2017. július. 26. szerda
Főoldal » Hírek » A rendszerváltoztatásnak folytatódnia kell

A rendszerváltoztatásnak folytatódnia kell

2015. 01. 12.
Megosztás:

Idei első sajtótájékoztatóját nagyváradi központi irodájában tartotta Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, 2015 – a rendszerváltozás új esztendeje mottóval.

A rendszerváltoztatásnak folytatódnia kell

Az 1989 decemberében lezajlott temesvári népfelkelés – amelynek Tőkés László, saját elmondása szerint, kovásza és katalizátora tudott lenni, bár eredendően csupán nemzeti közösségének és egyházának jogaiért és szabadságáért igyekezett szót emelni – negyedszázados évfordulóján sikeres és méltó megemlékezéseket tartottak az elmúlt esztendőben Az 1989-es Temesvári Emlékév nevű rendezvénysorozat keretében, jobbára az EMNT és a képviselői iroda közös szervezésében. Ezeknek több európai, Kárpát-medencei helyszínük volt, Brüsszeltől Menyőig, Budapesttől Temesvárig, az események a december 15-21. közötti emlékhéten csúcsosodtak, amikor is a kommunista diktatúra bukását eredményező, a romániai rendszerváltozást elindító temesvári forradalom 25. évfordulóját ünnepelték meg különböző – múltidéző, jelent elemző és jövőt fürkésző – rendezvények során. Ezek időben egybeestek Románia újonnan választott államelnökének hivatalba lépésével, ami mind a többségi nemzet, mind a honi kisebbségek reményei szerint pozitív változásokat hozhat. Tőkés László a sajtótájékoztatón közreadott nyilatkozatát is ezzel kezdte: „Az időbeli ciklusosság elve alapján a mostani évkezdést a huszonöt évvel ezelőttihez hasonlíthatjuk. Évkezdő gondolataink 1990-be vezetnek vissza, amikor a Ceauşescu-diktatúra bukását követően nagy reményekkel és lelkesedéssel elindultunk a demokratikus rendszerváltozás útján. Az akkoriakhoz hasonlóan, az idei esztendő is korszakváltozást ígér.” Az EMNT elnöke kijelentette: „Most rajtunk a sor, hogy minekutána a demokrata-liberális Klaus Johannis államelnök fölényes győzelmet aratott a posztkommunista Victor Ponta fölött, végre új fejezetet nyissunk a megrekedt, illetve eltérített romániai rendszerváltozásban. Az új év kezdetén ezt kívánom Romániának, és ezzel együtt az erdélyi magyarságnak.”

A továbbiakban ugyanakkor leszögezte: nem kell eltúlozni a bukaresti elnökváltás jelentőségét, mert a puding próbája az evés. Indokoltnak tűnik az óvatos bizakodás, de vannak aggasztó jelek is. Ezek közé tartozik az, hogy bár a kommunista rezsimet sikerült megdönteni, a posztkommunista örökség negyed század múltán is teherként nehezedik ránk. Vagy az, hogy RMDSZ a rendszerváltozás évfordulóján csak saját megalakulását ünnepelte, a szövetség jelenlegi vezetői a hőskor felidézésével próbálták legitimálni kudarcos politikájukat. Ez az RMDSZ nem az az RMDSZ, amit annak idején együtt alapítottunk –emlékeztetett Tőkés László, és felhívással fordult a romániai magyar közszereplőkhöz: nemzeti önrendelkezésünk iránt elkötelezett képviselőinknek – bármely szervezetben is tevékenykednek – venniük kell a bátorságot ahhoz, hogy az ország megújulása irányába mutató, ún. Johannis-effektus szellemében párbeszédet kezdjenek és megegyezésre jussanak egymással, és stratégiai partnerséget, új erdélyi magyar egységet alakítsanak ki közös nemzeti érdekeink és céljaink szolgálatában.

Az EP-képviselő felidézte: Klaus Johannis a „normalitás országának” a megteremtését tűzte ki céljául. Ám a többség és a kisebbség kapcsolataiban is normalitásra lenne szükség. „Nem lehet normalitás a gyűlöletkeltés” – utalt egyes prefektusoknak a magyar és a székely jelképek elleni fellépésére. „A román szabadság nem lehet teljes az erdélyi magyarság, a székelység szabadsága nélkül” – jelentette ki Tőkés László, felmutatva azt a sajtófotót, amely december 20-án készült, s amely a képviselői iroda erkélyén lobogó közösségi szimbólumok beszédes együttállását örökítette meg. Újságírói kérdésre válaszolva erélyesen elítélte a párizsi terrorcselekményt is, aggodalmának adva hangot a világban és Európában megnyilvánuló intolerancia, az egymásnak feszülések, erőszakos cselekmények eszkalációja, valamint az unióval szembeni kihívások láttán.

 

***

 

N Y I L A T K O Z A T
a rendszerváltozás kezdetének 25. évfordulóján


Az időbeli ciklusosság elve alapján a mostani évkezdést a huszonöt évvel ezelőttihez hasonlíthatjuk. Évkezdő gondolataink 1990-be vezetnek vissza, amikor a Ceauşescu-diktatúra bukását követően nagy reményekkel és lelkesedéssel elindultunk a demokratikus rendszerváltozás útján.

Az akkoriakhoz hasonlóan, az idei esztendő is korszakváltozást ígér. Vaclav Havel mondotta volt, hogy miként egykor a kommunizmust, az utódkommunista rendszert is meg kell buktatni. Szerencsésebb országokban – példának okáért Magyarországon – ez már megtörtént. Most rajtunk a sor, hogy minekutána a demokrata-liberális Klaus Johannis államelnök fölényes győzelmet aratott a posztkommunista Victor Ponta fölött, végre új fejezetet nyissunk a megrekedt, illetve eltérített romániai rendszerváltozásban. – Az új év kezdetén ezt kívánom Romániának, és ezzel együtt az erdélyi magyarságnak.

Huszonöt év után a példamutató kezdetekhez kell visszatérnünk. Úgy, amiképpen Klaus Johannis is tette, amikor „a szabadság fellegvárában”, Temesváron ekképpen szólt: „Kötelességünk feltenni magunknak a kérdést: miként sáfárkodtunk a forradalom által megszerzett értékekkel.” Az újan megválasztott államfő válasza erre a kérdésre inkább elmarasztaló volt. „A megkezdett és soha be nem fejezett projektek országáról” szólva egy „új Románia” mellett szállt síkra, újévi üzenetében pedig azt kívánta, hogy: „2015 legyen a normalitás esztendeje Romániában!”

A romániai magyarság büszke lehet arra, hogy 1989-ben élen járt a nacionálkommunista Ceauşescu-rezsim megdöntésében. Református egyházunknak szintén oroszlánrésze volt ebben. A forradalom 25. évfordulóján híven emlékeztünk meg arról, hogy a többségi románsággal együtt győztük le az Isten- és embertelen diktatúrát.

Ennek megfelelően az új román demokráciában is joggal követeljük osztályrészünket. Az elmúlt negyed században – Johannis elnök kifejezésével élve – „a kisebbségpolitikai projekt” is félbemaradt. Márpedig a rendszerváltozás e nélkül nem lehet teljes. Joggal követelünk új magyar életet az „új Romániában”, a társadalmi normalitás részeként pedig teljes normalitást a kisebbségi jogok terén: Székelyföldön, Közép-Erdélyben és Partiumban, avagy az ország regionális átszervezése, a magyar közösség több szintű autonómiája, a magyar és egyházi tulajdonok visszaszolgáltatása, az anyanyelvű köz- és felsőoktatás biztosítása vagy éppenséggel a nemzeti jelképeink szabad használata ügyében!

A mesterségesen keltett magyarellenesség és a kisebbségi jogfosztás abnormitása helyett az erdélyi magyarok szabadságát is jelenti számunkra az egymással összefonódó székely és lyukas román zászló által jelképezett román szabadság.

Egyik temesvári beszédében Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke ekképpen fogalmazott: „a kommunizmus elleni harc huszonöt év után is folytatásra ítéltetett”. Mi, magyarok arra is büszkék lehetünk, hogy 25 év után, az államelnök-választáson újból a rendszerváltoztatók oldalán sorakoztunk fel, és az országos átlagot jócskán felülhaladva ismét élen jártunk a kommunizmus elleni harcban.

Csak szégyellnünk lehet azonban, hogy az erdélyi magyarság közképviseletét kisajátító RMDSZ még a saját szavazótáborának szavára is süket maradt, és a magyarellenesség hagyományát zsigereiben hordozó román posztkommunista kormánypárt oldalára állott. Az Európai Parlamentben is alig győztük megmagyarázni, hogy az Európai Néppárt tagpártjaként magyar szervezetünk mit keres a kommunista restauráció táborában…

Frunda Györgynek tökéletesen igaza van abban, hogy az RMDSZ eddigi történetének a mélypontjára süllyedt, és „meg kellene találnia az eszközöket ahhoz, hogy ismét közelebb kerülhessen a magyar közösséghez”. A román kormányfő tanácsosa csupán azt téveszti szem elől, hogy ennek a kudarcos politikának éppen ő maga és neptuni elvtársai voltak a szálláscsinálói, és hogy mindaddig, amíg az erdélyi MSZP gyanánt politizáló RMDSZ nem lesz képes egypárti posztkommunista múltját felülvizsgálni, addig erdélyi nemzeti érdekeink hiteles képviseletére teljesen alkalmatlan, s legfeljebb Bukarest képviseletét képes ellátni az erdélyi magyarság körében.

Az RMDSZ politikai vezérkarának pártos csőlátására mi sem jellemzőbb, mint az a történelemhamisító öntömjénezés, mely a kommunista diktatúra bukásának korszakos eseménye helyett az RMDSZ megalakulásának a 25. évfordulójára helyezi a főhangsúlyt – mintegy „dicső múltjával” próbálva elfedni és igazolni a párt sivár jelenét. Az egymást követő évfordulói rendezvények többé-kevésbé sikertörténetként mutatják be az elmúlt 25 évet, Kelemen Hunor elnök szavával szólva „a Szövetség 25. születésnapját a romániai magyarság újjászületése születésnapjaként” (sic!) ünnepelve.

Az RMDSZ egyik alapítójaként, annak kezdeti értékeit és „hőskorát” magam sem tagadva és a Szövetségnek a Ponta-kormányból való kényszerű kilépését – természetesen – helyeselve, az ún. újratervezés minimálprogramját sokakkal együtt kevésnek és megkésettnek ítélem. A szavazat-visszaszerzésre irányuló „kommunikáció” javítása és az autonómiatervezet pótcselekvésszámba menő „közvitája” legfeljebb a hatalomátmentés célját szolgálhatja. Az MPP vezető képviselői szerint a velük elkezdett együttműködés is „csődöt mondott”. Az a hatalmi arrogancia is teljes kudarcra van ítélve, mely szerint: „A Székelyföldön mi – az RMDSZ – vagyunk a Székely Nemzeti Tanács, nem más” (sic!). Az RMDSZ téves helyzetmegítélése és szereptévesztése a régi rendszer híveinek, illetve a román nacionalistáknak a malmára hajtja a vizet.

Politikai irányváltásra van szükség. Az egység újabb ideje jött el. „A helyes útra visszatérni soha sem késő. Vannak, akik ezt meg is hirdették az RMDSZ-en belül.” (Borbély Zsolt Attila)

Az RMDSZ belső hatalmi harcaiban háttérbe szorult, valamint az MPP perifériájára szorított, nemzeti elkötelezettségű vezetőknek, továbbá az EMNT, az SZNT és az EMNP nemzeti önrendelkezésünk iránt elkötelezett képviselőinek venniük kell a bátorságot ahhoz, hogy az ország megújulása irányába mutató, ún. Johannis-effektus szellemében párbeszédet kezdjenek és megegyezésre jussanak egymással, és stratégiai partnerséget, új erdélyi magyar egységet alakítsanak ki közös nemzeti érdekeink és céljaink szolgálatában!

„Erőd felett való út vár reád” – mondotta volt az Úr Illés prófétának (1 Kir. 19,7). Erre az útra indított el bennünket az Isten 1989-ben, és élő hittel, erős akarattal erre az útra kell vállalkoznunk az új esztendőben.

Nagyvárad, 2015.január 9.

Tőkés László

Aloldal jobb felső szöveg

Tőkés László ünnepi beszédét tartja Bánffyhunyadon, 2013. március 15-én. 

„Olyan emberekre van szükség, akik nem félnek, akik tesznek a szabadságért; a külső szabadsághoz pedig elsősorban az szükséges, hogy az emberek  belül is szabadok legyenek, mivel csak szabad emberek vívhatják ki a szabadságot”.

EMNT-gála, Kolozsvár, 2013. december 14. VIDEÓGALÉRIA