2019. augusztus. 24. szombat
Főoldal » Hírek » Kálvin-emlékjelet avattak Nagyváradon

Kálvin-emlékjelet avattak Nagyváradon

2014. 11. 24.
Megosztás:

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Partiumi Keresztény Egyetem és a hollandiai Juhász István Alapítvány rendezte meg november 20-22. között a Kálvini vonások a magyarok lelki arcán című tudományos konferenciát a nagyváradi egyházkerületi székházban, amely jelenleg a PKE főépületeként is szolgál.

Kálvin-emlékjelet avattak Nagyváradon

A Kálvin-emlékévek bezárásaként tartották meg a többnyelvű nemzetközi szimpóziumot, hiszen Kálvin János születésének 500-ik és halálának 450-ik évfordulója alkalmával két konferenciát és több kiállítást szerveztek egyházi és civil szervezetek bevonásával, támogatásával Nagyváradon. A konferenciát egy megemlékezés-sorozatba ágyazták bele, amely magába foglalt emléktábla-avatást, könyvkiadást, könyvbemutatót, kiállítást és kulturális programokat is. A vándorkiállítást szervező és bemutató Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora sajátos Kálvin-gyűjteményével azt is illusztrálta, hogy a nagy genfi reformátor tanítása milyen hatással volt a környező országokra. A három nap alatt kéttucat előadás hangzott el neves teológusok, egyháztörténészek részéről. Egyikük szerint a 20. század kezdetén az akkori Kálvin-fordítók célja nem kizárólag az volt, hogy „Kálvinhoz vissza!”, hanem éppen ellenkezőleg: „Kálvinnal előre!”

A konferencia idején a budapesti Kálvin Kiadó tartott könyvvásárt. A napi áhítatok mellett előadások és megbeszélések zajlottak, zenei momentumokkal lelkes előadók szolgáltak az egyházi zeneirodalomtól a népies katonadalokig terjedő skálát bejárva, úgymint Andrejszki Judit és a Corvina Consort régizene együttes (Budapest), a Protestáns Teológiai Intézet Vegyeskara (Kolozsvár), a Halom Dalkör (Bodroghalom), Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskara, a Csillagocska Néptáncegyüttes és Zenekara (Nagyvárad). Az alkalmi szavalatok és felolvasások sem maradtak el.

Kálvin-emlékjelet avattak Nagyváradon

A konferencia zárónapján, szombaton délelőtt Tőkés László erdélyi európai parlamenti képviselő, előző királyhágómelléki református püspök Kálvin és a kálvinizmus Romániában, illetve Erdélyben címmel tartotta meg előadását, amelynek két része volt: előbb egy vallomásos visszaemlékezésben idézte fel életének három fontos „találkozását” Kálvinnal, majd egy máig meg nem jelent dolgozatát olvasta fel. Először 1985-86 táján dobott neki jelképes mentőövet a nagy svájci reformátor, amikor is a kommunisták által megbélyegezve és üldöztetve egzisztenciális és szakmai biztatást kapott azáltal, hogy Németországban és Magyarországon megjelentették az erdélyi kálvinizmusról írott tanulmányát. Másodjára akkor kapott „feladatot” Kálvintól, amikor 1986-ban a bukaresti ortodox patriarchátus kiadta Nicolae Corneanu bánsági görögkeleti érsek neve alatt az észak-erdélyi román egyházak „horthysták” általi üldözésének krónikáját („Biserica românească din nord-vestul țării în timpul prigoanei horthyste”), amiben számtalan hazugság és csúsztatást szerepelt az erdélyi magyar református egyházról is. Tőkés László kötelességének érezte egy tanulmányban visszaverni az alaptalan vádakat, s eme vállalás erőt adott neki még akkor is, ha a dolgozat a diktatúrában nem jelenhetett meg. Harmadik fontos találkozása akkor történt az élő Kálvin Jánossal, amikor az ő évszázadokon átívelő tanítása mentén kellett istenes ellenállást mutatni az istentelen hatalommal szemben 1989-ben, Temesváron. Ahogy a reformátor elődök nem féltek az test- és léleknyomorító cézáro-pápista felsőbb hatalom ellen lázadni, úgy Temesvár népe sem rettent vissza az elnyomó diktatúra ellen való lázadástól, a Kálvin által hirdetett apostoli intelem mentén: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.” Tőkés László végül felolvasta az említett krónikára reflektáló vitairatot, amelyben szakszövegekből vett idézetekkel és adatokkal támasztotta alá: az erdélyi protestáns fejedelmek és püspökök nemhogy elnyomták és üldözték volna az ortodox hitű románokat a 16-17. században, nemhogy nem próbálták őket hitükből kitéríteni, hanem épp ellenkezőleg: vallásgyakorlásukat, anyanyelvi és kulturális fejlődésüket, nemzeti ébredésüket többnyire elősegítették.

A konferencia egyik fő konklúziójaként fogalmazták meg a részvevők, hogy a svájci francia Jean Calvin hitvalló erudícióját és tudományos munkásságát követő magyar reformátorok egyenesen a magyar nemzeti reformáció elindítóivá váltak. Bronz dombormű emlékeztet a példaképre tegnap óta a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán, ahol Deák Árpád képzőművész alkotását Gaál Botond debreceni és Eberhard Busch göttingeni teológiai professzorok leplezték le. Avatóbeszédet Tőkés László mondott, aki nemcsak Kálvin János reformátori munkásságát és szellemtörténeti jelentőségét domborította ki, hanem „magyarrá honosításának” folyamatát és jelentőségét is, kiemelve: igaz ugyan, hogy nyelvében él a nemzet, de hitében is ugyanennyire.

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA