részletesen bemutatja Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Lényegében két kezdeményezésről van szó: kohéziós politika a régiók egyenlőségéért, valamint a regionális kutúrák fenntarthatóságáért, és a kisebbségvédelmi csomag kodifikálása. Körvonalazódik az együttműködés a különböző testületek között.

Állandóan azt hajtogatjuk, hogy mindenkinek joga van kitelepedni, bár jobb ha itthon marad. A szászok exodusát mind érintett is végigéltem. Nem kívánom senkinek. Arra kell vigyáznunk, hogy ne jussunk a szászok sorsára. De ez csak úgy lehetséges, ha hűek maradunk egymáshoz. Ki kell világosan mondani, hogy aki a közösségét  bajban elhagyja, az erkölcsi árulást követ el.

Nagyon sok mindent köszönhetünk a magyar kormánynak, illetve a FIDESZ-nek. Annak idején látva a rengeteg juttatást, mely Magyarországot is megterhelte, igyekeztem igényeinket rövidebbre fogni, kevés sikerrel. Ma már rengeteg olyan hasznos épület van Erdélyben, melyeket Magyarország pénzén építettek meg vagy javítottak fel. Különösen hálásak vagyunk a kettős állampolgárságért, mely megmozgatta egész közösségünket. Szinte mindenkinek az a véleménye, hogy Trianon óta ez a legtartalmasabb, legtöbb örömet okozó ajándék az Anyaország részéről.

Végezetül idézem Christoph Pan dél-tiroli egyetemi tanár és európai szintű szakember szavait: eredményesek leszünk, ha összefogunk, ha a magyarokra jellemző következetesség és nem az ugyancsak magyarokra jellemző individualizmus kerekedik felül.

Köszönöm, hogy meghallgattak! 

Fodor Imre

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA