2017. május. 28. vasárnap
Főoldal » Hírek » Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke kapta az EMNT Kós Károly Díját

Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke kapta az EMNT Kós Károly Díját

2017. 01. 15.
Megosztás:

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Tőkés László püspöksége idején meghonosított, több mint két évtizedre visszatekintő hagyomány jegyében 2017 elején is megrendezték Nagyváradon az újévköszöntő ünnepélyt, mégpedig január 14-én. Eredeti célkitűzésének megfelelően a rendezvény a váradi és bihari egyházi és polgári közélet nemzeti elkötelezettségű képviselőit és szolgálattévőit hivatott közösségbe vonni, illetve hitünk és nemzeti öntudatunk szellemében útjára bocsátani az új esztendőt.

Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke kapta az EMNT Kós Károly Díját

Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke meghívására idén is sokan jelentek meg a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) otthont adó egyházkerületi székház dísztermében, ahol a Szózat eléneklése után Török Sándor egyházkerületi főjegyző, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a vendégeket, majd felkérte Nemes Csaba református lelkipásztort, főtanácsost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselőjét az újévköszöntő igei beszédre.

Az est házigazdája, Tőkés László újévnyitó beszédében előbb a közjó és a közszolgálat fogalmait és azok mibenlétét, jelentőségét, horderejét járta körül, majd visszatekintve a mögöttünk hagyott 2016-os évre, kegyelettel adózott azok emlékének – szűkebb és tágabb pátriánkra való kitekintéssel, a teljesség igénye nélkül –, „akik a közjó szolgálatában égették el életüket, és akik a minden élők útján távoztak el közülünk”. Felidézte egy-egy tavalyi kerek évforduló kapcsán Márton Áron, Jakó Zsigmond és Jakobovits Miklós alakját, akiknek emlékévet, emlékkonferenciát és életmű-kiállítást szentelt nemzeti közösségünk. Szót ejtett a magyar forradalom és szabadságharc hőseiről is a lezárult 1956-os emlékév kapcsán. A jól elvégzett munka, az esetleges sikertelenségek és a ránk váró feladatok hármas összefüggésében végzett számbavétel során felhívta a figyelmet: a közjó szolgálata nem tehető múlt időbe. Méltatta azon jeleseinket, akik sokrétű közszolgálatot végeznek a polgári, politikai, egyházi életben, az oktatás és művelődés területén, a közélet bármely pászmáján. Külön is említette a valóban „civil” szervezeteket, az öntevékeny közösségeket, továbbá a demokráciaközpontokat és honosítási irodákat, valamint azon szervezeteket, amelyeket az évek során A Közjó Szolgálatában Díjjal tüntettek ki az újévi fogadásokon.

Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke kapta az EMNT Kós Károly Díját

A püspök sorra köszöntötte a meghívottakat, köztük az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőit, a PKE és az egyházak képviselőit, a polgári élet jeleseit, valamint munkatársait, segítőit. A köszönet és hála hangján szólt mindenkihez, külön kiemelve „főtámogatóinkat”, a magyar kormányt, az Országgyűlést és a Nemzetpolitikai Államtitkárságot.

A 2017-es évre nézve Isten áldását és erejét kérte ahhoz, hogy „erősítsük meg azt a nemes és szent elhatározásunkat, hogy »jó és balszerencse közt«, »alkalmas és alkalmatlan időben«, kedvező és kedvezőtlen körülmények között, hitünk és nemzetünk, nagyváradi és erdélyi-partiumi népünk iránti odaadással és hűséggel töretlenül folytatjuk a köz javára vállalt szolgálatunkat”.

Három latin szállóige vezéreljen bennünket ebben a szolgálatban – mondotta Tőkés László. A „De profundis clamavi ad te Domine” zsoltárvers mint adventi ige a nyomorúság, a bűn, az elnyomás mélységéből szabadulást kereső, lehúzó sorsa fölé emelkedni vágyó ember fohásza Istenéhez. S míg 1956-ben „egy nép kiáltott” a mélységből, fél évezreddel ezelőtt „az egyház babiloni fogságából” egész Európa kiáltott így. Kisebbségi létünkben ezt tettük számtalanszor – emlékeztetett a püspök. A reformáció idei jubileumi emlékévében is csak az Istenbe vetett állhatatos hit és remény jegyében mondjuk: „Dum spiro, spero” (amíg lélegzem, remélek) – látván azt a sokrétű globális válságot, ami az emberiséget sújtja, beleértve Európát és Romániát. Kontinensünk az özönvízszerű migrációval, eme újkori népvándorlással küszködik, országunk a megbicsaklott rendszerváltással és posztkommunista visszarendeződéssel. Általános politikai és erkölcsi válságnak vagyunk szenvedő alanyai, mivel a hatalom és az anyagi javak bálványozásában megvakult vezetőink és hamis prófétáink vesztükbe kormányozzák népeinket – élt egy újabb bibliai párhuzammal Tőkés László. Aki végül minden nyomorúságunk dacára – kisebbségi jogfosztottság, nagyméretű elvándorlás, demográfiai válság, falvaink elnéptelenedése, társadalmi megrekedtség stb. – az örök megújulás jegyében idézte harmadikként a „Vivat, crescat, floreat!” (éljen, nőjön, virágozzon) latin jókívánságot, nemzetünkre, családjainkra, ifjúságunkra vonatkoztatva. Hitünk győzelmét hirdetve, kincseinket óvva, jövőnket építve kell megoldást és kiutat találni helyzetünkből – zárta újévi köszöntőjét Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke.

Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke kapta az EMNT Kós Károly Díját

Az est díszvendégeként Szászfalvi László csurgói református lelkipásztor, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának kereszténydemokrata alelnöke a magyar kormány és törvényhozás üdvözletét tolmácsolva mondott igei alapú, de számos politikai összefüggésre rámutató köszöntőbeszédet. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – idézte Pál apostolt annak kapcsán, hogy minő kihívások előtt áll a nemzet, Magyarország, Európa, miközben számos pozitívumot mutathatunk föl. Többek között a magyar nemzetpolitikában végbement paradigmaváltást, a határok fölött nemzetegyesítés folyamatát, az ország megvédésére tett erőfeszítéseket említette. 2017 kiemelkedő jubileumait sorolva – az új esztendő a reformáció, Szent László király, Arany János emlékéve, közvetlen partiumi kötődésekkel – az előtte szólóval egybehangzóan biztatott: nagyon gazdagok vagyunk, csodálatos örökségünk pedig kellő alap a megújuláshoz is.

Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke kapta az EMNT Kós Károly Díját

A továbbiakban sor került A Közjó Szolgálatában Díj ünnepélyes átadására, idén a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete érdemelte ki, laudációt Tolnay István egyetemi tanár, az Alapítók Tanácsának alelnöke mondott. Ezen ünnepi alkalommal adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly Díját is Lászlófy Pál tanárnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége korábbi, jelenleg tiszteletbeli elnökének, akinek pályáját és munkáját utóda, Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök vázolta és méltatta. Lászlófy Pál a díjat az autonómia ügyének következetes képviseletéért, valamint az e téren kifejtett példás tevékenységéért kapta. A díj köszönet és elismerés azért a munkáért, mely a jövőnk zálogát jelentő nemzeti önrendelkezéshez vitte közelebb erdélyi magyar közösségünket. 

A program zenei intermezzóit Imre Kamilla másodikos elemista, az Il Pastor Fido együttes és váradi zenetanárok-kántorok egy csoportja szolgáltatta. A kislány rábaközi dalcsokorral, a felnőttek barokk muzsikával, illetve szatmári újévi kántáló énekekkel örvendeztették meg hallgatóságukat.

Az új esztendei pohárköszöntőt Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke mondta el. A fogadásra érkezettek a PKE Diákszervezete részére ajánlhatták fel adományaikat.

* * *

Lászlófy Pál István méltatása

az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly díjának átadásán

 

Ilyen kívántam lenni éni is, ott

a homokba szúrt nyárfa: – a tanító

ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja,

irány azoknak, jel és bíztató,

kik jönnek barázdákban botladozva.

(Váci Mihály: Jegenye – fényben)

Lászlófy Pál István középiskolai tanár, osztályfőnök, szakfelügyelő, főtanfelügyelő, gimnáziumi igazgató, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alapító és örökös tiszteletbeli elnöke.

A Brassó megyei Alsórákoson született, Baróton nevelkedett. 1960-ban szerzett egyetemi oklevelet a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, ezt követően Szentegyházán tanított, iskolát épített. 1975-től a csíkszeredai Márton Áron gimnázium címzetes tanára, ugyanakkor 1979-ig szakfelügyelő, majd 1984-ig Hargita megye főtanfelügyelője. 1984-től a Márton Áron Gimnáziumban oktat, majd 1994 szeptemberétől nyugdíjba vonulásáig, 2000 szeptemberéig a Márton Áron Gimnázium főigazgatója.

Az 1991-ben megalakult Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alapító elnöke, majd 2011 márciusától örökös tiszteletbeli elnöke.

Ezek a száraz tények. Amelyek még így, önmagukban is, felsorolásszerűen elhangozva is sokatmondók. Pedig nem mondanak semmit az emberről. Nem mondják el azt, hogy az éppen betöltött tisztségtől, pozíciótól függetlenül Lászlófy Pál István elsősorban, mindig és mindenkor, tanár volt, jó tanár, gondos osztályfőnök, tisztességes ember, aki személyes példaadással nevelt nemzedékeket a különféle tudományok, művészetek és a kultúra szeretetére, akire diákjai meleg szívvel emlékeznek. Aki példát mutatott erkölcsből, tartásból, magyarságtudatból abban az időben is, amikor nem volt szabad, amikor tiltották és büntették.

A felsorolt tények nem mondják el, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökeként éveken át megértő, jó vezetőként munkatársait bizalommal kezelte, biztosította kibontakozásuk, munkavégzésük feltételeit, türelemmel javította ki esetleges hibáikat, mutatta, de nem jelölte ki az utat. Hogy toleranciája, határtalan jósága, emberszeretete példaértékű, akárcsak optimizmusa, szorgalma, bátorsága, kezdeményezőkészsége, nyitottsága, humorérzéke. Igazi, egyenes karakterű, közvélemény-formáló egyéniség.

A Szövetség elnökeként végzett szolgálatának eredményei önmagukért beszélnek. Vezetésével, a körülötte csapattá szerveződött közvetlen munkatársai közreműködésével 4 területi módszertani-oktatási központ jött létre, útjára indult a Bolyai Nyári Akadémia, amely az eltelt évek során a Kárpát-medence legrangosabb pedagógus-továbbképző rendezvényévé nőtte ki magát. Megalakultak a megyei és területi szövetségi szervezeteke létrejött az Országos Információs Iroda, megszerveződött az országos információs hálózat. De ezek az eredmények önmagukba nem mutatják meg azt az elkötelezettséget, amellyel kiállt a magyar oktatás megtartása, fejlesztése mellett, amellyel segítette például a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program elindulását, szívén viselte a csángó magyar oktatás fennmaradását, amellyel a program működésén, a nemzeti identitás elmélyítésén munkálkodott, munkálkodik a mai napig.

Elsősorban azok tudják, akik ismerik, hogy a Szövetségünk működését meghatározó jelszavak tükrében – tisztességgel, hitelességgel és minőséggel – valósította meg a rábízott és felelősséggel vállalt feladatokat. Hogy emberi kvalitásainak, kifinomult diplomáciai érzékének köszönhetően számos, olykor egymásnak ellentmondó elképzelésekkel szemben is megtalálta az egyensúlyt, amely képes volt összehozni és megtartani a követendő célt, a programot. Ennek köszönhetően a nehéz pillanatokban is, a Szövetség képes volt meghozni a szakmaiságon, emberi tisztességen alapuló döntéseket.

Nekünk szerepünk van ebben a világban. Nem is szerepünk, hanem hivatásunk. Viharnak kitett aprócska lángok vagyunk, hitünkkel mégis a szeretet melegét őrizzük.” – példaképe, Márton Áron püspök gondolatát tartotta tartalmasan gazdag életútja vezérfonalának, az iránynak, jelnek és biztatásnak.

Életem nagy ajándéka, és ezért hálás vagyok a sorsnak, hogy immár több mint negyed évszázada a közvetlen közelében élek, fejthettem/fejthetem ki tevékenységemet, élvezem a korlátok nélküli bizalmát, barátságát. Ez pedig sokat, a legtöbbet jelenti számomra.

Falak omolhatnak,
kövek is váshatnak,
magaslik, nem porlad
a megtartó példa
.”

(Kányádi Sándor: Kós Károly arcképe alá)

Ugyanis Pali bácsi életműve példaértékű, a minőséget teremtő anyanyelvű oktatás érdekében hosszú évtizedeken keresztül elkötelezettséggel és önfeláldozással, szakmai alázattal végzett munkája méltán vívta ki nemcsak a közvetlen környezete, hanem a szakma elismerését is nemcsak hazai tájainkon, hanem az egész Kárpát-medencében.

Méltán érdemli meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kitüntetését, a Kós Károly díjat, hiszen munkásságával a magyar nyelvű oktatás megmaradását, fejlesztését, nemzeti identitásunk megerősödését szolgálta és szolgálja a mai nap is.

Csíkszereda, 2017. január 14.

 

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége

Országos Elnöksége nevében 

Burus Siklódi Botond,

elnök 

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA