A Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) szervezésében tartották meg november 23-án a dél-bácskai Temerinben (Szerbia) azt az emlékkonferenciát, amelynek a következő címet adták: Háborús veszteségeink és az újvidéki Nagy Szerb Nemzetgyűlés következményei a délvidéki magyarok sorsára. A cím arra utal, hogy 1918. november 25-án Újvidéken rendezték meg a „Bánáti, Bácskai és Baranyai Szerbek, Bunyevácok és Más Szlávok Nagy Népgyűlését”, amely kimondta a történelmi magyar Délvidék Szerbiához való csatolását.

Az Árpád-kori alapítású, egykoron színmagyar vajdasági Temerinben, ahol az őshonos nemzetiség ma már a lakosság felét sem teszi ki, Csorba Béla, a VMDP elnöke nyitotta meg a tanácskozást az Első Helyi Közösség nagytermében. Elmondta, hogy a KMAT által szervezett Trianon 100 konferenciasorozatnak a második alkalmára gyűltek össze a meghívottak és az érdeklődők. Az elsőt november 14-én tartották Pécsett, a város szerb megszállásának 100. évfordulóján. A következőre Kolozsváron kerítenek sort december 6-án, a gyulafehérvári román nagygyűlés centenáriuma apropóján, 1918 – impériumváltás, önrendelkezés, nemzetépítés címmel.

Tőkés László európai parlamenti képviselő, a KMAT és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Válasz Trianonra: az autonómia című előadásában elsődlegesen azokra az idei centenáriumokra tért ki, amelyek az utódállamok népeinek és a magyaroknak mást-mást jelentenek mind a száz évvel ezelőtt történtek, mind az azóta végbementek fényében.Egyértelmű, hogy számunkra ezek nem ünnepek, hanem gyászos alkalmak és évfordulók. Aminként Tari István költő fogalmazott a Vajdaság napjáról szóló vitában: az 1918. november 25-i újvidéki nemzetgyűlés »az itt élő magyarság gyásznapja, mivel ezt követően iszonyú szenvedésözön zúdult közösségünkre… és a magyarság megtöretése zajlott«”. Az erdélyi magyarok ugyanezért utasítják el a decemberi 1-jei román nemzeti ünnepet. A kívánatos történelmi megbékélést nagymértékben akadályozza az, hogy „az utódállamok uralkodó nemzetei mindmáig a veszteseket leigázó megszállás logikájával ünneplik magukat és egykori háborús győzelmüket, a földrajzi határok brutális átrajzolásával együtt a jog, a demokrácia határait korlátozva” – mondotta az EMNT elnöke. Hozzátette: fatális emlékezetpolitikai tévedés volna részünkről az egykor történteket a lezárt történelmi múlt fogalomkörébe utalni, és önmegtagadó opportunizmussal és bölcselkedő politikai realizmussal az ünneplő „győztesek” többségi diktátumát elfogadni. „Békét akarunk – de nem bármi áron. Megbékélést – de nem megalkuvással és a jogainkról való lemondással” – szögezte le az előadó.

Tőkés László kifejtette: a KMAT által meghirdetett centenáriumi rendezvénysorozat azzal a feltett szándékkal indult útjára, hogy az impériumváltozás főbb stációi mentén teljes történelmi hitelességgel elevenítse fel a tragikus múltat, és abból fakadó következtetései megfogalmazásával járuljon hozzá korrekciójához, máig eleven sebei begyógyításához.  „Fontosnak tartjuk, hogy százéves megemlékezéseink üzenete reális, jövőbe mutató legyen mind saját nemzeti közösségeink, mind a többi Kárpát-medencei nemzeti közösség számára. A mi legfőbb üzenetünk: az autonómia és az együttműködés az együttes válasz Trianonra” – idézte a püspök az autonómiatanács korábbi szándéknyilatkozatát. Geopolitikai kontextusba helyezve mindezt, rámutatott: „Hogyha már a háborúkban győztes nagyhatalmak szülőhazánk jelentős részétől megfosztottak bennünket, a legkevesebb, amit követelhetünk az, hogy maradéktalanul biztosítsák emberi és közösségi szabadságunkat, demokratikus jogainkat – beleértve a korlátozott önrendelkezés, vagyis a közösségi autonómia jogát. Ezen a téren nem érvényes a győztesek logikája. Az emberi és a közösségi – nemzeti – jogok úgymond a veszteseket is megilletik. Az Európai Unióban lévén vagy afelé igyekezvén, országaink államalkotó közösségeiként és teljes jogú polgáraiként a demokrácia, a jogállamiság, az emberi és közösségi jogok miként a többségre, reánk is éppen úgy érvényesek.”

A konferencián Molnár Tibor zentai főlevéltáros A bácskai Tisza mente emberveszteségei a nagy háborúban, Matuska Márton újvidéki publicista Az elnyomott nemzetiségek súlya (Az 1918 novemberi szerb ígéretek és a magyar kisebbség sorsa), valamint Dévavári Zoltán szabadkai-budapesti történész Az illúziók időszaka című értekezései következtek. A rendezvényen közreműködött Molnár Zoltán újvidéki színművész és a temerin Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület férfikara, előadásukban az alkalomhoz és a témához illő versek, katona- és tengerészdalok hangzottak el.

szerk

Facebook