A Demokrácia Központban mutatták be dr. Ábrám Zoltán Az igazság szabaddá tesz című könyvét. A szerző újabb könyvében a kommunizmus áldozatai előtt hajt fejet, akik nem törődtek bele az életük mindennapjait befolyásoló zsarnokság igazságtalanságaiba.

Zsúfolásig megtelt a szatmárnémeti Demokrácia Központ (DK) szombaton, dr. Ábrám Zoltán Az igazság szabaddá tesz című könyvének bemutatóján. A közismert szerző legújabb könyvében nagyapjának, id. Ábrám Sámuelnek és társainak állít emléket, akiket súlyos börtönbüntetésre ítéltek, mert nem hódoltak be az akkori hatalomnak, hanem kitartottak igazuk mellett. A könyvbemutató házigazdája Csókási-Budaházi Attila, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Szatmár megyei elnöke volt. A szerző a Máramaros megyei Szinérváralján született 1963. december 9-én, s az ottani parókián nevelkedett. Szatmárnémetiben érettségizett, majd általános orvosi diplomát szerzett Marosvásárhelyen. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Közegészségtani Tanszékének professzora, doktorátusvezetője. Oktató-, kutató- és szakírói munkája mellett szerteágazó újságírói és közéleti tevékenységet folytat, többek között az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület egyik országos alelnöke.

Dr. Ábrám Zoltán közel kéttucatnyi könyv szerzője, közülük kettő az Otthonom Szatmár megye sorozatban jelent meg. A bemutatásra került könyv egyfajta családregény, számtalan helyi vonatkozása okán Szatmár közönsége megkülönböztetett figyelmére tarthat számot. Az igazság szabaddá tesz című könyve az ártatlanul elítélt, börtönt és kényszermunkatábort megjárt nagyapjának állít emléket.

Dr. Ábrám Zoltán ebben a könyvében a kommunizmus áldozatai előtt hajt fejet, akik nem törődtek bele az életük mindennapjait befolyásoló zsarnokság igazságtalanságaiba. Az ötvenhatos szabadságvágyat szívükben és eszükben hordozók hangját erősíti. Sok minden megváltozott a világban, amióta a könyv története lejátszódott — állapította meg dr. Ábrám Zoltán. A kötet megírása egy hosszú kutatómunka eredménye, de a szerző felhasználta édesapja és nővére visszaemlékezéseit, valamint Csirák Csaba, Tófalvi Zoltán, Dávid Gyula és mások a témával kapcsolatos írásait. A könyv műfaja elég nehezen meghatározható, több minden együtt van benne. Mint papgyerek, a szerző fontosnak tartja a negyedik parancsolatot: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr a te Istened ád te néked.” A szerző úgy érzi — és erre már többször felhívta a figyelmet —, hogy anyai nagyapjának valahol emléket kellene állítani Szatmárnémeti közterein, hiszen azok közé a papok közé tartozott, akik nem csupán prédikáltak, hanem a közéletben is szerepet vállaltak. A másik nagyapjától, akiről szól a könyv, azt tanulta: lehet bár a kelleténél is igazmondóbb az ember, de lehet, hogy megégetik a talpát. De mint ahogy a könyv címe is mondja, ami János evangéliumából van idézve, Az igazság szabaddá (szabadabbá) tesz: lehet egy elégtétel a szabadság, hiszen a hatalmat szolgálni rövidebb utat jelent, és bizonyos szempontokból távolabbra vezet, de az igazat és a lelkiismereteset szolgálni egy olyan út, ami talán katartikusabb. A nagyapa és társai nem voltak hősök, ők inkább áldozatok voltak, de bizonyos értelemben az az ember, aki megteszi, amit a közösség elvár tőle, hős. Minden ember véghezvihet a saját életében kisebb hőstetteket, ha azt a közért teszi. Nem egyszerű megválasztani a helyet és az utat, mert nem az a legegyszerűbb út.

A könyvből Méhes Kati, a Harag György Társulat tagja a meghurcoltatásról és a család kálváriájáról szóló emlékeket olvasott fel, majd Ábrám Sámuel szólt az egybegyűltekhez. Az esemény dedikálással ért véget.

(Forrás: frissujsag.ro)

EMNT