2019. szeptember. 21. szombat
Főoldal » Hírek » Közlemény a Nagybánya Tájképfestő Telep 20. alkotótáboráról

Közlemény a Nagybánya Tájképfestő Telep 20. alkotótáboráról

2015. 09. 14.
Megosztás:

Augusztus 31-én 19 képzőművész részvételével – akik Erdélyből, Magyarországról Németországból és Angliából érkeztek – nyílt meg Felsőbányán, Daniel Leș keramikus Casa Olarului (A Fazekas Háza) nevű panziójában a huszadik, jubileumi tájképfestő tábor. A táborzáró ünnepséget tegnap tartották a Nagybánya melletti kisvárosban.

Közlemény a Nagybánya Tájképfestő Telep 20. alkotótáboráról

A Nagybányai Művésztelep 100. és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) megalakításának 75. évfordulóján, 1996 júliusában Tőkés László püspök kezdeményezésére Magyarláposon nyári alkotótelepet szervezett Véső Ágoston festőművész és néhai Lugosi Mihály helybéli lelkipásztor. Olyan kulturális missziót vállaltak ezzel, amely biztosította a magyar képzőművészet egyik legnagyobb teljesítményének, a világhírű nagybányai festészet hagyományainak ápolását és továbbéltetését, valamint a Kárpát-medence magyar és más nemzetiségű művészeivel való kapcsolattartást. A Nagybánya Képzőművészeti és Kulturális Egyesület 2000-től a felsőbányai Bódi-tónál és környékén szervezte meg a Nagybánya Tájképfestő Telep alkotótáborát, mindvégig Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész szakmai irányításával.

2015. szeptember 12-én délután, a táborzárást megelőző napon az impozáns felsőbányai római katolikus templomban ökumenikus hálaadó istentiszteletre került sor. Veres Attila plébános magyarul és románul köszöntötte a művésztelep részvevőit, a meghívottakat és a híveket, a hely szelleméhez illő rövid elmélkedés után átadva a szót Tőkés Lászlónak. A KREK előző püspöke az Ótestamentumnak a Királyokról írott I. könyve 19. részét idézve hirdetett igét, kidomborítva többek között az egyház és a művészet szoros kapcsolatát. Egyfelől az alkotóművészetet mint szakrális szolgálatot hozta előtérbe, másfelől az egyház és a hitélet művészeteket megtermékenyítő, jótékony hatását húzta alá. Méltatta az elhivatott alkotóművészek munkáját, kitartását, és emlékeztetett: Nagybánya és környéke a magyar kultúra szentföldje, ahová minden nemzettársunknak el kell zarándokolnia életében legalább egyszer.

Román János, a nagybányai r. kat. kerület esperese az aktív és passzív életszemlélet és emberi magatartás viszonyát és különbözőségét taglalta beszédében, kiemelve: lehet alkotni a Hollóssy-féle nagybányai festőtelep árnyékában, de lehet annak fényében is. Istennek tetsző cselekedetként ábrázolta az ihletett, művészi alázattal végzett alkotómunkát.

Varga Károly ny. koltó-katalini református lelkipásztor, esperes a maga során szintén igei alapú köszöntéssel szolgált, méltatva a művészek és támogatóik egymásra találást. Szolgatársaival együtt végül hálát adtak a Gondviselőnek, illetve azoknak, akik az évek során Isten munkáját végezték és végzik mindmáig.

Véső Ágoston templombeli felszólalásában köszönetet mondott mindazoknak, aki a festőtábor létrejötténél bábáskodtak, illetve húszéves fennállásához különböző módon hozzájárultak, és egyenként bemutatta a jubileumi tábor részvevőit. Hupka Józsefné Diószegi Katalin verset mondott, Krucz János a színvonalas ének- és orgonaszolgálatot végezte.

Az ökumenikus istentisztelet után a felsőbányai RMDSZ székházában nyitották meg az alkotótáborban készült munkákból rendezett tárlatot. Az anyagot válogató és méltatót művészettörténész, Vécsi Nagy Zoltán el is mondta: e szerény hajléknál méltóbb környezetet érdemelnének a színvonalas alkotások. Ennek mentén Véső Ágoston – miközben röviden visszatekintett az alkotótábor két évtizedére – a szervezési nehézségekről is szólt, valamint azokról a körülményekről és viszonyulásokról, amelyek miatt ez a rangos partiumi művészeti intézmény, a Nagybánya Festőtelep még mindig nem nyerte el az őt megillető figyelmet.

Tőkés László európai parlamenti képviselő a méltatás hangján szólt a művésztelepről és a mindenkori részvevőkről, a hagyományőrzésben, értékteremtésben és nemzetszolgálatban elért eredményekről. Ugyanakkor a kortárs művészet kellő értékelése és a fiatal alkotók megfelelő támogatása mellett tett hitet, emlékeztetve: a tradíciókra fordított figyelem fontos, de nagy szükség van az innovációra is, az állandó megújulásra és fejlesztésre. „Az élő művészet szól a jelenről és a jövőről” – mondotta, kiemelve a gondos építkezés és a további intézményesítés szükségességét.

Takács Péter kolozsvári konzul a magyar kultúra fontos helyszíneként szólt Felsőbányáról, egyetértve ugyanakkor Vécsi Nagy Zoltánnal, aki a Nagybánya-jelenséget az erdélyi művészet alfájának nevezte, amely mindmáig nem nyerte el méltó helyét az egyetemes és a magyar művészettörténetben.

Véső Ágoston végül megköszönte minden eddigi és mai munka- és alkotótársának – külön is a román partnereknek – az elmúlt húsz esztendőt, elmondva: 13 országból 140 művész vett részt az általa vezetett táborokban az évek során, legtöbbjük vissza-visszatérő, néhányan sajnos már csak alkotásaik révén lehetnek velünk, dicsérte a kitartókat és üdvözölte a fiatalabbakat. Őt magát viszont Szakács Imre festőművész, a Szentendrei Régi Művésztelep vezetője, az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke köszöntötte és méltatta baráti meghatódással, szavait a tárlatnyitó részvevőinek tiszteletteljes vastapsa egyetértőleg húzta alá. 

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA