2019. november. 17. vasárnap
Főoldal » Hírek » ’56 – a személyes történetek éltetik a közösséget

’56 – a személyes történetek éltetik a közösséget

2013. 10. 24.
Megosztás:

Interaktív rendezvényt szerveztek Az 1956-os magyar forradalom és hazai visszhangja, személyes történetek címmel október 23-án a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templomban.

„Az embereket most is meg kell hallgatni, mint azt elvárták 1956-ban is. Teret kell engedni a lakosságnak, a közösségnek, hogy elmondja, mit hogyan lát, miről miként vélekedik, s ez egy ilyen alkalom. Október 23-án nem hangzatos politikai szónoklatokra van szükség, hanem együtt érezni, átérezni és feleleveníteni, valamint tanulni a történtekből, és ez csak a személyes történetek által lehetséges” – véli az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezetének alelnöke, Jakab István.

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, Lukács Bence szerint ma is egyenként hozzájárulhatunk a magyar nemzet jövőjének alakításához, ha élünk szavazati jogunkkal a jövő évi magyarországi választásokon, hiszen „csak akkor van jövőnk, ha nem hagyjuk magunkat többé közömbössé tenni saját sorsunk felől”.

Az estébe nyúló, beszélgetős megemlékezés a személyes történetekről szólt. A házigazda és műsorvezető szerepét elvállaló Boros Zoltán elmondta, az ’56-os eseményekkor ő másodéves egyetemista volt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán. „Benne voltam mindenben, amibe a diákság belevitt. Nem tartoztam a vezetők közé, de jelen voltam évfolyamtársaim, barátaim tárgyalásán, ahol Macskásy Pál hadbíró ítélkezett. És ott voltam a Házsongárdi temetőben is az akkor tiltott Dsida sírjánál, amiért elővettek” – mesélte, közben pedig az 1956-os eseményeket és utózöngéit, következményeit feldolgozó, dokumentum-jellegű filmeket, riportokat vetítettek. Az egyikben B. Nagy Veronika több román értelmiségit szólaltatott meg, akik akkoriban egyetemisták voltak Bukarestben, és szervezkedtek, mert egyetértettek a magyar szabadságharc eszméivel. Elmondták, annak ellenére, hogy Romániában nem tört ki forradalom 1956-ban, de a budapesti eseményekkel szimpatizálókat itt is előállították és elítélték. Volt, akit kivégeztek, egyeseket kényszermunkára vagy kényszerlakhelyre küldtek, másokat az egyetemről csaptak ki és tiltottak el.

’56 – a személyes történetek éltetik a közösséget

Történeteik után dr. Szász István Tas osztotta meg élményeit a hallgatósággal, akit 1959. április 29-én távolítottak el a marosvásárhelyi orvosi egyetemről. Úgy vélte, az ’56-os magyarországi eseményeket arra használta a romániai hatalom, hogy alátámassza a magyarok minél gyorsabb asszimilációjához vezető törekvéseket, ennek első lépéseként pedig egyesítette a kolozsvári, és kétnyelvűsítette az addig színmagyar marosvásárhelyi egyetemet. Ezek pedig mindkét városban az etnikai arányok megváltoztatásához vezettek. Kiemelte azt a sorsdöntő pillanatot, amikor 1958-ban a Kádár János által vezetett Romániába érkező magyar delegáció a nyolc napból ötöt a vonaton töltött, Kádár, majd társai is pedig kijelentették: a kisebbség ügye az belügy, Magyarországnak pedig elegendő a területe, hogy „a szocializmust építsék” – ezzel gyakorlatilag hivatalosan is lemondtak az erdélyi magyarságról.

Nagy Géza református esperes arról mesélt, hogy milyen volt a helyszínen megélni 1956. október 23-át. Elmondta, kolozsvári egyetemistaként éppen cserediákként tartózkodott Budapesten, és könnyeit szemüveggel eltakarva vonult, menetelt a tömeggel, amely szabadságát követelte. Melyik utcán fordult be, kinek a karjába kapaszkodott, ki mit mondott és mikor – mind olyan részlet, amelyet az idős esperes tisztán elevenített fel. Nem véletlenül, hiszen mindez az ő személyes története 1956-ról.

 

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA