170 éve, 1849. július 31-én hunyt el Petőfi Sándor, a magyar költészet egyik legnagyobb alakja. A Magyar Polgári Egyesület által létrehozott Polgári esték rendezvénysorozat keretében szerveztek július 31-én, Petőfi halálának évfordulóján megemlékezést Nagyváradon.

A Bethlen Gábor Alap által támogatott rendezvényre az esti órákban került sor a Petőfi Sándorról elnevezett parkban, a költő mellszobra előtt. A megjelenteket Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke köszöntötte. Mint elmondta, Petőfi rövid, de annál gazdagabb életútját, költészetét nem kell bemutatni, mert azt reményei szerint mindenki ismeri. Az MPE elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy „Petőfi minden időn és koron át kortárs költő, hiszen verseit ma is épp úgy olvassák, mint száz éve és biztos vagyok benne, hogy száz év múlva is olvasni fogják”. Petőfi példát adott hazaszeretetből, vagy éppen társunk iránti szerelemből is, hiszen nem csak tettei, a nemzet iránti feltétlen ragaszkodása miatt lehet példaképünk, de a magánéletben, a társunk iránti szeretet gyakorlásában is példát vehetünk Petőfitől.

Az MPE elnöke után Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke szólt az egybegyűltekhez. Elsősorban Tőkés Lászlónak, az EMNT elnökének köszöntését, üdvözletét tolmácsolta, majd rendhagyó módon nem beszéddel, hanem Petőfi verssel kedveskedett a megjelenteknek. Az EMNT Bihar megyei elnöke Petőfi Sándor Szilaj Pista című költeményéből adott elő egy hosszabb részletet.

Ezek után a Nagyváradi Asszonykórus előadásában több Petőfi vers is elhangzott (Fa leszek, ha fának vagy virága, A szabadsághoz, Nem nézek én, minek nézzek az égre?) A lelkes éneklés után a Váradi Dalnokokkal és a szép számú közönséggel együtt, szinte már népdalként ismert és szeretett Petőfi verseket énekeltek a megjelentek. A Távolból (Kis lak áll a nagy Duna mentében) és a Befordultam a konyhára című versek hangjai messze szálltak a nagyváradi estében.

szerk

Facebook