2019. szeptember. 21. szombat
Főoldal » Hírek » Nemzeti egység, korrupció, elszámoltatás – rendszerváltozás és igazságtétel

Nemzeti egység, korrupció, elszámoltatás – rendszerváltozás és igazságtétel

2015. 03. 23.
Megosztás:

Nemzeti egység, korrupció, elszámoltatás – rendszerváltozás és igazságtétel mottóval tartott március 23-án délelőtt magyar és román nyelvű sajtótájékoztatót Nagyváradon Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos elnöke és Nagy József Barna partiumi régióelnök. A tájékoztató apropójául több kerek évforduló szolgált szögezte le elöljáróban erdélyi képviselőnk –, így a romániai rendszerváltozás, az RMDSZ megalakulása, a Temesvári Kiáltvány megszületése és a „marosvásárhelyi fekete március” negyedszázados évfordulója, illetve az 184849-es magyar polgári forradalom és szabadságharc kitörésének 167. jubileuma.

Nemzeti egység, korrupció, elszámoltatás – rendszerváltozás és igazságtétel

Ezek kapcsán Tőkés László így összegzett: a Ceauşescu-rezsim megdöntése közös román-magyar vívmány és öröm volt, de nem úgy sikerült, ahogy azt temesvár hősei annak idején elképzelték, s ennek már 1990 tavaszán hangott adtak a Temesvári Kiáltványban, amely elsőként mondta ki, hogy az antikommunista forradalmat épp a kommunisták térítették el. Ugyanazok, akik megrendezték a marosvásárhelyi magyarellenes pogromot, egymásra uszítva az együttélő etnikumokat. Szintén posztkommunista mesterkedés folyományaként lett pár éven belül egy minden elvet feladó romániai versenypárttá az erdélyi magyarság nemzeti szövetsége, az RMDSZ. Amely aztán az egységdemagógia és hatalmi propaganda örve alatt a kettős beszéd bajnokává vált: miközben közös ünneplést követel március idusán, aközben csak a szavazatszerzés érdekében cselekszik. Az igazi nemzeti egység azt kell jelentse az erdélyi magyarság számára, hogy értékelvű politizálással folytatunk megalkuvás- és árulásmentes küzdelmet az autonómiáért és egyéb közösségi jogainkért, elbitorolt javaink restitúciójáért, a múlt bűneinek feltárásáért, az elszámoltatásért és felelőségrevonásért, a társadalmi igazságosságért, valamint az egész Romániát sújtó korrupció ellen – sorolta Tőkés László.

A kívánatos egység – amire az RMDSZ egyes korifeusai nyílt vagy burkolt üzenetekben mostanság ösztönzik a polgári oldalt és a civil szférát – azért késik, mert az erdélyi magyar társadalmat épp maga az RMDSZ osztotta meg végletesen azzal, ahogyan az utóbbi években politizált és működött, és még most sem hajlik az önrevízióra, sőt inkább csak a közösségeink fölötti uralgás átmentésén és prolongálásán munkálkodik.

Bírálva az egyik legkétesebb hírű megyei RMDSZ-szervezet, a bihari vezetőit, az EMNT elnöke leszögezte: eddigi mesterkedéseiket csak tetézi az a hintapolitika, amivel Nagyvárad elrománosításának folyamatához asszisztálnak, újabb példaként Szent László szobrának esetét hozva fel: Tőkés László szerint alapvető követelmény, hogy a városalapító nagy és szent magyar királynak Várad főterén szobra álljon, ahogyan sokáig állt is, s e tekintetben minden politikai megfontolású alkudozás és engedmény káros.

Nagy József Barna a maga során nyugtázta: annak mindenki örül, hogy Nagyváradnak ismét van magyar alpolgármestere, de ennek majd a hozadékát kell nézni, nem csupán a látszatát. Egyelőre azt lehet látni, hogy az RMDSZ ifjúsági szervezete, a Miért a „hagyományokhoz híven” egy Várad mellett fürdőben tartott kongresszust, amelyre a Bukarestben kormányzó „testvérszervezet”, a Szociáldemokrata Párt ifjúsági vezéreit hívták meg. Előző években egyenesen a magyarországi balliberálisok képviselői látták vendégül, amúgy a bihari RMDSZ szoros párt- és üzleti kapcsolatokat ápolt éveken át, mindmáig, a magyar kommunistákkal és szocialistákkal. A szervezet vezetőinek tetemes és látványos vagyongyarapodása mögött felsejlik a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai vonallal folytatott határokon átnyúló „együttműködés” is, de Szabó Ödön parlamenti képviselő még a római katolikus egyházból is hasznot húzott magának és kiterjedt rokonságának ­emlékeztetett az EMNT régióelnöke.

Újságírói kérdésre válaszolva Tőkés László végül óvatos reményének adott hangot, hogy a Klaus Johannis elnökké választásával és a korrupcióellenes harc kiterjesztésével fújdogálni kezdett frissítő politikai szél tisztább közéletet teremt Romániában is, s ebből az itt élő magyarságnak is haszna származik. 


N Y I L A T K O Z A T

 

Március 15-én a nagyváradi magyarok külön ünnepeltek. A Bihar megyei RMDSZ nyilatkozatban rohant ki a „Tőkés-pártiak”, a „néppártoskodók” ellen, az egységes ünneplés elmaradását kérve rajtuk számon.

Ugyanakkor viszont Sepsiszentgyörgyön a magyarság együtt ünnepelt. Ennek azonban az volt a szépséghibája, hogy az RMDSZ elnökének beszédét sokan füttyel, pfújjolással és bekiabálásokkal zavarták meg. Az RMDSZ parlamenti csoportja erre fel nyilatkozatban ítélte el „a nemzeti ünnep üzenetének eltorzítását”, „az azt övező egység” megbontását.

Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a magyar egység nem pártegység. Márpedig Huszár István nagyváradi alpolgármester ünnepi beszédében nem egyébről, mint „a szövetségünkön belüli egységről” szólt, és elmulasztotta, hogy az ünnepség ügyében előzetesen egyeztessen a polgári oldallal. Az RMDSZ-nek végre már fel kellene hagynia a kommunista egypártrendszer idejéből örökölt, „pártunk és kormányunk” rossz emlékét idéző egységdemagógiájával.

Kelemen Hunor pártelnök kifütyölését szintén nem kellene a nemzeti ünnepünket övező egység címén letorkollni. Amúgy is számos világhírű politikus esetében fordult már elő nem egy hasonló eset.

Világosan kell látni, hogy a fütty és a pfújolás nem az ünnepnek, hanem magának a politikusnak szólt, mint ahogyan nem annyira a bekiabálások, hanem sokkal inkább a hitelét vesztett pártelnök és az RMDSZ szavahihetetlen politikája ártanak „a nemzeti ünnep ideáljainak”.

Az utóbbi fél évben egymást követik a negyedszázados évfordulók – ezek között is a kommunista diktatúra bukásának, a Temesvári Kiáltványnak és Marosvásárhely „fekete márciusának” 25. évfordulója. Az RMDSZ azonban jobbára csak a saját jubileumának ünneplésére szorítkozik, miközben szinte teljesen megfeledkezik a demokratikus rendszerváltozás értékeiről, a kommunizmus elleni harc folytatásáról, a történelmi és társadalmi igazság- és jóvátétel fontosságáról.

A kommunizmus bűneinek elszámoltatása és az igazságtétel demokratikus korparancs. A bukaresti bányászjárás újrainduló peréhez hasonlóan a marosvásárhelyi véres pogromkísérlet ügyében is le kell folytatni a vizsgálatot és az eljárást.

Markó Béla exelnök szerint „1989 decemberében nem volt veszítenivalónk… most viszont van mit veszítenünk”. Való igaz: az RMDSZ vezérkarának és nómenklatúrájának bőségesen van veszítenivalója, hiszen hogyha a magyar Párt egyeduralma megszűnik – ezzel együtt oda a pénz és a hatalom, oda a bukaresti bársonyszékek, a zsíros állások, de még a pártklientúra anyagi egzisztenciája is veszélybe kerül. Így viszont maga a nemzet válik a legfőbb vesztessé – azok, akik a jobb jövő reményében Victor Pontát, a volt kommunistákat leszavazták, és „megbízható szövetségesüket”, Kelemen Hunort kifütyülték.

A nemzeti egységnek közös értékeinken kell alapulnia. A neptuni paktumpolitika alapján azonban hogyan is léphetnénk egységre egymással? A „hálapénzért” egyezkedő Frunda Györggyel és Borbély Lászlóval, valamint elvtársaikkal hogyan is juthatnánk egyezségre?

Ugyanígy tevődik fel a kérdés Nagyváradon. A Bihari RMDSZ korrupt vezetőivel nincs helye megegyezésnek. Az elhíresült Ady-központ közel egymillió euró értékű korrupciós ügye miatt ma már legfeljebb csak a cserébe kapott Léda-házban tarthatná meg SZKT-ülését az RMDSZ…

Az egész ország az időzített bombákként felrobbanó korrupciós esetek zajától hangos. Az RMDSZ-nek élen kellene járnia a korrupcióellenes küzdelemben. Ehelyett azonban saját korruptjainak nyújt menedéket, akik összekeverednek az igaztalanul megvádolt gyanúsítottakkal (pl. Markó Attila) – hogy a helyzet még zavarosabb legyen.

A váltig erőltetett, de szétesőben lévő pártegység helyett új nemzeti egységre van szükség – ehhez viszont az RMDSZ-nek rendet kell teremtenie a saját háza táján. Küszöbön álló kongresszusa jó alkalmat kínál arra, hogy elvégezze a maga revízióját, változtasson eddigi kudarcos politikai irányvonalán, megszabaduljon alkalmatlan vezetőitől, és új nemzeti egységpolitikába fogjon. Ehhez viszont az szükséges, hogy a szervezet visszatérjen eredeti programjához, és a demokratikus rendszerváltoztatás részeként – a Kolozsvári Nyilatkozatból kiindulva – saját rendszerét is gyökeresen megváltoztassa. Csak az ilyenképpen átalakuló és megújuló RMDSZ számíthat az erdélyi magyarság, valamint a többi magyar politikai és polgári erők szövetségére és támogatására. Az igazi egység kialakulásának szigorú követelményei és feltételei vannak.

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA